A Soproni, a hűséges borvidék avagy a borvidék, amely megmaradt

Kielmayer Kristian
2011. április 24., 16:51


Az ország egyik legcsapadékosabb borvidéke ez, kontinentális klíma jellemzi, kiegyenlített, de mégis hűvös. Létezik egy tréfás mondás is a soproniak között ezzel kapcsolatban: „Sopronban vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak...".
A Soproni, a hűséges borvidék avagy a borvidék, amely megmaradt
 
Biztos mindenki ismeri a történetet, miszerint népszavazás döntött Sopron kérdéséről az első világháború végén, a nép végül Magyarországot választotta. Ugyanekkor született meg Burgenland, Ausztria kilencedik, egyben legfiatalabb tartománya. De a határ leomlott azóta, és a borászat világa is "átjárhatóvá vált". Több osztrák borász is Sopronban próbált szerencsét a rendszerváltás után - sokat lendítve a 40 év szocializmus alatt leromlott magyar borkultúra újbóli felemelésén.
"Vagy esik, vagy fúj..."
A borvidék talán legismertebb területe Sopron várostól keletre, a Fertő tó mellett fekszik. A Fertő melléki dombság lankáin sokak szerint a legjobbak az éghajlati adottságok a borvidéken. A Soproni borvidéket egyébiránt Fertő melléki borvidéknek hívták egykor, s valószínűleg ez is azt jelzi, hogy itt találhatók a legjobb területek. Ez a nagyrészt Fertőrákos és Balf között fekvő rész a Ruszti borvidék (vagy pontosabban Neusiedlersee Hügelland) egyenes folytatása, amely ugyan kissé északra található. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a Soproni borvidék szerves részét képezik Fertőszentmiklós, Kőszeg és Vaskeresztes szőlőhegyei is.
A borvidék összterülete valamivel 4200 ha felett van, az I. kataszteri besorolásnak (vagyis a legjobb területeknek, amely 3200 ha) viszont csak egy a fele van betelepítve szőlővel, 1700 ha. A rendelkezésünkre álló források szerint korábban (és csak 1-2 évről beszélek most) ennél nagyobb területen termesztettek itt szőlőt.
A talaj elsősorban kristályos formációkban mutatkozik meg, csillámpala, kristályos gneisz, barna erdőtalaj mellett homokkő, egyes helyeken mészkő és lösz is található. Az ilyen talajok elősegíthetik a savak képzdődését a szőlőben, de persze ez még sok mindentől függ, így a talaj pH értékétől is. Ezek főleg hideg talajok, de jó vízáteresztők. A talaj és éghajlat függvényében nagy általánosságban azt lehetne mondani, hogy savhangsúlyos borok készülnek a vidéken (Kékfrankos, Zweigelt, Pinot Noir). Ma a kékszőlők dominálnak, néhány száz éve azonban kiegyensúlyozatabb volt a helyzet.
 
Egy kis történelem
Régészeti ásatások szerint már a rómaiak is műveltek itt szőlőt, magyar források a XIII. század elején tesznek először említést bortermelésről Sopron vidékén. Az, hogy élénk kereskedelem létezett, köszönhetően mind a németeknek mind a magyaroknak -kétségtelen. A bort annyira védték itt egykor, hogy a hordókat - a pincék zömét is - a város falain belül helyezték el.
Sokat tűnődtem anno a poncichter (vagy magyarosabb formában  - ha ez egyáltalán létezik - ponzichter) jelzőn. Tudtam, hogy valamikor a bortermelőket is nevezték így Sopronban, de a miértje tisztázatlan volt előttem. Míg aztán kiderült, hogy a poncichter a német Bohnenzüchter (a b kicsit halk lehet, de a h-t és az ü-t ki kell ejteni) szóból lett elferdítve, amely babtermelőt jelent. Ugyanis a szőlősgazdák babot is ültettek a sorok közé. Ők nemcsak borászok, de borkereskedők is voltak, akik minden betérő vendéget szívesen vendégül láttak a Buschenschankban – amit Heurigernek, Besenwirtschaftnak is neveztek. 
Sajnos a filoxéra és a világháborúk, majd az orosz megszállás itt is lebénította nemcsak a borkereskedelmet, de a bortermelést is.
A XXI. század ígéretes kezdete után azonban a borvidék újra felemelkedhet a legjobbak közé...
Blaufränkisch vagy Lemberger - de akár Limberger -: a leggyakrabban telepített szőlő
Ezek a nevek mind a Kékfrankosra utalnak, amely határotottan dominál a borvidéken - 1100 ha feletti területet birtokol. Messze másodikként (100 ha) követi a Zweigelt. Fehér szőlőknél az Ausztriában nagyon is honos Zöldveltelini vezeti a listát, de a fehérbor majdnem, hogy ritkaságba megy, pedig nem volt ez mindig így.
A Kékfrankos név egy legenda szerint a XIX. század elején Napóleon császár hadainak köszönhető. Miszerint kék frankkal fizettek a vörös borért. Ez szép történet, de több ok miatt nem állja meg a helyét, egyrészt nem volt még annyi vörös bor a vidéken, másodszor a győztesek nem fizetnek, hanem elveszik, ami nekik kell.
A soproni Kékfrankos nagykövete egy osztrák
Franz Reinhard Weningerről, vagyis az ifjabb Weningerről van szó, aki átvette édesapjától a birtok irányítását, és már jó néhány éve nagyon szép borokkal erősíti a Soproni borvidék hírnevét. Megépült nemrég Balfon a nagyon „elegáns-modern" pincészet, amely korszerű berendezésekkel felszerelve biztosítja, hogy a bor jó helyen készüljön. De mindehhez szükség van kiváló termőterületre, ahonnan az alapanyag beérkezik. Ebben az esetben a Frettner, Spern Steiner dűlőkből ez biztosított. Persze, szükség van megfelelő anyagi tőkére, de mit sem érne a pénz a megfelelő filozófia, szemlélet és lelkesedés nélkül. És ez is megvan itt, néhány éve a pincészet áttért a biodinamikus művelésre, amely valószínűleg mégjobban meg tudja mutatni mire képes a borvidék, illetve a Kékfrankos. Nem elég csak nagy borokat készíteni - korrekt, mindennapi borokra is szükség van. Weningeréknél ez is elkészül: a dűlőszelektált Kékfrankos mellett ott a „bázis” Kékfrankos, amely szintén alacsony hozammal terem(nem lehet elégszer hangsúlyozni a  hozamkorlátozást). Aztán készítenek fehérbort is, igaz véletlenszerűen - mert rossz ültetvényeket kaptak -, és Syraht is. Utóbbi már nem véletlen, ám nem tudom milyen, nem kóstoltam még - Sopronban óhatatlanul is Kékfrankos párti vagyok. És ha egyszer meg is kóstoltatják velem a Syraht, akkor is maradok Kékfrankos párti, mert amíg Franz ilyen szép Kékfrankosokat készít a csapatával, addig nincs is szükségem másra a soproni borvidékről, csak Blaufränkisch-re, akarom mondani Kékfrankosra.
Winelovers borok az olvasás mellé