Borlexikon


Gascogne szívében, Armagnacban előállított párlat. Több tényező alakítja ki a személyiségét. Igen fontos a termőhely talaja, amely a vöröses (vasban gazdag) homoktalaj Bas-Armagnac fennsíkjain; a Ténaréze központi részén elterülő meredek dombok homokos, szilikátos, illetve agyagos- meszes talajtípusai; valamint Haut-Armagnac erősen meszes, kötött talaja. Természetesen igen fontosak a felhasznált szőlőfajták, az ugni blanc és a folle blanche, amelyek Cognacban teremnek, kisebb mértékben a colombard, valamint a bacco hibrid szőlőfajta. A lepárlási hőmérséklet is rendkívül lényeges: a többnyire folyamatos lepárlóban végzett desztilláció során a párlási hőmérsékletet az elő- és utópárlat ésszerű irányításával állítják be. A negyedik meghatározó tényező az érlelés, amely természetesen gascogne-i fából készült tölgyfa hordóban történik: először új hordóba, majd régibe helyezik a párlatot, váltogatják a száraz és a nedves érlelőpincét, és biztosítják, hogy a párlatok a levegővel érintkezzenek. A kész párlatot vagy mesterségesen desztillált vízzel hígítják, vagy természetes úton időt adnak neki, hogy fogyasztási erősségűre - nagyjából 40 térlogatszázalékos alkoholtartalom - redukálódjon. Egy "nem redukált" armagnac megőrzi eredeti erősségét. Olyankor csupán a páradús pincében érlelés segíti elő az alkohol párolgását. Ezeknek az armagnacoknak az alkoholtartalma általában 42-48 térfogatszázalék között van.