A labirintus végigjárása ráadásul olyan kellemes tevékenységgel párosult, mint Vida Péter szekszárdi borász kiváló borainak kóstolása, előadásának hallgatása. Erre valóban nem lehetett mást mondani, csak igent.

A világviszonylatban egyedülálló labirintusrendszer csaknem félmillió évvel ezelőtt, hévizes feltörések révén jött létre. A gömbfülkéket később hadi és gazdasági megfontolásokból összekötötték egymással és a Budai Vár házainak pincéivel, így a Várhegy gyomrában valóságos útvesztő jött létre. A sziklapincék közötti utak teljes kiépítésére az 1930-as években került sor, egy tízezer férőhelyes óvóhelyet alakítottak ki. A második világháborúban minisztériumi és kormányzati óvóhelyként működött. A vasbeton szerkezetekkel megerősített földalatti terület sokáig titkos katonai objektum volt és csak 1983-ban nyílt meg. Itt kapott helyet az első s mindmáig legnagyobb magyar történelmi panoptikum, amelyet a Linda című nagy sikerű magyar filmsorozatban is láthattunk néhány kocka erejéig. Az 1996-os nagyszabású helyreállítási munkálatok nyomán a csaknem tízezer négyzetméteres labirintus a lehetőségekhez képest visszanyerte eredeti, háború előtti arculatát. A világ hét földalatti csodájaként tartják számon, és a Világörökség részét képezi. A látogatásra a hivatalos nyitvatartási időn túl is van lehetőség, egyéni bejelentkezés és egyeztetés alapján.

 

„A Budavári Labirintus nem pusztán útvesztő, hanem történelmünkhöz, világunkhoz és önmagunkhoz vezető utak szövedéke. Ha elvesztetted a fonalat a felszínen, találd meg Önmagad a föld alatt!” Ezen hívogató spirituális mondatok mellé igen jó választás volt a borok és a borászat spirituális világának nagy ismerője és egyik legautentikusabb képviselője, Vida Péter. Aki kóstolta már borait, találkozott már vele, hallotta már beszélni a borról, az igazán tudja, hogy micsoda alázattal végzi munkáját, és hogy kóstolóin, borbemutatóin is megtanít mindenkit a bor szeretetére és tiszteletére.

A labirintusba lépve a nyári forróságból bizony jóleső hűvös csapta meg a látogatót, amint a bejárattól téve néhány kanyart és haladva befelé a hegy gyomra felé, egy jól kialakított belső térbe értünk, ahol bizony remek kis fogadó helyiség várta a betérőket. Hogy ne is szomjazzanak, arról a legfrissebb, 2010-es Vida rozé gondoskodott. Kékfrankos alapú, kadarkával és pinot noirral kiegészített, közepesen intenzív, gyümölcsös, epres illatú és ízvilágú bor. Lágy, bársonyos, friss, üde, moderált savakkal, 12%-os alkohollal, igazi szomjoltó a nyári melegben.

A teljes kóstoló társaság megérkezése után, a házigazdánk, Barbara mondott néhány szót és tudnivalót a labirintusról, majd másik idegenvezetőnk Vida Péter tartott egy remek nyitóbeszédet. Közben újabb bor került a poharunkba, a 2008-as kadarka, öreg tőkék fantasztikus nedűje, hiszen 90 éves tőkék levélről van szó. Közepesnél intenzívebb illatában főleg fűszerek, a gyümölcsök közül a meggyes, cseresznyés vonal. Ízben is ezek a jegyek uralják, és egy szokásos kadarkáknál valamivel komolyabb testét lendületes savak támasztják alá. Hosszú cseresznyés lecsengéssel búcsúzik, és azonnal még egy pohárral való kóstolósra csábít. Megunhatatlan, nehéz betelni vele.

Időközben megkezdtük a labirintus minden zegzugának felderítését is. Kaptunk a kezünkbe kis olajlámpást is a borospohár mellé, ketten kísértek utunkon bennünket, mivel a labirintusban teljesen sötét van. Megtanultuk azt is, ha valaki eltéved, akkor mindig jobbra kell tartani. Közben tartottunk pihenőket, megállókat is, különböző szobroknál, belső tereknél, amelyekről idegenvezetőnk mindig megosztotta az éppen aktuális tudnivalókat velünk. Láttuk például a Világtengelyt, Sámán-átjárót, az őskori labirintust. Megálltunk az Árpád-házi boltíves teremben és megnéztük a Keresztelőmedencét is. Közben szót kapott másik idegenvezetőnk, a borász is, akinek 2005-ös évjáratú Estve cuvée-jét kóstoltuk. Merlot, cabernet franc és pinot noir alkotják. Vida Péter szerint ez egy fiataloknak szánt, jó ivású, jó ár/érték arányú beszélgetős bor. Illatában a fekete bogyós gyümölcsök mellett némi csokoládé dominál, ízben is ezek a jegyek uralják, lendületes savakkal, kis lekváros, meggyes felhangokkal. Elegáns, kellemes, bársonyos, izgalmas, vibráló. Soha rosszabb bort a fiatalságnak, akár buli előtt, akár csak hétköznapi beszélgetésékhez, vacsorákhoz.

A túra nem állt meg. Sőt, egyre izgalmasabb részeibe jutottunk a labirintusnak, mígnem egyszer csak a Reneszánsz sziklacsarnokban találtuk magunkat. Itt aztán jött a meglepetés, egy igazi négyoldalú borkút, melynek minden oldalából folyt a bor. Igaz nem Vida borok csörgedeztek, hanem valami más forrásból származó, és az is körforgásban, így egy idő után meg is ecetesedett. Látványosnak és turistacsalogatónak viszont kiváló volt, fotózott is mindenki, a kutat is, meg magát is a kúttal. De ha már itt jártunk és borról volt szó, hát újabb Vida borok jelentették a leküzdendő akadályokat. 2008-as évjáratú cabernet franc-t kaptunk a poharakba. Közepesen intenzív illatában érett fekete bogyós gyümölcsök bújnak elő, feketeribizlivel, szederrel. Ízben a közepes, de bársonyos tanninokat a kifinomult gyümölcsös dominancia kíséri, a tanninnal szép harmóniát alkotó savakkal. Közepes testű és hosszúságú finom, elegáns szerethető bor. Szerette is mindenki. De még alig ürült poharunk, máris nyílt a következő palack, mely a 2009-es merlot rejtette. A merlot a borász kedvenc fajtája, ezért erre mindig kiemelkedő figyelmet fordít, legyen szó az alap merlot-ról vagy a csúcs merlot-ról. Kezdetben lassan nyílik a bor, de szellőztetve egyre erősebben jönnek belőle a gyümölcsök, aztán egy kis virágos, rózsás vonal bújik elő, majd képbe kerül még némi dohány is. Ízében málna és szeder, kerek savak, bársonyos tanninok, hosszú lecsengés. Még nagyon fiatal ez a bor, de már most igen jó formában van, forgatva a pohárban egyre szebben kinyílik és bizony sokáig élveztük volna, ha nem fogyott volna el. Közben még meg kellet birkóznunk a Borjour csapata által készített és a labirintusban elrejtett néhány tálca zsíros kenyérrel is. Sikerrel vettük ezt az akadályt is.

Közben folytattuk utunkat, a hangulat egyre fokozódott, a csapat alapzaja emelkedett, egyre többen maradtak le a sötétben, de mindig volt, aki megtalálta őket. A Vida borok alkotta állomások pedig nem értek véget, a sor utolsó és egyben csúcsborának számító La Vida cabernet franc 2006 következett. A La Vida a borász válogatás sorozatának elnevezése. Szerencsés ember, szerencsés névvel, hisz neve maga „az élet”, és ezt valahányszor elmeséli latin vidékeken, mindig irigykednek rá, hogy ez milyen szerencsés és milyen meglovagolandó marketing fegyver. Na de a borok is igen magasra teszik a mércét a La Vida sorozatban. A 2006-os évjáratig több fajtából is készült La Vida válogatás, ezután viszont már csak egy fajtából, a borász által a valóban legjobbnak minősítettből fog, ezáltal is kiemelve a többi közül és a zászlósbor jellegét erősítve. Szóban forgó cabernet franc-unk intenzív csokis és gyümölcsös illatokkal támadja szaglószerveinket. Kóstolva egy hatalmas testű bort fogadunk magunkba, sok és érett tanninnal, amelyekkel a szintén komoly savak szép harmóniát alkotnak, fekete bogyós gyümölcsökkel alátámasztva. Nagyléptékű bor ez, de ne féljünk tőle, mert tele van eleganciával, kortyolgassuk, élvezzük minden cseppjét. Ahogy a borász fogalmaz: legjobb, ha otthon a szeretett kedvessel kettesben tesszük mindezt.

Közben sétánk véget ért, és egy másik kijáraton visszajutottunk kiindulási helyünkre a Labirintus belső fogadó terébe. Az olajlámpásokat leadtuk, de boroknak és a Vida előadásnak nem volt vége. Bónusz tételek következtek. Először is a 2007-es dűlőválogatott cabernet franc a Baranya-völgyből. Közepes teste még fiatal, ámde gyümölcsökben dús belsőt takar, még kicsit ficánkoló tanninokkal és savakkal. De elegáns, szép bor már most is. A másik bónusz tételből a 2007-es La Vida merlot-ból mindössze 1 palack került elő, így csak egy-egy korty jutott mindenkinek, de az is elég volt ahhoz, hogy érezzük, hogy ebben a palackban is valami nagyon-nagyon komoly anyag rejtőzik, és érik. Már most nagyon csábító, kifinomult, egyensúlyos bor, rendkívül hosszú lecsengéssel. A következő hónapok, évek kóstolóin kihagyhatatlan tétel lesz.

Most is, mint mindig, megválasztásra került a Borjour este legjobb bora. Hogy nagyon egyenletesen jó volt a teljes sor, azt a szoros végeredmény is bizonyítja, melynek befutója végül a 2008-as Kadarka lett. A labirintus látogatása itt véget ért. De Borjour nem, folyt tovább a beszélgetés, a maradék palackok elfogyasztása, és még előkerült egy finom torta is. A Vida boroktól pedig a borász szavaival érdemes búcsúzni: „A Bor semmihez nem hasonlítható Isteni csoda, amely az élővilág és az egész emberiség diadala”.

A Borjour extrákon mindig valami olyan helyszín a befutó, ami egyedi és extra. Nos, a labirintus biztosan az volt, aki még nem járt itt bátran menjen, nézzen körül. Be lehet jelentkezni csoportoknak is, külön programokra is. De aki beteszi a lábát, az vigyen magával meleg ruhát, vagy legalább egy üveg lélekmelengető Vida bort.