BOR-COOL-TÚRA: WSET Miskolcon!

A borfesztiválok eseményei még elevenen élnek emlékeinkben, mikor a még mindig új információkra és borokra szomjazó érdeklődők számára már kitárulnak a bálok és szüreti mulatságok kapui.

Sem a helyszín, sem az esemény nem volt megszokott, hiszen Magyarországon Budapest és Sopron mellett, immár Miskolc is otthont ad a WSET-nek (Wine and Spirit Education Trust), a világ legelismertebb boriskolájának.

A lényeg az egyensúlycentrikus borértékelésen van, melyet a világ valamennyi ismert kereskedője, szállodája, vendéglátóhelye és a szakírók köre is használ.

Az eseményre a már jól ismert borvidékek kedvelt pincészetei lettek meghívva. Ha csak ennyit írok – Eger, Tokaj, Mátra, Villány – minden borszerető ember szíve megdobban, hiszen itt a fehér és vörösborok hívei is találnak számukra megfelelő tételeket.

Vida Péter, színész kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy megnyissa a mulatságot, s ezzel tánccipőt húzva lábunkra, megadja a kezdő lendületet.

A mulatozás egy kis csemegézéssel indult – fehérpenésszel érlelt camambert, kecskesajttal töltött körte, szarvasgombás sajt, zöldfűszeres házi krémsajt – hogy csak párat említsek a gasztronómia csodáiból.

Eközben Dr. Mészáros Gabriella, a méltán neves magyar nemzetközi borakadémikus vette szárnyai alá a botladozó, ügyetlenkedő, de annál nagyobb tudásra szomjazó, táncolni vágyókat.

Az első lépések megtételében úgy segített, akár egy gondoskodó anyuka, ki most indítja először útra csemetéjét az iskolapadba. Nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is megmutatta mi a különbség az angol és bécsi keringő között. Noha száraz, fehér mindkettő, mégis teljesen más a színek intenzitása, a jelenlévő illatjegyek kompozíciója, az ízek kavalkádja.

Természetesen az sem mindegy, hogy a különböző stílusú táncokhoz milyen párt választunk. A csárdás egy vérpezsdítő, ropogós, igazi magyar tánc, melyhez egy ugyancsak határozott kiállású, vitézi partner párosul.

Míg a keringő előkelő, elegáns, ünnepi tekintéllyel bíró mozgásforma, így hozzá egy hasonló tulajdonságokkal bíró táncpartnert kell választanunk, aki nem nyomja el a zene lüktetésének erejét, nem vonja el az ízlelőbimbók figyelmét, hanem még inkább elősegíti, kihangsúlyozza azt, s ezáltal olyan ízkompozíció áll össze, mely nemcsak a nyelvünket, de a szívünket is simogatja.

És az eredmény? Élénkítő élmény Gál Tibor 2007-es Pinot Noirjával, fiatalos szárnyalás a Losonczi Pincészet 2009-es Bíborkadarkájával, intenzív gyümölcsös aromák felszabadulása Lőrincz György 2009-es Napborából, édes beszélgetés Árvay Angelika 2009-es sárgamuskotályával, s végül egy méltó zárás Szepsy István leírhatatlan élményt nyújtó 2007-es Tokaji Cuvéejével.

A nagy forgatag végén jól esett megpihenni, s elfogyasztani a már előre összeállított borvacsora menüjének egyikét. Vöröstonhal-tatár pirított bagettel, Losonczi Bálint Úrráteszi Olaszrizlingje társaságában, roséra sült kacsamell aszaltmeggy mártással és házi burgonyafánkkal, Bukolyi Marcell 2007-es Pinotjával, Heimann Zoltán Barbárja erdei gombás borjúragú túrós barátfülével, szarvassült zöldbors mártással, vörösboros almapürével és briós-szufléval tálalva, Gere Andrea 2007-es Kopárjának kíséretében, ill. francia „borított” körtetorta és Szepsy István 2007-es Tokaji Cuvéeje.

Ezek után talán mondanom se kell, milyen élményekkel gazdagodva tértem haza, s milyen borokkal bővült az otthoni gyűjteményem.

Koterla Klarissza