Az Afterwork-öt többek között azért is kedvelem, mert a város különböző pontjain tűnik fel, mindig új helyeket bemutatva. A Pastramiban már többször voltam vendég, főleg abban az időben, amikor megnyitotta három, TV Paprikás szakács. Nagyon újszerű volt indusztriális hangulatával, és nyitott konyhájával. Persze az étel is finom volt, és modern. Jó volt újra eljönni, a hangulat és a konyha szerencsére, nem változott.

A vulkanikus borok viszont annál inkább. Volt idő, amikor a vulkáni eredetű termőhelyen (andezit, riolit, bazalt, stb.) született borokat azonosítottuk a savas, ásványos, szikár, zárkózott illatú, férfias borokkal. Mára ez jelentősen átalakult a fogyasztói szokások változása miatt, amit a borászok is felismertek, elfogadtak. Ezt a változást jelzi, hogy a kóstoló sem volt igazán "férfias"; sok jókedvű hölgy volt jelen, akiket eddig ritkán lehetet ilyen témájú rendezvényen látni. Nekik és a jó boroknak is köszönhetően jókedvű, barátságos hangulatú volt az este.

 

A vásárlók egyre inkább az ízeket, gyümölcsöket, aromákat keresik, amelyek közül az ásványosság nem lesz sosem az elsőszámú kedvenc. Ezen az estén egyértelműen kiderült, hogy a savak, a feszes szerkezet, a „férfias” jegyek, az ásványosság jól párosítható a gyümölcsös és virágos aromával.

 

Ez igaz volt a somlói és a tokaji borokra is, Badacsony és a Balaton-felvidék is halad ebbe az irányba, de másképpen. A Mátrában kicsit más a helyzet, mivel itt az andezit altalajon vastagabb, agyagos termőréteg található, illetve a klimatikus viszonyokban is jelentősen eltér a többiektől. Itt mindig nagyobb hangsúlyt kapott a gyümölcsösség, a fiatalon fogyaszthatóság, míg az ásványosság kevésbé tetten érhető.

 

A somlói tételek közül elsősorban Barcza Bálint olaszrizlingje 2015-ből volt a kedvemre való. A komoly test, a jó savszerkezet és a somlói ízek mellett jól iható bor, és az olaszrizling visszafogott jegyei itt sokkal határozottabbak. A Tornai Pince juhfarkja szintén 2015-ből is már a megújuló, ízgazdag, kedves szerkezetűek közül való. Megvallom, ritkán fogyasztom Hegyaljáról kezdő pincészetek borait, mert eddig sok volt a rossz tapasztalom. A Sanzon három tétele azonban pozitív meglepetésként szolgált: tökéletes tisztaság, szép egyensúly, a furminthoz mért gazdag gyümölcsök, könnyed, bájos elegancia. A mátrai gyümölcsöket a Gobri kékfrankosa hozta el a legszebb formában 2015-ből. Csernyik István szürkebarátja a fajta legszebb erényeit hordozza, míg a zenit tényleg izgalmas tétel, a legtöbb középszerű fajtatiszta zenithez képest. Mindkét bor 2015-ből származik.

 

A badacsonyi borvidéken kicsit más a helyzet. Itt a gyümölcsökkel soha nem volt probléma, mindig is ízgazdagabbak voltak a borok, mint a többi vulkáni altalajú területen. Ez igaz Szászi Endre boraira is, amelyekben viszont nem volt hiány a komoly ásványokból. Ezeket a borokat tényleg csak azoknak ajánlom, akik a mineratást szeretik. A Villa Tolnay borai ilyen szempontból kicsit egyensúlyosabbak. A 2015-ös olaszrizling és chardonnay még nagyon fiatal volt - a potenciál érezhető bennük, de egyelőre csak az. A zöldveltelini 7 éves kora ellenére még mindig nagyon élénk, tele ízzel, zamattal, a tercier aromák még mutatóban sem jelentek meg. A Gilvesy Pince borairól sem szabad megfeledkezni, ahol még különlegesebb a helyzet, hiszen a rajnai rizlingre alapuló termékszerkezetből fakadóan a borok mindig is feszesek, savban gazdagok lesznek, aromákban megmaradnak a citrusos vonalban.

A Szeremley Borház három érlelt tétele mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A 2002-es rajnai rizlingre nincs más szó, csak az, hogy klasszikus. Igazi 15 éves, csúcsán lévő, petrolos, jó egyensúlyú bor. Jó helyen van a fajta feléjük.

 

Végezetül azt javaslom mindenkinek, aki eddig ódzkodott a vulkánon fejlődött boroktól: dobja félre előítéleteit, mert nagyot változott, mondhatni, finomodott a helyzet.