A peronoszpóra a szőlő legádázabb ellensége – csapadékos években. A fertőzőanyag az előző évi levelekből ered. Az időjárás figyelemmel kíséréséből jól nyomon követhető a betegség megjelenése és terjedése. Az első megjelenés után a további terjedés az időjárás száraz – nedves mivoltától függ, így könnyen kiszámítható a következő fertőzési hullám várható időpontja. Általában a június a legveszélyesebb időszak a fertőzés megjelenését tekintve. Néha azonban az is előfordul, hogy a déli államokból érkező leszálló légáramlatok hozzák a fertőző anyagot. Ilyenkor a szőlő sokkal védtelenebb a fertőzéssel szemben, és a védekezés gyakran hasztalan, a szőlő gyakorlatilag menthetetlen.

A peronoszpóra tünetei közül a legszembetűnőbb az olajfolt megjelenése a levélen. Ha nem sikerül megállítanunk a fertőzést, akkor ezek a levelek idővel teljesen barnává válnak, elszáradnak. Ha az időjárás nem kedvez a peronoszpóra további fejlődésének (száraz, csapadékmentes az idő), akkor ez az olajfolt nem képes továbbfejlődni, és nem jelenik meg a fehér bevonat az olajfolton és a levél fonákrészén. Ilyenkor még megelőzhető a fertőzés terjedése és teljes eluralkodása a növényen.

A hatékony védekezés egyetlen módja tehát a megelőzés.

A fertőzés gyorsan terjed, gyakran az egész fürt áldozatául esik. A hatékony lomb -és fürtvédelem ezért már a korai időszakban is rendkívül fontos. Ez az időszak azért is kritikus, mert ekkor alakul ki és fejlődik a fürt. Ajánlott a lombot permetezéssel, a fürtöt pedig külön porzással is védeni.

A peronoszpóra természetes ellenszere a réz, amely azért is kiváló védekezési forma, mert nem szennyezi a környezetet.

 

Elsősorban az egyre enyhébb teleknek köszönhető, hogy a lisztharmat már májustól kezdődően folyamatos fenyegetettséget jelent a szőlő számára. A fertőzés ugyan már kora tavasszal kialakul, ezt azonban csak a virágzás megindulásakor lehet felfedezni. Terjedéséhez hosszú ideig tartó meleg idő szükséges. Tünetei közül legszembetűnőbb a levelek lisztesfehér elváltozása, melynek következtében a levél pödrődni kezd. A fürtön a bogyók kirepednek, amelynek következtében akár az egész fürt elpusztulhat.

Fontos a megelőzés, hiszen a fertőzés kezdeti szakaszában nem felismerhető, később azonban komoly gondokat okozhat. Természetes ellenszere a kén, amely különböző készítmények alapanyaga.

A szőlőorbánc általában hegyi szőlőkben szokott fellépni. Vörösesbarna, sárgás szegéllyel körülvett, a leveleken megjelenő foltokkal jelentkezik. A fertőzés előrehaladtával a foltok kiterjedése nő, a levél vörössé válik, majd lehull. A peronoszpórától megkülönböztethető abban, hogy orbánc esetén a levél fonákrészén nincs fehér bevonat. A fertőzés mindig az alsó leveleken a legerőteljesebb. A lehullott leveleken a fertőzés áttelel, majd következő év májusában újra fertőz. Védekezését a peronoszpóra elleni szerekkel végezhetjük el, fontos azonban tudni, hogy az orbánc gyakran még a peronoszpóra előtt megjelenik. Védekezéskor ezt mindenképp vegyük figyelembe. Először akkor tanácsos permetezni, amikor a hajtások három-négy levelesek, majd ezt később meg kell ismételni.