Kevés lenne a hely, hogy a Somló történelmét és a fontosságát a teljesség igényével bemutassuk. Sokan méltatták és csodálják az öreg vulkánt, amely leginkább a Balatonfelvidékhez (Badacsonyt is ideértve) és Hegyaljához áll a legközelebb. A talaja, növény- és állatvilága valamint szőlői is sokban megegyeznek a Balaton-felvidékkel. Oly sok minden köti össze a Balaton északi részével, azonban a tömegturizmus elmaradásnak köszönhetően Somló meg tudta tartani a régi arculatát. Azért itt is végbemennek a változások az idővel és az ország legkisebb és legelaprózottabb borvidéke sem tud teljesen megmenekülni a Kisalföldön. Gondolok itt a filoxérára vagy a szőlők szerkezetének megváltozására

A változások kora

Mindenki örül, ha pozitív minőségi változásokról van szó, haladni kell a korral, de az ősi szellemiséget meg kell tartani, azt csak adaptálni szabad a XXI. századba, amelynek egyik formája az oktatás is. A somlai borokat nem egyszerű megérteni és sosem fogják felvenni a versenyt a reduktív-gyümölcsös vagy a technológiától csak úgy duzzadó, mesterséges borokkal. De miért is kellene? Ezt nem is tehetnénk meg sem a tájjal, sem a történelemmel, nem beszélve az ősi szellemiségről, hogy „mesterséges” borok készüljenek az öreg vulkán oldalán. De azt le kell szögeznem, hogy a 100%-ig oxidált borok, amelyek hamar öregednek és már az elején minden szépséget elveszítettek, vagy éppen meg sem volt, nem tartoznak a Somló igazi arcához. A somlai borok legtöbbször magas savakkal, extrakttal, ásványokban gazdagok és nem ritkán hosszabb élettel rendelkeznek. A technológia rohamosan fejlődik és a lehetőségek tárháza bővül. Ezzel azonban vigyázni kell, hogy ne lépjük át azt a bizonyos határt, de mégis fejlődjünk. Vitatható, hogy használjanak-e hűthető/fűthető koracélt az erjedés első szakaszában, azonban a hordó érlelés sose maradhat el. A túl sok fa használatot azonban el kell felejteni! Már majdnem fáj, hogy egyes helyeken miért akarják agyonerőszakolni Magyarországon a borokat az égetett kistölggyel. Somló esetében a talaj rendkívül fontos szerepet játszik, egyesek szerint néha fontosabbat, mint a szőlő. Én azért szeretem felfedezni a szőlőt a borban a talaj mellett. Somlóról sosem fognak a szupertiszta és könnyen érthető borok kikerülni, de hát pont ez szép a bortudományában, az örökös tanulás...

 

Kik a szereplők?

Valamikor nagyon sokan voltak, mára a szőlőfajták száma erőteljesen csökkent. A vezető szerepet az Olaszrizling tölti be, ezt követi a Hárslevelű további Rizlingek, Chardonnay, Furmint, Juhfark, Tramini és még mások. Elhangzott, hogy a talaj fontos szerepet játszik és akár a „terroir” felülírhatja a szőlőt. Nincs ezzel semmi baj és olykor a Chardonnay-ból is így lesznek a nagyszerű borok, lásd Chablis-ban és a Beaune-ban (elsősorban: Montrachet és Mersault). A Somló geológiáját tekintve bazalt és löszös, tufa agyag. A komplexitás ami meghatározó a somlai borok életében, mélyen lent az ásványi anyagok, fent pedig a szerény borász, aki nagyszerű borokat készít. Legendák és történetek sora, amelyekkel köteteket lehet megtölteni: a nászéjszakák bora (a Somló és környékén valóban több a fiú gyermek), a valódi orvosság, a Somlai Aszú és a sort még sokáig lehetne folytatni. Mi azonban nézzük meg ezeket a szőlőket/borokat közelebbről, hogy ideális körülmények között mire képesek. Valamennyinek komoly savaik lesznek, tűzkő és egy friss sós szellő megfogja érinteni a kóstolót. De ezzel még nem merült ki a történet...

Magyarország egyik fehér kitörése és lehetséges királya

Nem a legtöbbet termesztet fajtáról van szó. Nem azért, mert nem jó, vagy nem nemes, hanem pusztán csak azért, mert másban látom a potenciált. Miért? Legyen ez egy másik írás témája. A somlói Furmint komoly karakterrel rendelkezik, magas alkohol magas savak fiatalon akár jellegzetes trópusi gyümölcsöket felvehet, szépsége azonban idővel mutatkozik. Bársonyos, de mégis erőteljes teste a komoly savakkal és parfümös mineralitással meggyőződésem nagy versenyző lehet nemzetközi terepen is. Komplex és sokrétegű, minden jó tulajdonsága meg van, amely a nagy fehéreknek (termőterület!) a világban. Nem titkolt tény, hogy egyik kedvenc fajtámról van szó, nemes talajon érzi jól magát és nagyra tartom a nemzetközi színpadon is. Bővebbi elemzést folytatni fogom...

Somalai Rizling

Itt bizonyosodik be a legjobban, hogy ugyanaz a szőlő más talajon teljesen más képet mutat. Férfiasabbá és keményebbé válik a struktúra a nemes talajon, a virágos, mandulás aromákból akár szép gyümölcsös stílussá alakulhat. De ne feledjük el, a sós (mineralitás) és hordó erjesztés/érlelés jegyeket sem. A minerális talaj jelleg gyakran feltűnik és néha túl domináns is lehet. Fontos az egyensúly és a kellemes gördülékenység mellett a hosszú lecsengés (lásd még a Rajnai Rizling és az Olaszrizling című írást). Korrekt összhang Hölgyeim és Uraim.

Mit keresnek a juhok a szőlőben?

Úgy tartják, hogy a szőlőfürtje a juh farkára hasonlít. Jó látni, hogy Somlóban megtalálta a valódi hazáját. Elég „kemény” szőlő/bor és nem mindig egyszerű megbarátkozni vele, főleg ha fiatal. Semleges aromájára már csak a kemény savak jönnek és ez rendkívül erőt próbáló. De mi van akkor, ha jó évjáratban magas mustfokkal készül és jól fejlődik? Minden bizonnyal nagyszerű lesz, telt selymes ízek/aromák a gerince azonban továbbra erőteljes, hála a savaknak. Somló mellett még tisztességes Juhfarkkal Pázmándon lehet találkozni.

Szereti a meleg vulkanikus talajt...

...rendkívül hosszú fürtje van és nagyon jellegzetes aromája, ami mondjuk fiatalon hársra, emlékeztet. Akkor csak egy szőlőről lehet szó: a Hárslevelű. Ennek ellenére komplex aroma világa tovább is terjed a virágoktól a mézes, telt gyümölcsös jellegig. Általában testes bort ad és már a bor színe is mély szalmasárga vagy inkább világos aranysárga. Utóbbi főleg igaz Somlón, mert itt még a fahordó érlelés is rányomja a bélyeget. Somlón akár ez a bor zárhatja a szárazborok kóstolási sorát. A borvidék híres volt valamikor az aszúiról is, bízom benne, hogy a nagyszerű édes borok hírneve hamarosan visszatér. A Hárslevelű ebben kiemelkedő szerepet játszhat.

Vörösborok Somlón?

Somló az egyetlen borvidék Hegyalja mellett ahol nem termelnek kékszőlőt. Majdnem, mindig akadnak kivételek, így itt is. Nem lehet megtagadni, ha a borász a fehérborok után kíván vöröset is és a saját termését kívánja fogyasztani. Hallani ilyen-olyan kísérletekről Hegyalján is. Minden esetleges siker és kívánalom mellett, azért a racionalitásnak kell győznie. Ne akarjuk erőszakkal azt telepíteni és kereskedelmi forgalomba bocsátani ami nem működik és semmi köze nincs a 4T-hez. De ha saját fogyasztásról van szó, ahogy említettem nem lehet kifogásunk. Így kaptam én is egy kitűnő somlói borásztól a Kékfrankos -Oportó házasítást 2000-ből. Röviden csak annyit, hogy nagyon érdekes volt az illata, fenominálisan komplex, füst és sok gyümölcs, a földes minerális karakter tagadhatatlan. Szájban sós, sós, sós és könnyed test talán a szőlőknek köszönhetően. Az illata rendkívül érdekes és izgalmas volt...