Vágjuk ki az ültetvényeket, vagy telepítsünk újakat?


2007. március 13., 16:05


Az Európai Unió állásfoglalása szerint Magyarországon túl sok a szőlőültetvény, s nincs piaca az itt megtermelt bornak. Ezért az elkövetkezendő években csökkenteni kell ennek nagyságát. A kivágáshoz támogatást is el lehet nyerni az Uniótól. De mi a helyzet, ha valaki telepíteni szeretne?
Természetesen telepíteni is lehet, ugyanakkor csak úgy érdemes, ha vállalni tudjuk a megfelelő minőséget, illetve a szőlőnek, bornak piacot tudunk találni. Ezért nagyobb esély van a sikerre, ha például biogazdálkodással próbálkozunk, amelynek magvalósítását akár még az állam és az Európai Unió is támogathatja.
Vágjuk ki az ültetvényeket, vagy telepítsünk újakat?
 
Hogy érdemes belevágni egy ilyen vállakozásba?
Ha már elhatároztuk, hogy szőlőt szeretnénk telepíteni, akkor mindenképp hosszútávra tervezzünk. A gondos előkészítés és hozzáértés nagyban befolyásolja az ültetvény élettartamát, terméshozamát és jövedelmezőségét is. Úgy válasszunk területet, majd ehhez szőlőfajtát, hogy az biztonsággal teremjen, s így biztos piacot szerezhessen magának, amelyre remélhetőleg hosszútávon is lehet alapozni. 
A terület kiválasztása
Ügyeljünk arra, hogy a lehető legkedvezőbb területet válasszuk ki. Arra különösképp figyeljünk, hogy a fagyzugos területeken nem ajánlatos szőlőt telepíteni. Talajtípus szempontjából a szőlő megél a kavicsos talajon és a futóhomokon is, de természetesen meghálálja, ha tápanyagban gazdagabb termőföldbe kerül. Ha alkalmunk van a választásra, akkor ez a tényező se kerülje el figyelmünket. A szaporítóanyag szempontjából sem elhanyagolható, hogy milyen talajon telepítünk szőlőt. A homokos, magas kvarctartalmú talajokon ugyanis nem pusztít a filoxéra. Ennek oka, hogy a kvarckristályok sértik a szőlőgyökértetű testét, illetve, hogy járatai a laza szerkezet miatt összeomlanak. A nem immunis talajon a filoxéra miatt csak oltványokat szabad telepíteni. Fontos tudni, hogy az oltvány alanyául szolgáló amerikai fajták érzékenyek a talaj mésztartalmára is, ezért a telepítés előtt vizsgáljuk meg ezt. Mindenképp célszerű tehát talajanalízist végezni telepítés előtt. Ha kivágott, öreg szőlő helyére szeretnénk telepíteni, akkor célszerű 2-3 évig pihentetni a talajt, majd a tápanyagfeltöltő trágyázás után újra telepíteni. Hogy a gyökérzet kedvező mélységbe kerüljön, végezzünk talajforgatást. Ezzel egy időben ne feledkezzünk meg a talajfertőtlenítésről sem, amellyel a talajban lévő pajorokat irthatjuk ki, amelyek a már termő ültetvényben hatalmas károkat okozhatnának.
 
A szőlőfajta kiválasztása
Ha sikerült a lehető legoptimálisabb területet kiválasztani, akkor elkezdhetjük a szőlő fajtáját kiválasztani. Tekintettel kell lennünk a talajra, illetve a tulajdonképpeni termelési célra is. Vegyük figyelembe a keresletet és a kínálatot is, annak érdekében, hogy megfelelő piaca lehessen a szőlőnek, illetve bornak. Ilyenkor érdemes hosszútávra tervezni, a jellemző tendenciákat figyelembe venni. Bioszőlő/bor esetében szinte teljesen bizonyosak lehetünk a kereslet folytonosságában, illetve növekvő mértékében is. Ne feledkezzünk meg egy praktikus kérdésről sem; igyekezzünk összehangolni az érési időt, amennyiben borszőlőt termesztünk, illetve gondoskodjunk a rendszeres érésről csemegeszőlő esetében. 
Telepítés
Amikor magát a szőlősor elhelyezkedését határozzuk meg, különösen ügyelnünk kell a lejtésviszonyokra, a napsugárzásra, az uralkodó szélirányra.  A napsugárzást a lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk ahhoz, hogy a termés megfelelően beérjen. A szélirány is rendkívül fontos, segíthet ugyanis a növényvédelemben, ha a szél átjárja a sorokat. Az utak kialakításánál is vegyük figyelembe a domborzati viszonyokat, ezek ugyanis kiválóan alkalmasak vízelvezetésre is.
A szaporítóanyag gyökerét a telepítés előtt legalább egy napig áztassuk vízben, ha lehetőség van rá, egészen az ültetésig is vízben maradhat. Ügyeljünk rá, hogy a szaporítóanyag földből kiálló része ne száradjon ki. Ez ellen kétféleképpen is védekezhetünk. Vagy betakarjuk ültetés után földdel, vagy parafinba mártjuk, és ezzel védjük.  Később a tőkefej magassága attól függ majd, hogy ültetéskor a vessző legfelső rügyét a talajtól milyen magasságra állítjuk be (ált. 3-5 cm).
A szőlő támberendezése
A szőlő különböző művelési formái meghatározott támasztékot igényelnek. A fej- és a bakművelés támasztéka a karó, a szálvesszős és a kordonművelésé a huzalos támasz. Speciális támberendezést igényel a Moser-féle magaskordon művelés, és a lugasművelésű szőlő is.
A támaszrendszer kialakítását karós támasz, vagyis gyalogművelés esetében már a telepítés évében alakítsuk ki (a tőkétől 10 cm-re helyezzük el; a hajtások körben helyezkednek el, így a tőke minden oldalát éri a napfény).
A huzalos támaszrendszer magassága ne legyen nagyobb a sortávolságnál, mert beárnyékolhatja a másik sort. Ezt legkésőbb a 2. évben ki kell alakítani. (A karózást itt is végezzük el az első évben).
Winelovers borok az olvasás mellé