- Az Etyek-Budai Borvidékhez tartozó Pázmándon nőttem fel, itt élek és dolgozok ma is. Pázmándon vannak a szőlőterületeim és a pincém is. A szüleim által épített kis családi hobbi pincét én bővítettem egy mikro-üzemmé. Erős a kötődésem a szülőfalumhoz, hiszen többek között ennek a helynek köszönhetem, hogy rátaláltam arra a dologra amiben kiteljesedhetnek az álmaim, elképzeléseim. Ritka nálunk az olyan család akinek ne lenne valamilyen formában köze a szőlőtermesztéshez, ennek ellenére gyerekkoromban nem igazán érdekelt a dolog, sokszor nyűgnek éreztem, amikor apuék befogtak melózni a szőlőben. Az igen bohém ifjúkor még mindig csak borral való közelebbi ismerkedést hordozta magában, azonban később nagyot fordult a világ. Dr. Janky Feribátyó unszolására (örök hála és köszönet neki ezért) beiratkoztam a borászati tanszékre ahol 2007-ben sikeres államvizsgát tettem.

Gábor azt meséli, hogy a szőlő és a bor szelídítette felnőtt férfivá.

- Az ifjúkorból mára szinte csak az underground zene maradt, ami a munka során – legyen az metszés vagy zöldmunka - mindig ott dübörög a fülhallgatómban. Három éve lettem vállalkozó, amikor támogatást sikerült nyernem a fiatalgazda pályázaton, a következő évben pedig megcsináltuk az alapvető pincetechnológiai fejlesztéseket. Megcsináltuk, hiszen ma már nem egyedül dolgozom. Szintén 3 éve vagyunk társak Istvánnal aki eleinte csak törzsvásárlóm volt, mára viszont a társam és barátom lett. Még közelebb kerültem a szakmához, amikor a Velencei-tó Körzeti Hegyközség hegybírójává választott. Közben nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is eljött az igazi. Két éve vagyunk együtt Szilvivel, akivel családot és közös gazdálkodást tervezünk a jövőben. Realista és őszinte borásznak tartom magam, aki hisz a kitartásban, az alulról építkező, lépésről lépésre való haladásban, a szőlő és a bor iránti alázatban.

Gábor egy 2009-es Cabernet Sauvignon-t ajánlott fel azoknak, akik szavaznak 2011 Fiatal Magyar Borászára és eljönnek a díjátadó buliba, ahol kisorsoljuk a borokat.

- Az alapanyagot 2009. október végén szüreteltük, jelentős terméskorlátozás mellett. A szőlő Kápolnásnyékről, a Csekés dűlő délnyugati fekvésű lankáiról származik. A tételt használt tölgyfahordóban, majd egy részét újonnan vásárolt barrique hordókban érleltük, végül önmagába visszaházasítottuk. Az eredmény egy rendkívül harmonikus bor lett, amelynek nagy erénye, hogy megőrizte erdei bogyókra emlékeztető gyümölcsösségét, mindazonáltal testes, markáns bor.