Fenyegeti az EU a hagyományos bortermelő országokat?!

2006. augusztus 15., Kedd 13:59

Az Európai Unió reformtörekvései

Június végén Brüsszelben az Európai Unió Bizottsága a szőlőtermelést és borkészítést érintő radikális reformokkal állt elő. Javaslatok, ötletek azonnal felhördülést gerjesztettek az uniós bortermelő országokban tarthatatlanságuk miatt. Kétségtelen, hogy a jelenlegi szituációban reformokra van szükség, viszont szem előtt kell tartani, hogy nemcsak egy mezőgazdasági termékről van szó; a bor jóval több ennél.

A magyar bor része a magyar történelemnek, tájnak, társdalomnak és földnek.

Kultúra, történelem, vallás, egy idős az emberiséggel és itt elsősorban Európáról beszélek. A magyarokat például a bor végigkísérte a történelemben. Közép-Ázsiától, az őshazától indulva, a honfoglalók választása nem véletlenül esett a Kárpát-medencére; kitűnő adottságok találhatók itt, tudta ezt Attila és Árpád is. A keresztény vallás meghatározó eleme (az ősvallásé is) a bor, amely önmagában is kultúra és történelem. De csak akkor, ha kapcsolódik a tájhoz és az emberekhez. Azokhoz az emberekhez, akik megtermelik, megisszák és méltatják.

Honnan ered a probléma?

A felvetett megoldások a radikálistól egészen a status quo fenntartásáig terjednek. De miért éppen most kell reformokat végrehajtani? A tény az, hogy a borfogyasztás apad, de a megtermelt bor mennyisége évről évre nő. Az Európai Unió még nettó exportőrnek számít, de ha a helyzet nem változik, akár nettó importőr is lehet. A helyzet világos: az újvilági borok egyre inkább elterjednek az Unión belül is. Evidens, hogy az ottani termelőknek az exporton kell gondolkozni, mert egy olyan országban, mint a Nagy-Britannia méretű, négymilliós lakosságú Új-Zéland, akármilyen intenzíven fogyasztanák is a bort, nem fog mind elfogyni. Chilében vagy Dél-Afrikában pedig a lakosság nagy részének kultúrájához nem tartozik hozzá szervesen a borfogyasztás. Az, hogy az EU támogatást ad a termőterületek felszámolásához, nem működik. Gondoljunk bele, az újvilágiak egyre többet és többet termelnek, mi pedig kivágjuk azt a kevés szőlőt is, ami van. Ha a számokat - és ez tény - nézzük, Magyarország termőterülete egyre csak csökken. Hol van az a 80-90 ezer hektár termő szőlő? Abban viszont igaza van az EU-nak, hogy a borfelesleg méregdrága lepárlása az adófizetők pénzéből nem megoldás. Mert a 'kommunizmus' eszméje - termeljünk csak, majd az állam fizet, ha veszteséges, akkor is - nem működik. A másik dolog pedig, hogy a kényszerlepárlásból ipari alkohol készül gyárak számára, szintén nevetséges. Hát ezt érdemli meg a szőlő és Bor Tengri itala?! Természetesen nem!

Mit javasol még az EU?

Valami olyasmit olvastam az EU-s javaslatok során, hogy 'minden olyan borászati eljárás engedélyezett, ami nem ártalmas az egészségre...'. Ez szörnyű! Biztos, hogy törvény formájában ez jobban hangzana, de akkor is. Ők valami olyasmire gondoltak, hogy chips (faforgács), faléc a kishordó szimulálására (barrique). És, hogy nemcsak az Unióban termelt szőlőből lehessen bort előállítani az Unión belül vagyis például Dél – Afrikai szőlővel lehetne a bor (cukor) alkohol tartalmát, színét erősíteni. Kihangsúlyozom ez az én véleményem, de a szó ami ezekre a gondolatokra eszembe jut csak az, ostobaság lehet! Csináljon aki akar Új Világi stilusú borokat Európában, rendben van. Alakuljanak modern és effektív termelő szövetkezeket, kereskedelmek és kereskedések. Alakuljon át a termelő szerkezet és a termelés (például 100 hl/ha-ról jóval kevesebbre!), vezessünk be modern technológiát (acél tartályok hőmérséklet szabályzással, stb.), legyen átláthatóbb a címkézés. De valahol meg kell állni és minden profit, gazdasági mutató mellett hacsak egy pillanatra is, de át kell gondolni miről van szó! Nem egy egyszerű ipari termékről, a bor nem Coca Cola! A termelő szívét, lelkét adja bele olykor harcol az időjárás ellen, és a bürokrácia, törvények ellen is. Mintha egy gyermekről lenne szó, aki a magyar földön született (a magyar szőlő) ott termelték, nőtt fel erjedés útján vállt belőle bor, magyar bor. Ha az adott helyen fogyasztjuk el fog a legkedvesebb lenni számunkra, a hely szellemének segítségével. De ha még távolra is kerülne (export során), a borbarát felfigyel a palackra és keresi az eredetét a szépségét és fel fogja keresni a  szülőhazáját (turizmust generál).

Mi lehet a megoldás?

Az EU-nak is többet kell fordítani a marketingre. Fontos szempont az oktatás és ennek már fiatalon el kell kezdődnie. A bor érték, és ezt az értékét mint minden mást (történelem, irodalom, fizika, stb.) meg kell tanítani. Részben egyszerűbb címkézés és egy rendkívül erős összefogás minden oldalról ami szintén szükséges.

Az európai boroknak meg kell tartani a helyüket a legjobbak, legegyedibbek között és Magyarországnak is ott kell lennie. Ezen belül egyes borvidékeknek, pedig fel kell küzdeniük magukat a világ legeslegjobbjai közé.   

hirdetés