Az egyik szívemnek különösen kedves hazai zenekar a Quimby. Aki tapasztalta már tudja, hogy mindig frenetikus koncerteket adnak. Nehéz lenne őket beskatulyázni valamilyen irányzatba, ha mégis ezzel próbálkoznánk, talán a progresszív alternatív muzsika felé kellene keresgélnünk. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de a kilencvenes évek eleje óta jelen vannak a zenei életben, mégis a mai napig képesek a dinamizmusra és az állandó megújulásra. Legutóbb megjelent Ajjajjaj című albumuk egyesíti a régi és az új „Quimbys” vonalakat is. Tudomást szerezve a csapat egyik ikonja, a kaleidoszkópszerűen sokoldalú Varga Livius bor iránti rajongásáról, figyelmem azonnal felé irányult. - Elszabadultak ott az érzések, egy szakmai előadást tartottam a Flow-ról és a zenéről. Kicsit izgultam, de a visszajelzések alapján elég jó lett az előadás. Jó borokat ittunk, tapasztalt, rutinos ivó vagyok. Ha másnap fejfájásom van, az csakis a cigarettának köszönhető, ezt próbálom is ritkítani. Most abszolút nem dohányoztam 50 napig. - Nehéz ügy, hiszen sok jó bor van, nagy a repertoár. Mire a végére jutnál, addigra kezdheted elölről. Ezer meg ezer bor lehet, amelyeknek soha nem jutsz a közelébe, mert nem is szerzel tudomást róluk. Amolyan rejtőző gyöngyszemek… De az első élmények a borral kapcsolatban inkább a Balatonhoz köthetőek, nyaranta mindig ott voltunk. Az jelentette számomra a „faluélményt”, de egyben a városi lét érzetét megkaptam otthon – megvolt az egyensúly. A nyárhoz kötődhet tehát az első borélmény – valószínűleg boros kólával. Gimnazista években, házibulikban még csak egy-egy pohárral, majd az érettségi környékén bedurvultak a dolgok. 25 éves koromban egy kellemetlen vodkás „találkozás” után megfogadtam, hogy nem iszom többé töményt, e fogadalmamat 5 évig tartottam, és azután már csak minőségi italokkal szegtem meg. Néha egy-egy whiskeyzés, vagy szatmári szilva… Az első két pálinka elmagyarázza, hogy meg tudok inni egy harmadikat is. Ezután, amikor már hárman vannak bennem, hárman kiabálnak a negyedikért. A sor tetszőlegesen folytatható, ilyenkor akár különböző komplett színdarabok előadása is megtörténhet egy asztal tetején… Egyébként koncerteken is mindig borozunk, a rockereknek a bor jó, nincs az a sör, amitől olyan mulatság kerekedne, mint a bortól. Ezt a szokást Lovasi Andrástól, a „Bandi a hegyről” turné alatt lestem el, és gyakorlom azóta is, hogy mindig legyen jó bor: koncert előtt, közben és után is. - Voltak ilyen pillanatok, de az ember ilyesmire nem figyel, nem tocsogunk ebben, hanem gyerünk tovább. Ő döntött, és jól alakultak a dolgok - van élet a bor után is. Sajnálja, hogy abban, ami most van – a minőségi borfogyasztásban – nem vehet részt. Örülök annak, hogy én harmonikusan élhetek együtt a borokkal. Lehet, hogy Tibi elhagyta a bort, de a rock and rollt nem. Ő már előre megitta az élete borát, és színjózanon is a legvadabb dolgokra képes a színpadon, most nagyon nagy formában van. Nem a bor energetizálta őt, hanem egy belső vonal, és hál’ istennek, jól működik minden. Ahogy Tibi dolgozik a színpadon, az engem is teljesen felpörget, nagyszerűen felspannol.