Akit a kilencvenes évek elején a pesti éjszakai élet a Mikszáth térre sodort, az bizonyára jól ismeri a rendszerváltás kellős közepén létrejött, meglehetősen liberális szellemiségű underground pincehelységet, a Tilos az Á-t, ahol még egyszer a rock és jazz legenda, Frank Zappa is szaggatta a húrokat egy éjszakán át. A múltkori kézműves sörfeszt után most a Marketing & More Reklámügynökség szervezte meg az első Palota Piknik rendezvényt- a Bor-, gasztro-, és programpikniket, melynek,  ha minden igaz nemsokára lesz folytatása is. A négy napon át (csütörtöktől-vasárnapig) tartó rendezvény különlegességét az adta, hogy a téren kiállító borászok boraihoz, az itteni éttermek és bárok elkészítettek egy-egy különleges fogást vagy menüt, amihez a nagyközönség igencsak kedvezményes áron juthatott hozzá. Tulajdonképpen hasonlíthatjuk a rendezvényt egy szabadtéri, nagyszabású borvacsorához is, azzal a különbséggel, hogy a keretek sokkal lazábbak voltak. Mindenki, aki úgy döntött, hogy a teraszokra leülve beleveti magát az étel-bor párosítások kínálatába szabadon, ott találhatta ki, hogy őt milyen fogás érdekli, az ízléséhez passzoló bort milyen étel kreációkkal kóstol össze. Persze aki csak borfesztiválozni akart, az is megtehette, hogy a rendezvény alkalmából felállított faházaknál 10 hazai borász kínalátába kóstoljon bele.

Belépő természetesen nem volt, de aki akart, vehetett kóstolópoharat hatszázért. A borokat átlagosan 250-400 Ft-ért lehetett kóstolni, persze a csúcsborok decijét itt is magasabb, de még mindig megfizethető 600-900 Ft-os áron kínálták a borászok.

Kint jártunkkor a teraszokon jazz- és népzenészek húzták-vonták unplugged, a téren pedig épp’ egy artista duó szórakoztatta a kilátogatókat, de főként egy csomó, visító apró gyereket, akik tébolyultra röhögték magukat, mikor a cilinderbe, frakkba bújt mutatványos srác újra meg újra elvágódott a kétméteres létrával. Anyukák és apukák a távolból követték nyomon az eseményeket, mert a köztük és a gyerekük közti távolság leküzdésének jobbára egy pohár kadarka, meg egy őzpörkölt szabott gátat.

Állítólag volt egy játszóház is, de mi borozni jöttünk, nem gyurmázni, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni.

Viszont jöjjön a lényeg. Farkaséhesen és „mindigszomjasan” ültünk neki az éttermi kínálatnak. Haladtunk szép sorban és eldöntöttük mindenhol beleeszünk, beleiszunk valamibe.

Mindjárt a Micimackó nagyapjának vezetéknevét viselő (tényleg… – a szerk.), az egykori Tilos az Á-ban kezdtünk. Mai nevén: Zappa Caffe. Benedek Chardonnay 2010 - Roppanós zöldspárga köteg kesudiós sajtmártással, friss baguett-el – csakhogy valami könnyűvel indítsunk. A bor mátrai. Florális, gyümölcsös illataromák, melyből főként a citrom és az ananász kandikál ki. Ízében is efféle dualitás tapasztalható egy kedves édeskés vonulattal kiegészülve, de a reduktív borok esetében elvárandó élénk savak itt is, ilyen ízprofil mellett is megőrzik a frissességet. A spárga dogmája ugyan sauvignon blanc-t követel meg a párosítás tekintetében, mivel a fajtából eredő jellegzetes zöldes, vegetális ízek jól kidomborítják a tányéron lévő zöldség ízét, de a chardonnay párosításért még nem jár keresztre feszítés, fekete szalvéta annál inkább.

Ezután Klub M2: Petrányi Csopaki Rizling 2008 - Grillezett tonhal citromos rozmaringos mártással, petrezselymes burgonyával. Retro hely, retro kaja - non pejoratíve!  Az első pozitív benyomás, akkor ért, amikor végiglapoztam az étlapot és konstatáltam, hogy minden ajánlat két rongy alatt van – körettel! Egy korsó Pilsner a hatszázat sem éri el, és hello tourist, Budapest belvárosában vagyunk. De hagyjuk a sört. A rizling kiegyensúlyozott. Roppan a sav, szelíd az alkohol, kellően testes; összetett tétel. Absztrakció: keserű mandula. Hogy halat kapunk mellé, abban nincs semmi meglepő, mert ezt így kell. Puha és ízletes; nem lehet belekötni. A zöldfűszerek jól rímelnek a bor vegetalitására. Piros pont. Gyerünk tovább.

A Leonardo Pizzeria a Krúdyban van. Itt is volt egy állomásunk, viszont, hogy milyen bor illik pizza mellé, annak meghatározását meghagyom az erre szakosodott gourmand-oknak, én csirkét rendeltem. Bezerics Pogányvári Cserszegi Fűszeres 2009 – ez volt a bor. Roston sült csirkemell grapefruitos kevert salátával – ez volt az étel. A cserszegi fűszeres, ahogy a neve is sugallja, valóban egy fűszeres fajta; a piros tramini mintha lendületesebb lenne benne az irsai gyümölcsösségénél, de csak addig, amíg a grapefruitos zöldségek a számba nem kerülnek. Hol ez, hol amaz kerül előtérbe. Szeretem az efféle játékot. A csirke mindeközben kellően szaftos és puha; itt is jól főznek.