Rozé borok és társai

Kielmayer Kristian
2011. május 22., 10:58


Friss, üdítő, kellemes gyümölcsösség, könnyed nyári bor. Ez mind lehet jellemzője a rozé boroknak, ám szerintem ennél többre is képesek. A legjobb rozék minden fröccsnél jobbak - az a kis szénsav igen kellemessé teszi őket.
Rozé borok és társai
 
Kezdetek
 
A történelem során sokféleképpen készítettek rozé borokat, mára talán a legelterjedtebb amikor egy rövid "macerációs" időnek teszik ki a szőlő levét a héjával együtt. A zúzás után a kékszőlő héja a muston marad hosszabb-rövidebb időre (általában 4-36 óra között), hogy „megfesse” a szőlőlevet - pont annyira amennyira ezt a borász kívánja, majd a mustot elválasztják a héjtól lecsapolással vagy préseléssel, és ezt követi az erjesztés. Az egyik szempont a szinezékanyag kinyerése (antocián), ami a szőlő héjában található. A legtöbb kékszőlőnek a leve préselésnél színtelen - kivétel azonban biztosan akad, pl. az Alicante Bouchet amelynek leve mélyvörös. Tehát effektíve minden rozé bor kékszőlőből készül, amit rövid héjon való tartás után erjesztenek.
 
Hogyan lehet még rozét készíteni?
 
Járható út az is, hogy az elkészült fehérbort összeházasítják kész vörösborral  - szem előtt tartva, hogy milyen színt akarnak nyerni. Itt azonban az árnyalat másképpen fog mutatni, mint „hagyományos" rozé bor készítésnél. Ezzel is el lehet érni egy jó-átlagos minőséget, bár nem egyszerű. Champagne-ban (de akár más pezsgőnél is) gyakran így készítenek rozé pezsgőt. Mivel a második erjesztést követően az üvegben összeházasodnak a komponensek, ezért ez nagyon is járható út.
Újabb lehetőség az aktív szénnel történő színkivonás. Ezt a lehetőséget is meg kell említeni, ám ez semmiképpen sem a minőségi rozé készítés kategóriájába tartozik, hiszen a szándék is inkább korrigálás és redukálás. Természetesen az az optimális, ha az  alapanyagtól megyünk a cél felé. Az aktív szénnel történő szín kivonás annyit takar, hogy a vörösbort aktív szénnel kezelik, így redukálják a színét egészen a kívántig.
 
Magyar rozék
 
Idők során számos rozé alakult ki a világban (elsősorban a hagyományos bortermelő országokban), melyeket aztán különböző nevekkel vagy márkákkal illetek.
Magyarországon is született néhány.
Ilyen például a siller, amivel gyakorta lehet találkozni Szekszárdon vagy Villányban. Ez általában egy sötétebb színű rozé bor. Mivel a dél-magyarországi szőlősgazdák között mindig is sok volt a sváb, feltételezem, hogy a német Schiller szóból lett magyarosítva, amely egyébként Württembergben (a sváboknál) egyfajta rozé borra utal. Magyarországon kitűnő rozék találhatóak, amelyek szárazak, ugyanakkor frissen gyümölcsösek és játékoságuk mellett azért őszinték és minden fröccsel fel tudják venni a versenyt egy meleg nyári napon. A rozén nem kell sokat gondolkodni, nem kell mélyen belemerülni vagy hosszú kóstolási jegyzeteket írni. Száraz, ropogós, üde, gyümölcsös, korrekt hosszúsággal. Hogy hol készítenek Magyaroszágon szép rozékat? Hát minden bizonnyal ott, ahol jó vörösborok is készülnek.
Winelovers borok az olvasás mellé