A bor színe nagyon sokat elárul, mielőtt megkóstolnánk

Az emberi szem a 390 nm - 820 nm közti sugárzásokat fényként észleli, a vörösbort ezért érzékeljük vörösnek, mert a vörös tartományhoz kapcsolódó sugarakat átengedi, a többit elnyeli.
A bort látás alapján a legegyszerűbben úgy tudjuk analizálni, ha a kb. 1/4-ig teli poharunkat megdöntjük kb. 45°-kal, egy fehér papírt helyezünk a háttérbe. Fényforrásnak - ha valóban szakszerűen történik a dolog - ne gyertyát használjunk.

Első ránézésre
Amit első ránézésre mindenki el tud dönteni, hogy fehér, vörös vagy rozé borról van szó.

Következő lépés
A következő lépés a színintenzitás, amely függhet a kortól, a hordós érleléstől, cukortartalomtól és persze a szőlőfajtától. Egy Sauvignon Blanc vagy Zöldveltelini acéltartályból egy világosabb szalmasárga vagy zöldessárga, míg egy Chardonnay -amely esetleg még kistölgyben is időzött - mélyebb tónusokat vessz fel mély szalmasárgától akár aranysárgáig. Hasonlóképpen működnek a dolgok a vörösbornál is. Minél mélyebb a szín, annál koncentráltabb az íz.
Tegyünk egymás mellé egy pohár Pinot Noirt és egy Syraht és rögtön látjuk a különbségeket. A Pinotnak egy világosabb, áttetszőbb, világos rubinpiros, míg a Syrahnak egy mély bíbor, téglavörös, sötét tónusú árnyalata.
Érdekes a rozénál, hogy minél mélyebb a szín intenzitása, általában annál gyümölcsösebb is. Itt a tiszta rózsaszíntől, a málna-, sárgás-, narancsos-, barackosrózsaszínen át eljutunk a hagymahéjszínig, sőt a lazacszínig.

A színintenzitás tehát a bor testéről ad információt, az árnyalat pedig a bor fejlődési fokát mutathatja. Azt is szokták mondani, hogy: "a kora és a személyisége kiolvasható a színéből".

 

A fehérborok idővel egyre sötétebbek lesznek, míg a vörösborok minél sötétebbek annál fiatalabbak. Tehát majdnem, hogy fordítva van a színek intenzitása, ami a borok fejlődését illeti fehér és vörös esetében. Természetesen - mint minden szabálynál - itt is vannak kivételek, hiszen az említésre került technológia, a szőlőfajta, évjárat és még sok minden más befolyásolhatja a színek alakulását. Ha megdöntve figyeljük a pohárban borunk színének a spektrumát, akkor például egy vörösbornál a pohár szélén mutatkoznak világosabb piros színek, ahogyan halad előre a korral. Egy már régóta érlelt vörösbor szinte teljesen átlátszó fehér a pohár falán.

A bor mozgása szintén sokat elárul

Ahogyan forgatjuk borunkat poharunkban, látjuk, hogy az hogyan mozog, lebben, ami megint sokat elárul - így például cukortartalmáról, glicerintartalmáról, alkoholtartalmáról. Az úgynevezett templomablak jelenség (a bor koronája) függhet tisztítószerektől, bordázattól, de jobb esetben a bor beltartalmának egyes ismérveitől.
Általában minden borban van több-kevesebb széndioxid a palackozást követően, de természetesen nem mindegyikben lehet ezt egyformán vagy egyáltalán észlelni.

Fontos különbség van az üledék (különböző természetes kiválások a borban) és a zavarosság között. Míg az első akár nemesíti is - koránál fogva - a bort, addig utóbbi hibának és visszataszítónak bizonyul. Itt jön be a dekantálás szerepe, ahol elválasztjuk a bortól az üledéket és levegőztetjük - ez általában a nagy és idősebb vörösboroknál megszokott módszer. Jól látjuk, hogy a bor színe nagyon sokat el tud árulni nekünk, ezért a bor vizsgálatánál semmi esetre sem elhanyagolható lépés.