A termékleírásban szükséges szerepeltetni minden szőlőtermesztéssel, illetve borkészítéssel kapcsolatos szabályt. A termékleírások központi eleme lesz a címkén szerepeltethető információk listája, mivel minden termékleírásban rögzített szabálynak ebből szükséges kiindulnia.

A termékleírások elkészítése komoly szemléletváltozást hozhat az egész magyar borkészítésben, hiszen most minden borvidék számára nyitva áll annak lehetősége, hogy erősségeit, gyengeségeit, illetve lehetőségeit végiggondolja. Ennek alapján megújíthatók, megerősíthetők, új alapra helyezhetők az egyes földrajzi árujelzők, illetve az azt kiegészítő egyéb, a címkén feltűntethető jelölések. A borfogyasztás szemlélete ugyanis az elmúlt 30 évben jelentősen megváltozott. Az egész Európa bortermelési szerkezetét drámaian érte az a változás, amely a mennyiségi borfogyasztásról a minőségi felé forduló vásárlói igények jelentettek. A ’70-es években például egy francia évente több mint 100 liter bort ivott meg. Ma ez a mennyiség már csak alig 60 liter. Az egyszerű bor mindennapi fogyasztást jelentett, ma viszont egy palack bor felbontása egyre inkább alkalomhoz kötődik. A bor kiszerelése is egyre inkább az új kereslethez kell, hogy igazodjon.

 

A bor társadalmi elfogadottsága jelenleg kedvező világszerte és Magyarországon is. Ennek is köszönhetően a bor előkelő helyet foglal el a minőségi élelmiszerfogyasztásban. A jelentősebb borismerettel rendelkező fogyasztók számára azonban nem elegendő a borfogyasztás puszta élménye. Számukra a bor nem csak kultúra kérdése, hanem ennél többre vágynak: a bor maga jelentsen igazi élményt, érdeklődésüket felkeltse. Ez a többlet sokféle módon jelenhet meg a különféle borokban. Hangsúlyozásuk egyre inkább jellemzővé válik világszerte, amelyet alapvetően négy csoportba lehet sorolni. Értéknövelő tulajdonsága lehet a bornak a földrajzi eredet, a szőlőfajta, a készítési mód és a marketing. Ha azonban ezeket az információkat a borfogyasztó nem találja meg a címkén, nem ad számára egyértelmű információt a palackban lévő borról, akkor nem fog ráesni a választása. Nagyon fontos továbbá, hogy a címkére felírt információk nyújtsanak kellő garanciát a fogyasztó számára, amely a palack felbontása után is meggyőzi arról, hogy választása jónak bizonyult. Ezt a garanciát a kellően átgondolt és jól megfogalmazott termékleírások biztosítani tudják.

A legmodernebb borászati technológia ma olyan alapvető elvárássá formálódik a piacon, amelynek hiányát a piac egyértelműen leértékeli, puszta meglétéért azonban nem feltétlenül hajlandó többet fizetni. Értéknövelést a termelőnek és a fogyasztónak a termőhelyi jellegzetességek érvényre juttatása, az átlagostól eltérő borászati eljárások alkalmazása, korábban kevésbé ismert, de érdekes fajták használata vagy éppen a marketing nyújthat.

A földrajzi eredet a bor értékét tulajdonképpen annak megszületésétől meghatározza. A környezeti tényezők hatása, a termőhelyi jellegzetességek mindig is megjelentek a borban. Ahol ennek érvényesülése erőteljes volt és hatását a borkedvelők pozitívan fogadták, azokat a borokat felértékelték. A borfogyasztók ma még erőteljesebben értékelik, ha a bor földrajzi eredete ismert, jól ismert. A borászatok ennek megjelenítésére a korábbiaknál erőteljesebben törekszenek világszerte.

A bor értéknövelésére a különleges technológiai eljárások alkalmazásának kiemelése is egy közkedvelten választott út. Most ezeket a jelölési lehetőségeket tekintsük át. A jogszabályok számos ilyen technológiai eljárás számára teremtik meg az alapvető előírásokat. Ezeket a szabályokat szükséges kiegészíteni a termékleírásokban a helyi sajátosságokat figyelembe véve. A jelenlegi közösségi és magyar szabályozás erre vonatkozóan inkább csak keretjellegűnek tekinthető, a termékleírások rendszere a mainál lényegesen precízebb tartalommal tölthetik fel ezeket a kifejezéseket, ami hatékonyabb eszközt jelenthet egy-egy kifejezés piaci értékének növeléséhez.

Vegyük sorra a címkén ma is fellelhető kifejezéseket, illetve az azokra vonatkozó keretszabályokat.

Az alábbi kategóriákat csak valamilyen földrajzi árujelző feltűntetése estén lehet a címkén szerepeltetni.

A főbor olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő bor, amely legfeljebb 45 hl/ha hozamú ültetvényről származik, tényleges alkoholtartalma legalább 11,5 térfogatszázalék, forgalomba hozatal előtt legalább két évig érleltek (ebből egy évig fahordóban), és termelésének további részletes szabályait a használatát lehetővé tevő termékleírás rögzíti.

A termőhelyen palackozva kifejezés olyan bor címkéjén szerepelhet, amely 100%-ban az adott földrajzi árujelző körzetből származik, valamint a palackozás is az adott körzeten belül történt.

A kései szüretelésű bor olyan a bor, amelyet az általános szüreti időszak után szüretelt, érett szőlőből állítottak elő, a must cukortartalma legalább 204,5 g/l, és amelynek természetes alkoholtartalma legalább 12,08 térfogatszázalék.

A válogatott szüretelésű bor a tőkén teljesen beérett szőlőből kiválogatott (az éretlen, a beteg, a penészes fürtök különválasztásával), egészséges, részben túlérett bogyóiból előállított bor, amelynek természetes alkoholtartalma legalább 12,08 térfogatszázalék, a must cukortartalmának legalább 204,5 g/l-nek kell lennie.

A töppedt szőlőből készült bor olyan szőlőbogyók felhasználásával előállított bor, amelynek élettanilag a teljes érésen túljutott, a vízvesztés következtében az értékes alkotórészek betöményedésével jellemezhető szőlőtermés, amelyet a Botrytis cinerea még nem támadott meg és amelyek természetes alkoholtartalma legalább 12,83 térfogatszázalék.

A jégbor túléretten, megfagyottan szüretelt és préselt szőlőbogyók felhasználásával előállított bor amelynek természetes alkoholtartalma legalább 16,66 térfogatszázalék, igazoltan legfeljebb -7°C-os hőmérsékleten szüreteltek. Az erre vonatkozó szabály a korábbi, meglehetősen megengedő szabályozáshoz képest szigorodott.

Küvé vagy cuvée kifejezés használatával kapcsolatban sok téves hír kering a médiában. Sokan úgy vélik, hogy a kifejezést a franciák maguknak sajátították ki. Ez azonban nem igaz, mivel a kifejezés kizárólag a pezsgőkészítés során használható a közösségi jog szerint, az egyik ország számára sincs kizárólagos használatra fenntartva.

A siller a rövid áztatási időnek köszönhetően nagyon világos színű vörösbor.

A barrique olyan bor, amelynek legalább egyharmadát 350 liternél nem nagyobb térfogatú, új tölgyfahordóban tárolták, amelyhez égetett faforgácsot nem adtak, valamint a bor a forgalomba hozatali engedély megszerzéséhez szükséges minősítés során a barrique hordóban való érlelésre jellemző érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezik.

Muskotály legalább 85%-ban Aletta, Csaba gyöngye, cserszegi fűszeres, hamburgi muskotály, Irsai Olivér, mátrai muskotály, Mathiász Jánosné muskotály, nektár, ottonel muskotály, pölöskei muskotály, sárga muskotály, szirén, szőlőskertek királynője, téli muskotály, trilla, zefír szőlőfajták közül egynek vagy többnek a terméséből készülnek.

A szemelt kifejezés teljesen érett vagy nemesen rothadt bogyóknak a kevésbé érettektől való különválogatásával nyert boron tűntethető fel, melynek természetes alkoholtartalma legalább 13,59 térfogatszázalék.

A muzeális bor legalább öt éven keresztül palackban érlelt bor.

A bor címkéjén még az alábbi, megkülönböztető jelölésekkel lehet találkozni, amelynek használatát jogszabály nem köti földrajzi árujelzőhöz.

Az első szüret vagy virgin vintage kifejezés az ültetvényről első alkalommal szüretelt szőlőből készült bor címkéjén tűntethető fel.

A szűretlen olyan bor, amely hosszabb, többéves érlelés során vált palackéretté, mivel a labilitást okozó anyagok kiváltak belőle, vagy a derítések által kerültek tükrös állapotba, s amely esetében a technológia során mellőzték a szűrést.

A primőr kifejezés a szüret évében palackozott újborok jelölésére használható.

Az ó (fajtanév, vagy a „bor” szó elé írva), amely    a szüretet követő legalább harmadik évben palackozott bor.