Állhatja-e a versenyt Európa az Újvilág boraival?

Sorozatunk előző cikke az EU és a világ borpiacának kényes viszonyával foglalkozott. Az Öreg Hölgy nagyon igyekszik a fiatal lányokkal tartani a versenyt, ehhez azonban nagyjából 15 évente fel kell varratnia a ráncait. Az európai bortermelők jelenleg az egyre növekvő újvilági importtól félnek a legjobban. Az borfogyasztókat viszont ez a tendencia kevésbé zavarja, sőt...

Az Európai Unió borpiaci szabályozása - a borpiaci folyamatok változásához igazodva - rendkívül sokat változott az elmúlt negyven évben. A borpiacot direkt módon befolyásoló elemek egyre inkább kiszorulnak a szabályozásból. Ezzel párhuzamosan a tagállami és a közösségi kompetencia megosztása folyamatosan változik. Az új borpiaci szabályozás hangsúlyos eleme lett a minőségpolitika közösségi szintre emelése, míg a támogatások jelentősége csökkenni látszik.

A legutóbbi EU-s borpiaci reform újabb kísérletet tesz a versenyben maradás érdekében, és igyekszik szakítani a korábbi évtizedek elavult piacszabályozási eszközeivel. Jelenleg az EU a 1970-es évek óta zajló borfogyasztói magatartásváltozást igyekszik utolérni. A drasztikusan csökkenő borfogyasztás a bor fellegvárában is szembetűnő: Franciaországban az egy főre jutó borfogyasztás az elmúlt negyven évben 110 literről 55 literre esett vissza.

A napi borfogyasztásról
a legtöbben áttértek a heti
rendszerességű borivásra.

A szabályozás nagyarányú kivágással és a feleslegek alkohollá történő lepárlásával igyekezett az új piaci viszonyokhoz igazodni. A sokmillió eurós támogatásban azonban többen üzletet láttak, és - ahol megérte, ott - megindult a lepárlási célú bortermelés. Alacsony minőség, nagy termés – ez volt a régi-új filozófia. Az új szabályozás ezért ennek a tendenciának véget vetett, és egy átmeneti időszakot meghagyva ezeket a támogatási lehetőségeket végérvényesen eltörölte.

Az európai szabályozás központi célja a válságkezelés helyett a minőségi, piacon értékesíthető borkészítés lett.

Az európai borfogyasztók egy része mára elfordult a sokszor nagyon bonyolultnak tűnő eredetvédelmi rendszerektől, az értelmezhetetlen borcímkéktől és az egyszerű, jól érthető újvilág borokat veszi le a polcról.

Egy ország-, vagy márkanév,
a szőlőfajta neve és egy beszédes ábra:
ennyi elég is a pozitív vásárlási döntéshez.

A régi európai szabályozás az erre adandó hatékony válaszra nem adott lehetőséget. Az Öreg Hölgy most új szabályok alapján állhat starthoz, de vajon lesz-e elegendő marketingtámogatása ahhoz, hogy eredménnyel célba is érjen? Az új szabályozásban ezért a közösségi támogatásokból - harmadik országok piacát megcélzó - bormarketing tevékenységet is lehet végezni.

Azzal a helyzettel azonban az EU még mindig nem tud mit kezdeni, hogy az európai ember jóval kevesebb bort iszik mint korábban.

A kivágások ellenére az EU 2016-ra a borpiaci feleslegek fennmaradásával számol, az export stagnálása és az import növekedése mellett. Emellett bízik bennünk, kelet-európaiakban, ahol a borfogyasztás legalábbis stagnál, vagy enyhe növekedést mutat.

Tudják ezt a nagy bortermelő országok is. Egy olaszországi tanulmány szerint 2009-ben 40 liter/fő alá csökkent a borfogyasztás, ezért a tanulmány azt javasolja, hogy a bortermelőknek még intenzívebben kell foglalkozniuk exportpiacaikkal. Lényeges szempont, hogy Olaszországban idén jó termés volt - nálunk nemigen lesz mit eladni az idei termésből…

A nem túl kedvező tendenciák ellenére az EU a szőlőtelepítési tilalom eltörlését tervezi 2015-re. Ez Magyarországot közvetlenül ugyan nem érinti, mivel a csökkenő ültetvényfelület miatt évtizedekre elegendő telepítési jogtartalékunk lenne. Más bortermelő országban azonban szívesen telepítenének, ha nem lenne tilalom. A kérdés az, hogy az új ültetvények termését hol értékesítenék. Úgy tűnik, új eszközök már nemigen lesznek a piaci zavarok gyors kezelésére. A szabályozás szerkezetéből az már biztosan látszik, hogy a támogatások jelentősége és összege a jövőben biztosan csökkenni fog.

Az új eredetvédelmi szabályozás alapján az egyes termelői közösségeknek szükséges megfogalmazniuk azokat a szempontokat, amelyek egy adott földrajzi jelzés piaci versenyképességét biztosítani tudják. Ebbe a tagállamoknak már nem lehet beleszólásuk. Ezért a 2011 végéig elkészítendő termékleírások minősége hosszútávon fogja meghatározni a magyar borok versenyképességét is.

Az új szabályozásból következően a jövőben erősödni fognak a márkatermékek a borpiacon. Ez fajtaborokat fog elsősorban jelenteni, de egy-egy ismertebb pincészet neve is márkává válhat. A földrajzi név nélkül forgalmazott borok már nem jelentenek majd feltétlenül alacsonyabb minőséget. Erre vonatkozóan a bor címkéje nem fog közvetlenül támpontot adni.

Az új szabályozás kapcsán sikerült visszaverni azt az EU-s szándékot, hogy rosébort fehér és vörösbor összeöntésével is lehessen készíteni. Ettől függetlenül ilyen borral még találkozhatunk a piacon, anélkül, hogy tudnánk róla. Az új szabályozás, az új cimkék ismeretével

tudatosabb,
jobban felkészült vásárlókká kell válnunk ahhoz,
hogy a mellényúlásaink számát csökkenteni tudjuk.