Kóstolgatás, választás, keverés, visszakóstolás, döntés

Gonda György
2013. október 18., 14:35


Andante summarium - Ennyi és kész egy házasítás. Legalábbis, ha nem kívánunk szőlőt nevelni, bort készíteni, palackozni és értékesíteni. Mivel az Andante Borpatika szombat esti vendégei közül valószínűleg egyedül Balla Géza foglalkozik ezekkel az ügyekkel, nekünk csak az élvezetekkel teli feladat jutott. A ménesi borász borvacsoráján jártunk a budai Andante Borpatikában.
 
Kóstolgatás, választás, keverés, visszakóstolás, döntés
Borpatika
Kezdjük a helyszínnel. A budapesti vendéglátás borban erős helyei között úttörő volt az Andante Borpatika a Lánchíd mellett, a város egyik legszebb helyén. Mindig is a magas színvonalú borokra, kiemelkedő borászok boraira, és az igényes szórakoztatásra törekedettek, és ez így van a mai napig is. Emellett egy ügyes konyha is rendelkezésre áll. Egy ilyen helynek pedig szüksége van egy saját borra, ami nem a ház bora, hanem annál jóval több.
Véleményem szerint sok borász közül lehet választani, aki alkalmas lenne ennek a feladatnak megoldására. Ezek közül mindenféleképpen megkérdőjelezhetetlen választás Balla Géza a ménesi kadarkakirály.
Miért is gondolom ezt?
 
Először is meg van benne a szakmai felkészültség, az elhívatottság, az intelligencia, és az a barátságos személyiség, ami érdemesé teszi rá, hogy egy nagyszerű bor mögé álljon, mint a bor készítője és nagykövete.
Másodsorban, mert egy olyan borvidéken dolgozik, amely valaha a Kárpát-medence egyik világszerte híres szőlőskertje volt. Szerencsére az adottságok nem változtak, ezért igen különleges vörösborok szülőhazája ez a táj. Mik ezek az adottságok? Egyrészt a vulkanikus talaj, másrészt az Alföldről érkező folyamatos meleg.
Harmadsorban pedig az az áldozatos munka, amit tett azért, hogy a kadarka szőlőfajtát minél alaposabban megismerjük. Erről a borról híres Balla Géza, de mint hamarosan meglátjuk, van itt más, sőt még fehérbor is.
Azt este kezdése egy 2013-as rozé volt. Kékfrankosból, merlotból és kadarkából készült. Aki a klasszikusnak nevezett, könnyed, világos, „egyszerű” rozékhoz szokott, az nagyon meg fog lepődni, ha egyszer szerencséje lesz ehhez a borhoz. Mély színű, gazdag, intelligens, fűszeres, karakteres. Egyből megmutatta, hogy mit gondol Balla Géza borokról és mit tud az Ő szőlője.
Kóstolgatás, választás, keverés, visszakóstolás, döntés
Balla Géza labor
A folytatásban végigkóstoltunk négy 2011-es bort, amelyek egytől egyig hordóminták: pinot noir, kékfrankos, feketeleányka, cabernet sauvignon. Ebből a négy borból kísérleteztük ki az Andante Cuveé-t. Mindegyik bor magában is megállná a helyét a polcokon, de egymást kiegészítve magasabb szintet képesek elérni, mint egyenként. A feketeleányka volt a legjobb állapotban; ez már gyakorlatilag készen volt, a bor a helyére rendeződött. Gazdag és mély illatú, sok erdei gyümölccsel, kicsi földes karakterrel. Szájban telt, bársonyos, simogató, savban és tanninban a visszafogottabbak közé tartozik. Az egyértelmű volt, hogy a bor testét és aromatikáját ez a bor fogja adni. Én, mint egyszerű földi halandó, azt gondoltam, a kékfrankos és a cabernet sauvigon fogja szolgáltatja majd a szerkezetet. A cabernet igazi fajtajelleges bor volt, szerencsére kicsit visszafogottabb tanninnal, ízében sósság, fűszeresség, meleg karakter, kis vegetális felhangokkal. A kékfrankos volt a legfiatalabb, picit még kusza, de én ebben láttam a legtöbb fantáziát. A sorból nekem csak a pinot lógott ki. Ízvilágából hiányoltam a gyümölcsöt; túlontúl felvette a talaj karakterét, amely ebben a mértékben nem áll jól a fajtának.
Kóstolgatás, választás, keverés, visszakóstolás, döntés
Mi lesz ebből?
Két kísérlet után úgy döntött a közösség, hogy a végső verzióhoz a kékfrankost már nem használjuk fel, és a feketeleányka kerül az előtérbe. Én nem támogattam a döntést, mert kivettük a borból egy kicsit az életet, és véleményem szerint egy-két év potenciált. Viszont cserébe kaptunk egy már most is jól fogyasztható, a kor követelményeinek megfelelő, kicsit rendhagyó házasítást. Határozott, kellően intenzív illat, csillogó, mély, bíbor szín. Sok piros és erdei gyümölcs, kicsit földes, avaros, pici hordó, és egy kis sós érzet. A szájban kerek, kellően hosszú savak, sok, jó szerkezetű tannin, ami kb. egy év múlva fog helyére kerülni. Ízében a feketeleányka dominál piros bogyós gyümölcsökkel, szilvával, kicsi kávé. A most készült bor eltarthatóságát kb. hat évre teszem, és nagyjából két év múlva gondolom, hogy elkezd a csúcsára érni. A végső kombináció: feketeleányka 50%, cabernet sauvigon 30%, pinot noir 20%.
Az este folyamán vacsorát is kaptunk, ami most több okból is a borkészítés izgalma mögé szorult.
A Balla Géza-est képekben itt megtekinthető.