Na, már most ugye a tájékozatlan ember, a szűklátókörű, ha azt a szót hallaná, hogy „Atakám” és ugyanakkor teljesen járatlan volna az ősi magyar nevek, sőt hun nevek rejtelmeiben, akkor napestig törhetné a fejét, hogy egy Vízivárosi, igencsak egyszerű bisztró miért választja magának ezt a nevet. Mi nem soroljuk magunkat a fenti jelzőkkel illetettek közé, és tudjuk, hogy Atakám hun vezér volt és neve azt jelenti: igazságra vágyó.

Tovább gondolva az előbbieket: ezután nyilvánvalónak tűnhet, hogy a név hun elkötelezettségből, hun meggyőződésből virít a portálon. Nem tudom. A hunságot nem sikerült tetten érnem se künt, se bent, se az étlapon, a lelkekbe meg nem láthatok bele, így aztán lehet, hogy a névadás csak azt a célt szolgálta, hogy többek között egy ilyen okoskodó bekezdés megszülethessen.

 

 

A Vízivárosi Bermuda-háromszögben nemhogy eltűnnének az objektumok, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan szaporodnak. Ezek többsége a vendéglátásban jeleskedik, ami nem teljesen előzmény és gyökér nélkül való jelenség. A piac közelsége eleve meghatározó: a város gyomraként is aposztrofálható intézmény persze ma már korántsem egyedülálló, de kulináris értelemben mégis kifejt némi vonzerőt.

Vichyssoise: lényegében póré és burgonyából készült leves tejjel hígítva, legalább is így emlékezett gyermekkora levesére Diat úr, aki a New York-i Ritz-Carlton szálloda séfje volt a múlt század tízes éveiben, később az ő keze nyomán vált azzá a vichyssoise, ahogy ma is ismerjük. Tejszínes, csirkelevessel hígított póréból és burgonyából készült krémes állagú leves, benne friss újhagyma zöldjével. Többnyire hidegen fogyasztották.

Hogy miért említem? Hát azért, mert betérvén az Atakám bisztróba a napi ajánlatban azonnal szemet szúr a „kollaboráns” leves. Nem hagyhatom ki, tovább vizsgálom az étlapot, de addig is körülnézek ültömben. Derékig érő mű terméskő falborítás, patinázott csillárok, az ajtók festése is hasonló, egyszerű ülőalkalmatosságok, egészében barátságos, nem hivalkodó atmoszféra vesz körül. Remek a szerviz, segítőkész, vidám, otthonos. Tele van a hely délidőben. Fiatalok, nyugdíjasok vegyesen. Mintha nem is Magyarországon lennék, de itt vagyok és ezért azon nyomban mangalica szűzpecsenyét kérek kecskesajtos rizottóval, de megkóstolom az ököruszály levest is és a borjúpofa pörköltet is sült burgonyával.

Hát akkor sorban: a vichyssoise persze nem hideg, hanem meleg, de ez teljesen elfogadható és érthető. Amúgy szabályos a készítmény, már, ami az eredeti receptet illeti. Egyedül az újhagyma zöldje burjánzik túl, ami jelentősen elrajzolja az ízeket, de sebaj. A vaj is kissé túlteng, de nem bántóan, azonban a szokásos selymes homogenitást hiányolom. Mégis ízlik, téli változatnak könyvelem.

Egészen más eset az ököruszály leves. Ami azonnal feltűnik, hogy a sötétlő aranyszínű lében fürdő egy szem farokcsonton lévő hús levegővel érintkező fele szikkadt és sötét színű, mintha mikróhullám érte volna. Mindazonáltal beleforgatva a levesbe hamar feléled. A leves tartalmas, jó ízű, házias erényekkel bír, bárcsak mindenütt ez volna a minimum, kiegyeznék vele.

A borjúpofa vörösboros paprikás szósszal érkezik, hozzá valódi sült krumpli. Örvendezek magamban, hogy szemlátomást valaki vette a fáradtságot, krumplit pucolt, majd egyenletesen arany barnára sütötte azokat. Sajnálom, ha ilyen magától értetődőnek tűnő aktust kell külön dicséretben részesítenem. Szóval jogos az oklevél. A borjúpofa omlós, nagyon jó, azonban a szósz savanykás, határozottan az a benyomásom, hogy kilóg a vörösbor, nem főtt el rendesen, de ezzel együtt tisztességes fogás.

Szép tányér a mangalica szűz is. Rózsaszínűbbnek vártam, de ennek ellenére is tetszetős, kellemesen lédús szeletek sorakoznak előttem. A rizottó kissé kötött állagú, de ízre nagyon jó, apró töpörtyű morzsák roppannak benne meglepetésszerűen. Szép elgondolás, és ha kellően ondolált, hullámos lenne a rizottó, kalapot emelnék. Egyszer csak passió gyümölcsre lelek a rizottó partján, ami újbóli bizonyítéka a konyhai kreativitásnak, kellemetes savas ízhatással ellensúlyozza a kecskesajtos töménységet. Intelligens megoldás.

Mit mondjak, nagyon rendben van ez az igazságra vágyó Atakám, remélem fenti szívből jövő őszinte soraimmal magam is hozzájárulhattam a hamisságok eloszlatásához. Csak így tovább, semmi huncutság…éljen az őszinte házi konyha!