Úgy tartja a mondás, hogy „ex ortiente lux" - vagyis a világosság keletről jön, és így van ez a vitis vinifera esetében is. Az első borszőlőre utaló nyomokat a mai Irán és a szomszédos országai területén találták. Ásatások során a hetvenes években amforákra leltek a Kangavar völgyében (egykori Perzsia, ma Irán) Godin Tepe egykori településen, melyekben borkősavat és csersavra utaló nyomokat mutattak ki. Talán az első szőlőnek a levéből erjesztet ital lehetett benne? Dzsemidzs Perzsa király legendája csak alátamasztja, hogy jó helyen járunk. Noéh története úgy tartja, mikor Arat hegyén (ma Kelet Törökország)  kikötött az özönvíz után, elültette az első szőlőt. Innen nincs messze Irán és Örményország sem. Habár igen magas, de vulkáni talaja kedvezhetett a szőlőnek.

A szőlő kalandos útja nem állt meg itt, a görögök kifinomult kultúrája nemcsak a szőlőtermesztést, a borkészítést is magasabb fokra emelte. A Rómaiak pedig egyfajta faltörő kosként használták és sikeresen vitték magukkal - akárhova is mentek hódításaik során, így Pannonia területére is. A szőlő- és borkultúra idővel egyre mélyebben beépült az egyes nemzetek kultúrájába, így a magyarokéba is. A bor nem pusztán egy élemiszer volt, hanem a kultúra, a történelem része lett (lásd: A magyar kultúra: Borkultúra!).

 

Két lehetőség van, ha valaki túl sokat termel. Többet kell eladni vagy kevesebbet kell termelni Persze a termésátlagok csökkentése is megoldás. Az EU a következőt választja: több ezer Euro (7174 €/ha) támogatást ad hektaronként azoknak, akik elhatározzák, hogy kivágják a szőlőt, vagyis nem fognak többet bort készíteni. Aztán úgy dönt, néhány év múlva akik megmaradtak a piacon bővíthetik a területet. A kiirtás elöször 400 ezer ha-ra szólt, aztán ez 200 ezer ha-ra csökkentet. Gondolom belátták, hogy az első javaslat nagyon "erős" lett volna. De még így sem látom értelmét, hiszen az Új világ futószalagszerűen tud korrekt és olcsó borokat termelni. Nagy veszteséggel járhat, ha a termelőkre bízzák a piacszabályozást, felajánlva nekik a csábító összeget, és ezzel kivágatják velük a szőlőt az esetleges értékes területetről. Rémálomnak tűnik - vajon mi fogja visszatartani a hegyaljai, somlói (vagy más hegyközségek) gazdáit attól, hogy az értékes területen ne készítsenek többet bort és a parlaggá váló területeket esetleg soha többé nem fogják beültetni? - Egyedül a bor iránti tisztelet és az, hogy olyan borokat készítsen, amelyeket a művelt fogyasztó megért és megbecsül. Világos, hogy nagyszerű termőterületek léteznek Magyarországon, és a nagyobb siker egyetlen akadálya  az elmúlt évtizedek rossz hozzáállása volt. Nem eldobni kell az értéket, hanem újraformálni és megtanítani annak megbecsülésére. Egy régi kódexet sem dobunk el, hanem digitalizáljuk a jövő számára. Az I. osztályú területet éppígy megtartjuk, a digitalizálás pedig itt azt jelenti: a hagyományt tisztelve korszerű módszert alkalmazunk, hogy a mai fogyasztó is "el tudja olvasni" - azaz lehetősége legyen megízlelni saját borait. Minden EU országnak az úgymond III. osztályú területeitől kellene megszabadulnia, ha már meg kell szabadulni valamitől.

Megtiltják a chaptalizálást is, vagyis a bor alkoholjának cukorral történő a növelését az erjedés előtt. Champagneban és az északi borvidékeken biztosan nem örülnek ennek az ötletnek. Igaz, jelenleg valószínűleg automatikusan az égbe szökik a mustfok a nagy melegben, és kevés embernek jár még északon is (Champagne azért még mindig kivétel - de más okból) a fejében alkoholfokot emelni, hisz az amúgy is magas lesz. Mondhatják azt is, ez egyébként sem a minőségi borkészítés módszere volt. Mind igaz, de ha eddig  törvények szabályozták, miért nem szabályozhatják ezután is? A másik oldalon viszont megengednék a facsipsz használatát, hogy így szimulálják az égetett kistölgyfahordót (barrique). Nekem úgy tűnt, egyes borászok pontosan tudják, meddig szabad tölgyfahordóba tenni a bort, mások pedig agyonerőszakolták a bort a fával. Amikor összehasonlítok Chardonnaykat Európa különböző területeiről, akkor feltűnik, hogy akiknek nincs tradicíója ebben a fajtában az agyon üti a bort fával, akinek pedig van és tudja, hogyan kell csinálni, nagyon okosan és kifinumultan teszi. Utóbbi például a Chardonnay fellegvára, Côte de Beaune. Maximális gondosággal és rendkívül ügyesen használják a fahordókat. Rossz példát pedig sajnos tudnék eleget sorolni.

Nem hittem el amikor olvastam a címkézésel kapcsolatosan néhány javaslatot. Nem örülnék neki, hogy ha nagyon egységesíteni akarnák a címkéket. Minden országnak meg van a saját törvénye és kultúrája, nem kell az EU-nak erőszakkal belenyúlni abba. Akármilyen bonyolult például egy francia címke, és  fejtörést okoz a vásárlónak hogy ha megszakad, akkor sem talál szőlőfajtát rajtuk (Elzász és néhány más bor kivétel). Én akkor is azt mondom: egy burgundi vörös boron ami azt mondja például, hogy Gevrey-Chambertin Le Chamberin Grand Cru, az Pinot Noir. Aki idág eljut, hogy ezt szeresse, kedvelje, az tudni fogja. Aki pedig még nem jutott el, az majd elfog jutni, de a tudásért meg kell szenvedni. Ezen a szinten a földrajzihely a fontos, és már oly sokszor bebizonyosodott, hogy mennyire fontos a termőterület. Szőlők és klónjaik utaznak, de egy termőterület marad és alig változik valamit az évszázadok alatt.

És a java még csak most jön! Az EU azt is megengedné, hogy a tagországokon belül az azonos szőlőket lehessen egymással házasítani, még akkor is, ha két különböző országból származnak. Vagyis a Neszmélyi Sauvignon Blanc-t majd fel lehet tuningolni egy kis Loire Sauvignonal. Habár ezt az utóbbi javaslatot nem sikerült kiderítenem az EU hivatalos, a témával foglalkozó honlapján, de az angol Decanter, Wine & Spirit ír róla - és különböző internetes oldalakon is olvasható. Remélem valamennyien tévednek, mert egyébként nem sok jónak nézzünk elébe.

A borszektoron belül azz EU-nak éves szinten 1.3 milliárd Euró áll rendelkezésére az adófizetők pénzéből. Ebből ők 120 millió Euró használnak fel „marketingre”. Azt viszont még nem említette meg senki, hogy ebből a viszonylag kevés pénzből pontosan mit fognak csinálni. Addig tisztán látom a dolgot, hogy próbálnak kevesebbet termeltetni, ilyen-olyan módszerrel, de azt nem látom, hogy milyen eszközökkel akarják felvenni a versenyt, és megmutatni a világnak, hogy az Európai bor a legjobb. Nem megoldás utánozni olyan országokat, akik korrekt és komoly minőséget állítanak elő jó természeti viszonyok mellett és fejlett technológiával. Európának a kultúrában, tradicióban van az erősége. Ahogy régebben is próbálták utánozni mások a nagy borokat (lásd Sherry, Burgundia vagy Tokaj), a védelmükre kell kellni, de nem úgy, hogy kivágom a területet vagy megváltoztatom a terméket, hanem megismertetem a kultúrát és a termőterületet. Aki igazán borszerető ember, ezt mindig értékelni tudja és el fogja ismerni a nagyságát. El kell magyarázni, nem tönkre tenni. Csatlakozok a tiltakozók hosszú sorához, javaslom mindenkinek, akinek kedve van ossza meg gondolatait, véleményét a fórumban.