Pinceélményt az új generációnak!


2012. április 03., 09:17


Borfogyasztás - Bormarketing - Bortermelés - Egy ültetvény sorsáról dönteni soha nem könnyű. A tőkéket, amelyek évtizedeken át adták hűségesen a borszőlőt, talán az előző generáció, vagy az azt megelőző telepítette még verejtékes munkával. Teremhetne-e még? Ízlelhetnénk-e még a jövőben termését? Talán még a mostani művelője sem tudja megmondani. Nincs aki művelje, nincs aki megigya végtermékét: a bort.
Pinceélményt az új generációnak!
 
A fogyasztó is változik: trendibb lesz
A borfogyasztásban egyre inkább kirajzolódik egy generációváltás. Az újak borról alkotott képe már egészen más azokhoz képest, akik a pohár mellett is érezték a föld szagát, a nap erejét és az eső illatát. Megváltoztunk, amivel együtt borfogyasztási szokásaink is megváltoztak. A bor ma egyre inkább egy elegáns étterem asztalán, vagy egy emeleti legénylakásban tartott baráti összejövetel alkalmával kerül a fényképekre. Márkaborok és bormárkák, ahol a származás, az ültetvény, a dűlő már nem tűnik olyan fontosnak.
 

Nem elég, ha a bor „csak” jó
A szőlőművelésben ilyen generáció-váltásról nem beszélhetünk. Ami jó volt évtizedekkel ezelőtt, az már nem biztos, hogy jó ma. Amit el lehetett adni szőlőként régen, arra ma nem biztos, hogy van piac. Megöregedett a szőlő művelőjével együtt, és az öreg szőlőre nem vágyik az új generáció.
Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a szőlőtermesztésből megélő családok esetében is. A felvásárlási szándékra építő szőlőtermelők szőlőjére csökken az igény, mert a borfogyasztók már mást igényelnek, nem elég az, ha a bor „csak” jó. A bortermelők számára sem mindegy, hogy egyik évről a másikra milyen bort tudnak a fogyasztók asztalára tenni. Ezért is fordul elő egyre gyakrabban, hogy a bortermelők egyre inkább a saját ültetvényük létrehozására törekednek. Teszik ezt annak ellenére, hogy tudják: a saját szőlő a legdrágább szőlő.
Aki nem művelte, kivágta – még fizettek is érte
A szőlő művelése egyébként általános problémája Európának. Kevesen vállalják a szőlő művelésével és szüretével járó megpróbáltatásokat. A szőlőültetvényeket ezért egyre inkább átalakítják, hogy a művelés, és gyakrabban a szüret is géppel elvégezhető legyen.
Pinceélményt az új generációnak!
Pincemulatság az egri Sike Tamás pincéjében
Ezért is nagyon nehéz általánosságban pálcát törni azok felett, akik némi támogatás reményében, megkönnyebbült, vagy éppen fájó szívvel kivágták szőlőjüket. A jelenlegi szabályozás szerint a kivágási támogatások 2010-ben voltak utoljára adhatók. Sokan hagytak fel végleg a szőlőtermesztéssel, vagy éppen szabadultak meg könnyen elöregedett ültetvényeiktől, hogy a támogatást is felhasználva újat hozhassanak létre.
Vissza a pincébe!
A kivágott ültetvények nagyságával csökkent Magyarország szőlőtermesztési potenciálja. A szőlőtermesztési potenciál egy elméleti területnagyság, amelyet ténylegesen is beültethetnénk szőlővel. A közel 80 000 hektár nagyságú területre azonban jelenleg nincs elég telepítési igény. Több mint 10 000 hektár új ültetvényt telepíthetnénk el a rendelkezésre álló telepítési jogok miatt. Ez a tendencia akkor változhat meg lényegesen, ha a keresletet nem csak az ár, hanem a jó marketingmunka, és az erős márkák egyaránt képesek meghatározni. Mindezekkel szemben, vagy éppen ezt kiegészítve kell a helyben készült boroknak értéket adni. Az új borfogyasztó generációt vissza kell vezetni a szőlőtőkéhez, a borospincébe, ahol nem csak a bor, hanem életre szóló élmények is születnek.
Winelovers borok az olvasás mellé