Nem tudom és nem értem, hogy 1990 után miért nem lehetett rögtön egy szervezetet létrehozni, amely felelős lett volna a magyar bor belföldi és külföldi promociójáért. Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem, az AMC vagy sok fába vágja a fejszét vagy nem tudja ellátni a feladatokat. Döntsenek Önnök, én már megalkottam a véleményem. El kell határozni, hogy mit jelent számunkra a magyar bor, és ha komolyan gondoljuk, hogy kommunikálni akarunk vele, esetleg országimázst építeni vele, akkor komolyan is kell támogatni. Mind szakmailag, mind anyagilag. Magyarország esetében egyik sem történt meg. Olvasom a Borászportálok lapján, hogy mennyi pénzt szánnak 17 év után a magyar bor bemutatására (Lassan beindul a magyar bormarketing – állami támogatás nélkül), nem igazán masszív, ha összehasonlítom más országok költségvetésével. És az, hogy állami támogatás nélkül történik mindez, számomra azt sugalja, hogy a magyar államnak nem fontos a magyar bor nemzetközi megítélése. Nem hiszem, hogy túl korrekt, amiután komoly adóterhekkel (az adminisztratív terhekről és egyebekről most ne is beszéljünk) sújtják a borászokat, és cserébe nem sok mindent kapnak vissza.

Ha a magyar bormarketinget komolyan gondolják, akkor a magyar bornak kell az első és legfőbb nyertesnek lennie, nem pedig az egyéni érdeknek.

 

A magyar bor lenne a márka, a legtágabb fogalomban. „A márka - Philip Kotler szerint  - egy név, kifejezés, jel szimbólum, design, vagy ezek kombinációja. Célja, hogy adott eladó vagy eladók adott csoportjának termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa, és megkülönböztesse őket a versenytársakétól.” Ha pedig a magyar bor szerepel a legkülső halmazban, akkor a belsőkben a borvidék, a borász neve (vagy éppen pincészet), dűlő, szőlő szerepelhet. Ez utóbbinál pedig még mindig nem ismerték fel kellően a Hungarikumok szerepét. Mert Pinot Noir-t sokan készítenek, de Kadarkát már nem. Persze, hogy a Pinot nemesebb és jobban ismert fajta, de jó klónokkal, kellő odafigyeléssel szép Kadarkát is lehet készíteni. Hogy több erőt kell befektetni egy új márka bevezetésénél, az természetes, de valamikor elkezdték a legelső márkát is, és csakis az elejéről tehették. A németeknek sikerült a Rieslingel (Rajnai rizlingel), az osztrákoknak pedig a Grüner Veltelinerrel - és a sort még  lehetne folytatni.

Mi is akkor az a marketing? A főiskolai volt professzorom Zeller Gyula a következőképpen fogalmazott: „A marketing az eszmék, termékek és szolgáltatások koncepciójának, árkialakításának, befolyásolásának és disztribúciójának tervezési és végrehajtási folyamata - olyan csere érdekében, amely kielégíti az egyéni és a szervezeti célokat." Tehát a mi esetünkben, a magyar boroknak piacot találunk, és profithoz jutunk miközben eladjuk.

Nagyon fontos, hogy élni kell a kommunikáció adta minden lehetőséggel (internet, újság, DM, reklám, eladó személyzet, stb.)

Néha már egyenesen borzasztónak találom mennyire rosszul, - nem, inkább katasztrófálisan - kommunikálnak a magyar borokról. Nagyon ritkán írnak külföldön a magyar borokról, és ha  írnak is, nem minden esetben helyesen.  Itt van rögtön egy példa: Su Birch - aki a WOSA oldalán írt (Dél Afrikai borok) a Budapesti Borfesztiválról - kihangsúlyozta, hogy mennyire szép a főváros és hogy a Rajna folyó szeli át. A magyar borok mellesleg tetszettek neki. Azzal a közmondással jellemezném a helyzetet, hogy „rossz diák nincsen, csak rossz tanár.” Bizony Magyarországnak kell megtenni a lehető legtöbbet azért, hogy szerepeljen a médiában - és természetesen pozitív hírként...

Miért nem szerepelnek többször a magyar borok a nemzetközi sajtóban? Miért van az, hogy egy komoly borkalauzban (Tom Stevenson-Wine Report) a magyar borok Kelet Európai összeállításban elvesznek? A német Hans Ambrosi féle borlexikon szerint - amit 2003-ban adtak ki Magyarországon -, még mindig létezik "pecsenyebor" és avinálás. Az angol WSET magyar vonatkozású tematikája sem teljesen kristálytiszta. A sort még lehetne folytatni... Nagy szükség van rá, hogy külfüldön reális kép alakuljon ki a magyar borokról.

... akkor nem sok mindent lehet tenni. Ideális helyzetben Magyarország is megengedhetné azt az egyébként normális lépést (amit sokan mások már megtettek), hogy a külföldi nagyvárosokban nyit szervezeteket, amik képviselik a magyar bor érdekét. Ugyanis csak a tűzhöz közel lehet eredményes munkát végezni.

De ha erre jelenleg nincs lehetőség, akkor álljon itt néhány javaslat ami nem jár ekkora költséggel:

Zeller Gyula a „minimális marketing” fejezet alatt a következőt írta: ”… ez a vélekedés igen veszélyes, és hosszabb távon nem tartható. Ez a szemlélet ugyanis abból indul ki, hogy a termék vagy szolgáltatás eladja önmagát", tehát „a jó bornak nem kell cégér." Tudjuk, hogy mire mentünk ezzel a szemlélettel éppen a magyar borok tekintetében...

E mellett azonban azt is fel kell ismerni, hogy a munkának az egyéntől kell kiindulnia. Nem tartható, hogy Tokajban (de akár említhetek más várost is) este 9 után nem lehet  minőségi bort kapni, vagy a borász nem fogad csak előzetes bejelentkezés mellett, mert két emberrel nem akar foglalkozni, vagy egyszerűen csak elutasítják az érdeklődőt...

Amit ezekkel a példákkal rögíteni szeretnék, hogy ha a mi termékünk, szolgáltatásunk nem teljesen korrekt, akkor nem várhatjuk el mástól (ebben az esetben a marketingtől), hogy segít vagy megoldja a helyzetet.