A két bemutatkozó pincészet a villányi Lelovits Tamás és a sopronból érkező és Jandl Kálmáné volt. Mindkettő fiatal vállalkozásnak mondható, de koránt sem hagyományok nélkülinek, hiszen mindkét borász felmenői már a szőlővel foglalkoztak.
A Lelovits Pincészet története a kilencvenes évek végén kezdődött. Az akkor 1 hektáros vállalkozás ma már 7,5 hektár területen üzemel, a villánykövesdi pincesor ismerői pedig bizonyára jártak is már Lelovitséknál. A családban hat generációra visszavezethető hagyomány a borászkodás. Főbb fajtáik az olaszrizling, a portugieser, a kékfrankos, a merlot, a cabernet franc és a syrah.
Közben elmondom, hogy könnyed tételekkel és falatokkal indult az este. Friss Lelovits olaszrizlinget és Jandl zöldveltelinit kaptunk ugyanis a marinált jégcsapretekkel koronázott kis szárnyas galantinok mellé.
A Janld Pincészetnél apa és fia képviselik a tipikus családi vállalkozást. Soproni termelőkként a fehérborok között jelentő náluk a zöldveltelini, hogyha pedig a vörösökről esik szó, természetesen a kékfrankos melyből 3 félét palackoznak. De van cabernet franc, merlot és shiraz boruk is…
Éhesen érkezni borvacsorára soha sem rossz dolog, de nem is ideális, hiszen alig bírtuk ki az első ételig – a fehérborokhoz kínált falatkák csak fokozták az étvágyat.
Az már a töltött paptika, henger burgonyával. Pont, ahogy szeretem
Két szép rozé kíséretében érkezett a langyos harcsafilé roppanós salátával és cékla vinaigrettel. A Lelovits Rosé házasítás 2013 és a Jandl Kékfrankos rosé 2013 között rögtön kiszúrható volt a vacsora minden borpárosára jellemző észak-dél ellentét. A villányi rozé „meleg” illatú, szinte főtt gyümölcsök aromáit hordozza a másikhoz képest, a Jandl borban pedig a frissítő, hűvös jegyeket még egy kis hozzáadott szénsavval is sikerült fokozni.
Amikor megláttam a vacsora menüjét, bevallom őszintén, a következő fogást vártam leginkább. A gyerekkori kedvenc töltött paprika gourmet felfogásban történő megvalósítása egy Borbíróságon elköltött ebéd óta mozgatja a fantáziámat. Ezúttal hátszínnel töltötték meg a paprikát, és próbáltak olyan paradicsomszószt csinálni hozzá, amilyet én szoktam. Ez szép tőlük. :)
Az ételhez érkező Lelovits Portugieser 2013 és Jandl Kékfrankos 2012 fűszerei nem kelnek birokra a paradicsommal, hanem vidáman kergetőznek. A portugieser könnyed, frissítő, a kékfrankos pedig az illata alapján simán beillene hibiszkusz teának is, nagyon szép.
Glazírozott borjúcsülök pirított rókagombával és gőzölt kenyérrel
A bemelegítés után jöttek a komoly dolgok: glazírozott borjúcsülök pirított rókagombával és gőzölt kenyérrel, hozzá pedig villányi pinot noir 2012, valamint a Jandl Missio 2012. Bevallom, az volt a tippem, hogy a könnyedebb boroknál Sopron, ahogy pedig haladunk a nehezebb tételek felé, Villány termése győz majd meg jobban. Ezzel szemben ebből a párosból nekem a Missio sokkal érdekesebbnek tűnt. A kékfrankos alapú borból illatban és ízben tömény, fűszeres, fekete, piros, érett gyümölcsök ömlenek. Az est egyik legjobb bora.
Különlegesség következik: egészben sült hátszín, miriggyel töltött raviolival és ribizliszósszal, hozzá Lelovits cabernet franc 2011 és Jandl cabernet franc 2010, utóbbi a Kraftner-dűlőből. Mondhatjuk, hogy a franc-hoz a ribizliszósz látatlanban is alapvető ötlet, de itt a lényeg sokkal inkább az, ahogy a borok szó szerint megfűszerezik a hátszínt, vagyis inkább együtt, egymást. A villányi franc hatalmas érett szedrekkel, parfümös, medvecukros aromákkal, kiváló savakkal és tanninokkal siet a hátszín segítségére (nem mintha nem boldogulna a husi a vörösbor nélkül), miközben a Jandl bor hűvös eleganciával, kék virágok illatával, kis mineralitással, szép fűszerekkel egészíti ki a képet.
A hibátlan máktorta és a borokkal konkuráló csokihab
A borvacsorákon mindig a desszert előtt jön el ez, amikor még fokozni szeretnék a fokozhatatlant. Ebben az esetben füstölt meggyes máktorta érkezett, feketecsokoládé-habbal, hozzá pedig villányi syrah 2011-ből és egy shiraz 2007-ből.
A borok önmagukért beszélnek. A Lelovits, a várthoz képest egész halvány (értsd: nem mély) rubin színű, hibátlan szerkezetű, vajas, csokis, fahéjas, szegfűszeges vonalú, mediterrán bor. A Jandl pedig csodálatos, hűvös, némi palackos aromával bíró, de még egyértelműen felfelé tartó tétel. Kóla, fahéj, virágok, aszalt fekete gyümölcsök. Mindkettő bor fantasztikus a máktortához, azonban a csoki hab csersavassága és kesernyéssége már sok a shirazokéval. Meg persze telítődtünk is az ízekkel. Inkább el is indultunk haza.
A következő BorDuettet viszont már most nagyon várjuk! Márciusban a fehérborok kedvelőié a terep, hiszen a Badacsony és az Etyek-Budai borvidék két jól ismert képviselője látogat a Dohány utcába: a Borbély Családi Pincészet és a Nyakas Pince!