És újra előkerül a kedvenc témánk: a marketing

Kielmayer Kristian Nemzetközi Borakadémikus (AIWS)
2007. szeptember 27., Csütörtök 02:50

Csak a jó magyar borokkal lehet versenyezni

Nem jó a marketingünk, nincs bormarketingünk. Talán ezek lennének az egyedüli okok, amiért nem ismeri a világ kellően a magyar borokat? Mert ugye arra a pontra már valamennyien eljutottunk, hogy tudjuk, a magyar borok - már - nem világ hírűek. Míg más országok már rég megalapították a megfelelő szervezeteket és támogatásokat hoztak létre, addig Magyarországon csak beszélnek róla. Mi ennek az oka?

Megválaszolatlan kérdések

Nem tudom és nem értem, hogy 1990 után miért nem lehetett rögtön egy szervezetet létrehozni, amely felelős lett volna a magyar bor belföldi és külföldi promociójáért. Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem, az AMC vagy sok fába vágja a fejszét vagy nem tudja ellátni a feladatokat. Döntsenek Önnök, én már megalkottam a véleményem. El kell határozni, hogy mit jelent számunkra a magyar bor, és ha komolyan gondoljuk, hogy kommunikálni akarunk vele, esetleg országimázst építeni vele, akkor komolyan is kell támogatni. Mind szakmailag, mind anyagilag. Magyarország esetében egyik sem történt meg. Olvasom a Borászportálok lapján, hogy mennyi pénzt szánnak 17 év után a magyar bor bemutatására (Lassan beindul a magyar bormarketing – állami támogatás nélkül), nem igazán masszív, ha összehasonlítom más országok költségvetésével. És az, hogy állami támogatás nélkül történik mindez, számomra azt sugalja, hogy a magyar államnak nem fontos a magyar bor nemzetközi megítélése. Nem hiszem, hogy túl korrekt, amiután komoly adóterhekkel (az adminisztratív terhekről és egyebekről most ne is beszéljünk) sújtják a borászokat, és cserébe nem sok mindent kapnak vissza.

Ha a magyar bormarketinget komolyan gondolják, akkor a magyar bornak kell az első és legfőbb nyertesnek lennie, nem pedig az egyéni érdeknek.

hirdetés

Öröm a jó Kadarka, akkor is ha hordóban van

Száraz definició

A magyar bor lenne a márka, a legtágabb fogalomban. „A márka - Philip Kotler szerint  - egy név, kifejezés, jel szimbólum, design, vagy ezek kombinációja. Célja, hogy adott eladó vagy eladók adott csoportjának termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa, és megkülönböztesse őket a versenytársakétól.” Ha pedig a magyar bor szerepel a legkülső halmazban, akkor a belsőkben a borvidék, a borász neve (vagy éppen pincészet), dűlő, szőlő szerepelhet. Ez utóbbinál pedig még mindig nem ismerték fel kellően a Hungarikumok szerepét. Mert Pinot Noir-t sokan készítenek, de Kadarkát már nem. Persze, hogy a Pinot nemesebb és jobban ismert fajta, de jó klónokkal, kellő odafigyeléssel szép Kadarkát is lehet készíteni. Hogy több erőt kell befektetni egy új márka bevezetésénél, az természetes, de valamikor elkezdték a legelső márkát is, és csakis az elejéről tehették. A németeknek sikerült a Rieslingel (Rajnai rizlingel), az osztrákoknak pedig a Grüner Veltelinerrel - és a sort még  lehetne folytatni.

Mi is akkor az a marketing? A főiskolai volt professzorom Zeller Gyula a következőképpen fogalmazott: „A marketing az eszmék, termékek és szolgáltatások koncepciójának, árkialakításának, befolyásolásának és disztribúciójának tervezési és végrehajtási folyamata - olyan csere érdekében, amely kielégíti az egyéni és a szervezeti célokat." Tehát a mi esetünkben, a magyar boroknak piacot találunk, és profithoz jutunk miközben eladjuk.

Nagyon fontos, hogy élni kell a kommunikáció adta minden lehetőséggel (internet, újság, DM, reklám, eladó személyzet, stb.)

Több reklámra van szükség

„Az emberek többsége nem azt hiszi, amit lát, hanem azt látja, amit hisz."

Néha már egyenesen borzasztónak találom mennyire rosszul, - nem, inkább katasztrófálisan - kommunikálnak a magyar borokról. Nagyon ritkán írnak külföldön a magyar borokról, és ha  írnak is, nem minden esetben helyesen.  Itt van rögtön egy példa: Su Birch - aki a WOSA oldalán írt (Dél Afrikai borok) a Budapesti Borfesztiválról - kihangsúlyozta, hogy mennyire szép a főváros és hogy a Rajna folyó szeli át. A magyar borok mellesleg tetszettek neki. Azzal a közmondással jellemezném a helyzetet, hogy „rossz diák nincsen, csak rossz tanár.” Bizony Magyarországnak kell megtenni a lehető legtöbbet azért, hogy szerepeljen a médiában - és természetesen pozitív hírként...