Hogyan látják, mi fogja meghatározni a St. Andrea következő éveit?

Kovács Attila: Abban hiszek, hogy egy cég hosszútávú, sikeres működése abban rejlik, hogy milyen okosan, megalapozottan, körültekintően építik fel az alapjait. Mi ezt tettük az elmúlt években, ezt tesszük most, és ezt tesszük még jó néhány évig. Erre van szükség ahhoz, hogy évtizedekben, akár – bár félve mondom ezt ki – évszázadokban lehessen gondolkodni. Márpedig borászatban lehet!

Szeretnénk azt a tendenciát követni, ami tapasztalható volt a céggel kapcsolatban az elmúlt években. Szakmai és gazdasági megalapozottság alapján további invesztációkat fogunk eszközölni, és az elkövetkező 5 évben szeretnénk elérni azokat a célokat, amire alapozzuk az igazi jövőnket! Türelem, megfontoltság és stabilitás fogja jellemezni a vállalkozásunkat ezek után is!       

Bozó András: A borpiaci helyünket és szerepünket nem mi határozzuk meg, legalábbis nem közvetlen módon. Sokan abba az önhitt hibába estek, hogy túlzottan erőszakosan próbálták pozícionálni magukat. Aztán a piac (fogyasztók, barátok, kereskedők) elhelyezték őket, és legtöbbször nem oda, ahová magukat szánták.

Nekünk vannak lehetőségeink, vannak szándékaink, vannak tetteink és vannak reményeink.

A lehetőségeink egyre szélesebbek. A fő erősség Lőrincz Gyuri, párosulva az egyik legjobb egri terroirral, a Nagy-Eged-heggyel. Maximum a négyzeten. Grand Cru!

A szándékaink őszinték és tisztességesek. Törekszünk a jóra és a lehető legjobbat szeretnénk elkészíteni. Csak a minőség a legfőbb irány. A mennyiség annyi, amennyit személyesen, közvetlenül, kézművesen a Gyuri el tud készíteni a maga támasztotta teljes igényesség mellett.

A tetteinket a legjobb szándék vezérli. Megfeszítve dolgozunk. Mindannyian mindent beleadunk. Persze ez még kevés. A kitartásnak párosulnia kell a tisztességgel, tehetséggel, a lehetőségekkel, barátsággal, szerencsével.

Reményeink szerint jók leszünk. Látjuk az utat, megyünk rajta, nem siettetünk semmit, de mindent megteszünk. Nem várjuk az út végét, a csúcsot. Csak megyünk rajta, mindig felfelé, hiszen az élet maga az út. Mi ezt tudjuk adni. Reméljük mások is ezt látják.

Lőrincz György: a következő öt év - úgy gondolom - továbbra is a küzdelmes megismerésről fog szólni számunkra. Az Újabb területek megtapasztalásáról. Mik a sajátosságai a dűlőinknek? A különböző termőhelyeken hogyan viselkednek szőlőfajtáink? Meg kell tanulnunk érzékenyebben reagálni a szőlőre. Időben és megfontoltan dolgozni. Meg szeretném ismerni, hogyan dolgoznak a legjobb termelők és kipróbálni, hasznosítani a minőséget célzó szőlészeti és borászati megoldásokat.

Remélhetőleg hamarosan rá fog állni a birtokunk egy normális működési pályára. Azaz a termelés, a borválaszték, és a kereskedelem harmóniába kerül.

Ami a borokat illeti szeretném, ha határozott és sajátos egri borok készülnének a már kitisztulni látszó koncepció mentén, melynek fókusza az egri csillag és az egri bikavér. Természetesen nagyon bizakodom, hogy a jövőben Egerben megtermelt minden egri csillag és egri bikavér bor az Egerben élő valamennyi termelő boldogulását fogja szolgálni, és mi is hozzá tudunk borainkkal járulni az egri bor méltó megítéléséhez. Ehhez persze sokat kell tapasztalnunk és tennünk az ültetvénytől a pincén át a pohárig.

 

Mit jelent Ön számára a St. Andrea?

Kovács Attila: Jövőképet. Őszinte, szép, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, de ugyanakkor erős, határozott körvonalat mutató céget.

Sokszor ábrándozom, hogy nyugdíjas éveimben a feleségemmel,  gyermekeimmel, unokáimmal a dűlők között sétálgatok, játszadozom Velük, egy pohár borral a kezemben beszélgetek a barátaimmal. Ehhez három dolog feltétlenül szükséges. A gyermekeim mellett legyenek unokák,  legyen MIT nyugodtan kóstolgatni, és megengedhessem magamnak, hogy AZT kóstolgassam

Bozó András: Más a szakmám, más a hivatásom, másból élek. Akkor miért kelek és miért fekszek gondolatban vele? Mert szeretem az egészet szőröstül-bőröstül. A szívem alatt hordom a családommal együtt. St. Andrea birtok az egyik gyermekem.

Lőrincz György: Ha ezt hallom, hogy St. Andrea úgy érzem magam, mint az Atya, akinek a fia önnön számára a legkedvesebb, melyben kedvét leli. Valójában a megvalósulást jelenti számomra, testet öltött álom minden szempontból!

Mi a kedvenc bora?

Kovács Attila: A válaszom erre a kérdésre nem tud egyértelmű lenni, sok tényezőtől is függ. Függ az évszaktól, függ a napszaktól, függ az alkalomtól, függ a társaságtól, függ az alkalmi helyzettől, és függ az akkori szellemi állapotomtól…. Mindezeket figyelembe véve tudom szeretni a magas minőséget képviselő fehérbort, a rosét, és a vörösbort is. Egy viszont fontos: nem szeretem a típusborokat, a meghasonuló borokat, a valamire hasonlítani akaró borokat. Szeretem az egyéniségre törekvő és az egyéniségét vállaló borokat – borászokat!
 
Bozó András: A Kadarka. Pontosabban nem a Kadarka, hanem a mi Magyalosunk. Hogy miért? Csak.

Lőrincz György: Ezt már sokszor megkérdezték tőlem. A magam megfigyelése alapján úgy látom a fehér borok egyre jobban vonzanak. Ezen belül is szeretem a telt, gazdag ízű, érett szőlőből készült borokat. Úgy gondolom ezen a téren a borvidékünk, Eger sok meglepetést rejteget még a termelők és a fogyasztók számára. Nagyon értékelem a termőterületeket kifejező ízeket, a mélységet és a terroir egyediséget. Mostanában nagy szeretettel kóstolom a furmint és Tokaj izgalmas gazdagságait, azonban van egy új kedvencem a 2011-es St. Andrea Bikavér a Nagy-Eged-hegyről.