Kicsit nehézkesebben indult az interjú szervezése, ugyanis időjárási, és egyéb okok miatt több találkozó meghiúsult. Néha nem könnyű tető alá hozni egy borbeszélgetést, ám a türelem meghozza gyümölcsét, mint ahogy a közmondás tartja és már a tapasztalat is bizonyítja. Erika épphogy megérkezett, rögvest egy palack Rosé Secco-t rendeltünk a Bujdosó pincészettől, Churchill tiszteletére. Bár a II. Világháborúban kiemelkedő szerepet játszó brit államférfinak nem a gyöngyöző bor, hanem a rosé pezsgő volt a kedvence, mi gondolatban mégis közel érezhettük hozzá magunkat e kellemes ital kortyolgatása közben. Majd kisvártatva az élénk savak hatását ellensúlyozandó, egy jó göcseji gombalevesre neveztünk be a Borbíróság chef-ének tolmácsolásában.
- Te milyen bort választanál a leveshez? Elég nehéz gombához bort választani, néhány hozzáértő azt mondja, nem is lehet. Te, ezzel a gombával csak baj van. Úgy tudom, a cellulóz szerkezetét az emberi szervezet nem is tudja megemészteni. Abban sem látok tisztán, hogy a gomba fehérje, szénhidrát vagy csak ballaszt. A Krisna-tudatúaknak is van valami problémájuk vele, a zöldségek közül a hagymát és a gombát bojkottálták. Talán tudják, hogy egyikhez sem lehet jól bort választani.
- Bizonyos fordítások szerint Buddha halálát is gombaétel, vagy disznóhús okozta. A borválasztás pedig attól is függ, hogy milyen a leves, mennyire komplex, milyen a fűszerezettsége. Talán egy szikár Somlói Juhfark bármilyen gombával megbirkózik.
- Nagyon éhes vagyok, ma még nem ettem semmit.
- Diétázol?
- Soha nem fogyókúrázom. Vegán vagyok, tehát semmilyen állati eredetű fehérjét nem eszem. Az utóbbi időben sokat gondolkodom fehérje alternatívákon, miből kéne mégis többet ennem, mert nem csak azt nem szeretném, hogy elgyengüljenek az izmaim, hanem jó volna előbb-utóbb növelni is ezt az izomtömeget. Az okosok szerint ez fehérjebevitel nélkül nem fog menni. Még nem adtam be a derekam.
- Hogyan alakul mostanában az életed? Négy éve fut műsorod, a 2testŐr életmódmagazin a TV2-n, ebből adódóan sokat forgatsz.
- És elég sok időt töltök autóban is. Mára már beismertem magamnak – így elmondhatom neked is - hogy egy gyönyörű borvidéken, Egerben élek. Másfél év alatt mindössze kétszer aludtam a budapesti albérletemben, ezért felszámoltam, nem volt értelme fenntartani. Hiába lennék bent a munkahelyemen 10 perc alatt, ragaszkodom az egri lakhelyemhez, és inkább napi több órát kocsikázom az M3-ason. Forgatom a 2testŐr című műsort, mellette ilyen-olyan, talán egészen jó kommunikációs tanácsokat osztogatok cégeknek, ha erre megkérnek, valamint egy-két jól sikerült pr-kampánnyal is el tudnék dicsekedni, ha ezt nem tiltaná a híres szerénységem. Nincs párom, szerelmem vagy férjem, nincs gyerekem. Ennek ellenére nemsokára anyuka lehetek, mivel beadtam az örökbefogadási kérelmemet. Dióhéjban ennyit rólam… De gondolom, hogy inkább a bor a fő téma egy borbeszélgetés alkalmával.
- Milyen volt az első találkozásod a borral? Gondolom, hogy nem olyan, mint azon a borismereti tanfolyamon, melyen közösen vettünk részt.
- Emlékszem, hogy a szüleim és a nagyszüleim fröccsös emberek voltak. Akkoriban tehát úgy láttam, hogy a borfogyasztás a fehérbor sok szódával történő hígításában merül ki. Kiskoromban, amikor beteg voltam, a nagyapám néha gyógyászati céllal töltött nekem egy stampedlis pohárba bort. A másik motívum, amire emlékszem, hogy amikor 18 év körüli korba értem, édesanyám tokaji borokat kezdett el fogyasztani. Természetesen én is kaptam egy-két pohárkával, az aszúkat a mai napig nagyon kedvelem. Ezeket akkor bontotta ki, amikor ünnepek voltak, születésnap, egyebek. A saját borútkeresésem kezdetén azt gondoltam, hogy egri bikavért kell innom, mert az olyan magyar lánynak való, meg annak még én is tudtam a nevét és nem tudtak zavarba hozni a üzletben. Egy Pinot noir vagy egy Cabernet Sauvignon akkoriban még felért nekem egy nyelvtörővel. Szóval a minőség finoman szólva is hullámzó volt. De arra nagyon büszke vagyok, hogy sosem higítottam kólával! Nem szeretem az édes ízt, az egyetlen édes bor, ami egyedi minőségével a poharamba kerülhet a tokaji, amúgy ragaszkodom a száraz borokhoz. Aztán jött a pezsgős korszakom, ha nagyon belelendülök, akkor bizony jobb társaságban le tud gurulni egy üveg pezsgő.
- Rendszeresen fogyasztasz bort, vagy csak alkalmanként?
az interjú folytatása a 2. oldalon!
- Rendszeresen fogyasztasz bort, vagy csak alkalmanként? Mennyire illeszthető be ez a te szigorú étrendedbe? Vagy esetleg már lazultak vegetáriánus étkezési szokásaid?
- Tökéletesen beilleszthető, ugyanis makrobiotikus vegán vagyok. A makrobiotika megengedi a bort, a vegán növényi eredetű táplálékokat. Utánanéztem még annak is, hogy az ajúrveda (jelentése: a hosszú élet tudása) ősi indiai gyógyászati rendszer szerinti én vata-pitta vagyok, és a vata-pitták ihatnak bort. Mindennap fogyasztok bort, de csak esténként. Napközben sokat kell a fejemet használni, és szeretem ha az tiszta. Csakúgy, mint a döntések, melyeket ezzel a fejjel hozok. A teraszomon nyáron kellemesebb a borivás, de most, télen is kiülök egy pohár borral a hidegbe. Nemrég jártam Indiában, de nem ittam igazán jó borokat, valamiért mindenki rumot ivott.
- Ehhez kapcsolódó kérdés: olvastam rólad valahol, hogy nagyon szeretnél eljutni Kínába, Tibetbe, Burmára. Miért éppen a kelet?
- Fő ok a buddhizmus, és a taoista szellemi alapokon nyugvó makrobiotikus étkezés, vagy inkább életrend. Ennek alapja és lényege, hogy a jin és jang fogalmak minőség és energiák szerint rendezi a világot, az élelmiszereket és törekszik ezek kiegyensúlyozott fogyasztása, így a táplálkozás és a szervezet harmonikussá tételére. A kelethez a kulcs a meditáció, például egy nagyvárosban, mondjuk New Yorkban, nem tudnék igazán kikapcsolódni. Inkább egy kis keleti kolostorban imádkozni, vagy egy kietlen teaföldön elmélkedni… De végig szeretnék menni egyszer az El Camino-n, vagyis a Szent Jakab-úton is.
- A színházért is rajongsz. Vannak olyan színházak, ahol mindig biztos a darabválasztás, és a rendezés? A fővárosba jársz inkább bemutatókra, vagy a vidéki színházakat is kedveled?
- Mivel nem vezetek autót, így csak az egri és a fővárosi színházak jöhetnek szóba. Egerben egy idényben csak 5-6 bemutató van, viszont Budapesten az maga színházi kánaán. Az operett a kedvencem, bár tudom, ez sokak által lenézett, esetleg komolytalan műfaj.
Nagyon szeretem a Tháliát, de kedvelem a musicaleket, tehát a Madáchot is. A nagyfröccsöt kedvelő nagymamám mesélt nekem mindig operett, illetve opera történeteket esti meseként, csak később ismertem meg a valódi műveket.
- Megszoktad már a vidéki életet, a csendet, a nyugalmat, amelyet egy erdőszéli ház tud biztosítani?
- Teljesen beletanultam már, sőt ragaszkodom hozzá. Egyszer, amikor hosszú idő után a fővárosi albérletemben aludtam, roppant riasztó volt a megszokott erdei csend után egy villamos és egy kerékcsere közös hangjára ébredni. Ha a legnagyobb zaj, amit megszoktál egy szomszéd fán kopácsoló harkály hangja, elég nagy váltás a város.
- Az egri borvidéken élsz. Hogyan viszonyulsz a helyi borokhoz?
- Szomorúan hallgatom, amikor rossz hírét keltik a borvidéknek. A Szépasszony-völgyi helyzet elég sanyarú, és természetesen a botrányok se használnak. Az az érzésem, hogy egy kicsit mindig felemelkedik a vidék, majd újra visszacsúszik. De csak a híre. Jelenleg reménykeltő, hogy Az év borásza díj újra Egerbe került.
Közben megérkezett újabb rendelésünk: Erika a grillezett zöldséget egri chardonnay-vel „öntözte meg”, én pedig a sült kecskesajthoz somlói rizlinget fogyasztottam.
- Téma lettél a bulvársajtóban gyermekvállalásoddal: örökbe fogadnál egy gyermeket, és már nevelőszülő tanfolyamra is jársz. Szándékos volt megnyilatkozásod, szeretted volna, hogy minél többen olvassanak erről?
- Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott a nyáron egy újságíró azzal, hogy szerinte terhes vagyok - ami sajnos nem volt igaz, de valószínűleg az uborkaszezonban kellett egy „érdekes” hír. Állította, hogy ő bizony látta a 2testŐrben, hogy pocakom van, miért tagadom? Hosszasan győzködtem, vagy inkább győzködtük egymást, ami már-már kezdett vicces lenni. Végül azzal húztam ki az eset méregfogát, hogy elárultam: 9 éves korom óta tudom, hogy nem lehet gyerekem, és jelenleg folyamatban van az örökbefogadási kérelmem, ügyem. Így kezdődött. Majd elindult a lavina, több újság átvette a hírt. Akár visszakozhattam is volna, de napról-napra jobban esett erről beszélni. Kimondtam két évtizede elnémított, és fájdalmasan nagyot ütő mondatokat, tényeket. Magamnak is jót tettem ezzel, ebben biztos vagyok. Aztán később már azt is tudtam, feladatom van. Fel akartam hívni a figyelmet az egyedülálló nők nehéz örökbefogadási lehetőségeire. Reménykedtem, hogy a hírverés hatására jelentkezik valaki, aki bármilyen okból is, de éppen nekem szeretné örökbe adni a babáját, de nem így történt. Viszont pár napja a hírekben megint két újszülött baba haláláról hallottam. Inkább rám bízták volna, mint hogy hagyták magára az utcán egy plédbe csavarva, vagy hagyták volna egy kórház lépcsőjén megfagyni… Rengeteg együtt érző levelet kapok sorstársaimtól, nőktől és férfiaktól egyaránt.
- Ólomüvegezés, jóga, masszázs… Hogyan győzöd idővel ezt a sok hobbit?
- Leginkább egymást követik, nem egyszerre foglalkozom velük. Több évig az ólomüvegezés volt a hobbim, amelyet imádok. A jóga időnként visszatérő társ, aki vegetáriánus és nem jógázott, az nem is tudja, hogy miért vegetáriánus.
- Nagy elvárásokkal vágsz bele a 2010-es esztendőbe? Elméletileg ez a mi évünk lesz, hiszen a kínai asztrológia szerint mindketten a Tigris jegyében születtünk.
- Félig megválaszoltad a kérdést, a Tigris évét én is figyelemmel követem! Elmentem Joshi Bharat-hoz, ő is jelentős változásokról számolt be, beteljesülésről, nagy feladatokról és még több sikerről. És ha Joshi mondja, az úgy is lesz. Nem feledve, hogy idén február 14-én, tehát Valentin napon kezdődik a Tigris év, tehát joggal feltételezhető, hogy párkapcsolati szempontból is változások várnak rám. Úgy érzem, hogy az energiák most nekem dolgoznak.
- Koccintsunk egy 9 éves 5 puttonyos aszúval itt a végén, és bízzunk a jó energiák működésében! Annyi biztos, hogy ez az év több mélyreható változással kecsegtet. Boldog újévet minden kedves borkortyolónak!