A Pannon borrégió négy ismert borvidéket, a pécsi, a tolnai, a szekszárdi s a villányi borvidéket foglalja magába. Földrajzi környezete a Duna, Dráva, Balaton által közrefogott dombvidék, a Villányi hegység és a Mecsek déli lejtői. Teljes területe közel 30.000 hektár, amelynek közel harmada termőterület. A borrégió leginkább vörös borairól ismert, bár szép fehér borokat is találhatunk itt.

 

A rendezvény séfje ehhez a borhoz „Libamájpuding vargányás fonott kaláccsal” előételt választott. Az étel tányérjára ecsettel Cabernet sauvignon redukcióval festettek egy vonást. Vargányás fonott kalács, kevés saláta, fehér ecettel marinált vargánya gomba szelet, s libamájpuding alkották az előételt. A libamájpudingot zsigerelt passzírozott libamájból tojással, pohárban hőkezelve készítették. A tetejére a libamájjal harmonizáló tokaji aszú redukció került. Az olvasztott vajjal megkent egyadagos meleg fonott kalács vargánya illata különösen tetszett, ahogy a libamáj textúrája és íze is. A Tűzkő Traminihez ez az előétel jó választásnak bizonyult. Ízletes előétel volt.

2) Az előétel után „Tárkonyos galambleves birses fásgaluskával” következett.

A 16-17. században a kastélyok, kúriák közelségében tartották a legtöbb galambot. Később a galambászat népszerű lett a parasztság körében is. Főként a férfiak űzték szenvedélyesen, sportból, s kevésbé gazdasági haszonszerzésből. Az elmúlt században a galambtartás a magyar nyelvterületen mindenütt általánosan elterjedt volt. E sok százévnyi hagyomány után a gyógyhatásúnak tartott egészséges galambleves ma már alig fordul elő a étkezésben. A tárkony leginkább az erdélyi magyar konyhában maradt meghatározó, s kellemes ízt kölcsönzött ennek a levesnek is.

A fásgaluska a francia konyhából terjedt el. A név a latinból eredő francia „farce” (ejtsd: fársz), azaz „töltelék” szó magyarosodása. A fásgaluskát többnyire vadak, szárnyasok húsával levesbetétként készítik. A vacsora levesének galuskájába galamb húsának pépje, s birsalma került, majd tejszínt adtak hozzá, fűszerezték, s galuskának kifőzték. Kellemes leves lett, s talán már felesleges is megemlíteni, hogy az előétel bora is megfelelő volt. 

3) A bor: Kékfrankos reserve 2007 (Takler Pincészet, Szekszárd)

A bor mellé készített étel a „Kacsacomb házi májas hurkával, krumplis tésztával” nevet kapta, amivel többé-kevésbé meg is határozta az ételt. A kacsacomb zsírban abált (konfitált) kacsacomb volt. A zsírban abálás után a csontról lefejtett kacsahúst felvágták, „percre pontosan” (à la minute) a szervírozás előtt még sütötték, s tálalták. A húshoz adott krumplis tészta jó elképzelés volt, s a paprika is illett a szekszárdi kékfrankoshoz, amely jól társul a magyar konyha hagyományos paprikás vonulatához is. Dupla méretű házi kockatésztát használtak hozzá. A krumplis tésztához is illően savanyú uborkacsíkból marinált paprikával készítettek „savanyúságot”. Mindehhez még házi májas hurka is volt. Illett a borhoz.

4) A bor: Elysium 2007 (Tiffán Ede és Zsolt pincészet, Villány)

Az Elysiumhoz készített desszert a „Ropogós mogyorószelet töppesztett szőlővel”.  A desszert rétegei: piskóta, ropogós mogyorós ostya, visszafogottan édes mogyorókrém, csokoládéhab (mousse au chocolat), csokoládérácsozás. A desszertet – talán a regényes életű Rigó Jancsi prímásra is utalva – fehér csokoládé hegedű díszítette. A tányérra néhány szem házi készítésű töppesztett szőlő is jutott. Előzetesen talán éppen a desszert tűnt a bor-étel párosítás szempontjából leginkább kétséges megoldásnak, ám összességében illett az Elysium kivételes minőségéhez és hömpölygő nagyszerűségéhez.