A szőlő élettani betegségei, szőlővírusok


2006. május 04., 17:45


A szőlő élettani betegségeinek kiváltó okai a légköri- és a talajhatások. A légköri hatások közé sorolható az alacsony hőmérséklet (fagy), a magas hőmérséklet, az aszály, a vihar okozta károk, jégeső, villámcsapás, szélverés. A talajhatások alatt valamely tápanyag hiányát, túladagolását értjük, amelyek olyan élettani megbetegedéseket okozhatnak, melyek a termés hozamát és minőségét rontják.
 
A legismertebb előidézett megbetegedés a fürtkocsánybénulás. Kártétele fajtától és termőhelytől függően nagyon változó. Első tünetei az érés kezdetén jelentkeznek. A fürttengelyen és a bogyókocsányon 1-2 mm-es kerek, besüppedő foltok jelentkeznek, melyek feketés, barna vagy sárgásbarna színűek. Később az egész kocsányt körülölelik a foltok, ami fokozatosan elvékonyodik, és életképtelenné válik. Ennek következményeként a bogyók, majd az egész fürt töppedni kezd, és végül elhal. A betegség magnéziumos talajtrágyázással előzhető meg és magnéziumos lombtrágyázással gyógyítható.
 
Ma már elég sokat tudunk a szőlővírusokról, melyek a szőlőn mozaikos elszíneződést, szalagosodást, levélsodródást és egyéb tüneteket okoznak. A szőlővírussal fertőzött tőkék lassan leromlanak, hozamuk visszaesik és ellenálló képességük jelentősen csökken. A védekezés nehéz és összetett feladat, a gyógyulás pedig valószínűtlen, ezért is kell nagy hangsúlyt fektetni a prevencióra. A megelőzés egyik alapfeltétele a vírusmentes szaporítóanyag, a vírusok ugyanis elsősorban a szaporítóanyaggal terjednek. Nagyon fontos az is, hogy az öreg szőlő kivágása után legalább 6 évig pihentessük a földet. Ennyi idő alatt pusztulnak el a fonálférgek, amelyek szintén nagymértékben terjesztik a vírust. Öt év alatt korhadnak el a gyökérmaradványok és további egy évbe telik, mire a táplálék nélkül maradt fonálférgek elpusztulnak. Ha ennyi időt nem tudunk várni, akkor csak talajfertőtlenítés után telepítsük újra.

Szalai Nikoletta
Winelovers borok az olvasás mellé