Az évek során kialakult egy kereskedői rendszer, ahol az egyes chateaux-k nem direkt értékesítik a borokat, hanem négociant (kereskedő) és brokerek közvetítenek a termelők és a borkereskedők (vagyis azok, akik közvetlenül a fogyasztónak adják el a borokat) között. Ha valaki en primeurként - azaz szinte látatlanban - vásárolja a bort, az azt jelenti hogy megelőlegezi a bizalmat a termelőnek és a kereskedőnek, hogy a bor értéke majd nőni fog az évek múltán, egyfajta befeketésről van tehát szó. A bort néhány évig nem is fogja látni, de a vételárat ki kell fizetnie. Ha valaki például 1983-ban vásárolt az 1982-es évjárat „első osztályú” (primeur cru) termelőitől - mosolyoghat, mivel ezek értéke többszörösére emelkedett mára, ergo jó befektetés volt. Hasonló elmondható a 2005-ös évjáratról is. Úgy tartja a mondás, aki Bordeaux-it vesz ilyenkor, tovább ad rajta, míg aki Burgundit az később megissza.

 

Vegyes évjárat volt 2007, a legjobbak persze most is szép munkát adtak le, de a mérce 2006 és főleg 2005 után nagyon magas volt, és kicsi a valószínűsége, hogy ezt - akár a legjobbak is - újra el fogják érni. Szeptemberben jó volt az időjárás, de sajnos ez sem felejteti el a gyenge júliust és augusztust. Ahhoz, hogy a szőlő érjen: napsütésre van szükség, a nyár csúcspontja pedig tavaly nem volt kellően meleg.

Nagyon sokan panaszkodnak, hogy elszálltak a termelők az árakkal, hogy túl magas árakkal "jöttek ki". Most pedig egymásra várnak, hogy lejjebb menjenek. Robert Parker sem volt elragadtatva a tavalyi évjárattól. És az ő szavára nagyon adnak a befeketők, egyesek szerint túlságosan is - ám nem mindenki örül annak, hogy „ha Parker köp (már mint bort), akkor az emberek figyelnek".

Nemcsak maga az évjárat nem produkált nagyot, de ott van a magas árak oka mögött az árfolyam (erős EUR az USD-ral és a GBP-tal szemben) és az is, hogy az európai és amerikai piac az elmúlt években már kellő mennyiséget vásárolt - és most megengedhetik maguknak, hogy várjanak. Bordeaux-ban (és sok más helyen) most az Ázsiai piacban bíznak.

Jean-Christophe Mau az Yvon Mau kereskedőház vezetője látogatott el Richard Bampfield MW kíséretében a WSET londoni főhadiszállására - és hozott magával néhány 2007-es évjáratot. Richarddal nem először kóstoltam - és ha idén nem is voltunk egy csapatban a IWC bírálata során, de az év elején mutatott pár szép Grand Cru Chablis-t is.

A borok kóstolási sorrendben vannak, mind 2007 évjárat, és a teljes sorból csak néhányat emeltem ki most. En Primeur kóstolásnál sokan inkább előre tekintenek: milyen a potenciál, hová fog fejlődni, hiszen a borok még nagyon fiatalok és piacra sem kerülnek még minimum 1 évig.

Halvány aranysárga szín, kifejezett az orrban fiatalsága ellenére, nagyon sok érett gyümölcsöt képvisel, sárgabarack, kajszi, némi füves aromák is előtörnek, gyümölcsbomba robban. Nagyon szép felszín, korrekt savak, száraz, fa dominál még benne, de nagy testű, szép bor.

Közepes szalmasárga, közepes intenzitással az orrban vágott fű és citrusok jelennek meg egy kevés ananásszal kísérve. Száraz, ropogós savak, korrekt egyensúly, közepes test, némi virágos és zöld gyümölcs kíséretében.

Mély szalmasárga szín, közepesen intenzív aromák az orrban, kevés füves jelleg és némi zöld gyümölcsök kírésik a a kajszi féléket.

Száraz, ropogós savak, jó tartás és test, érett kajszi és sárgabarack a szájban, némi virágos utóízzel, már kerekedik és biztosan komplex bor válik belőle. Szép.

Mély rubin vörös szín, kifejezett feketeribizli, fekete cseresznye, szilva, szeder és némi vanília tör elő. Nagyon kifejezett és komplex. Száraz, korrekt savak, magas tannin, de mindvégig érett és selymes, komplex és az egyensúly is kiváló. Nagyon szép.

Mély rubinvörös szín, csodálatosan kifejezett aromák az orrban, kerek és hangsúlyos piros és fekete bogyós gyümölcsök. Valóban nagyon szép. Szeder, szilva, cseresznye, menta és ribizli, némi füst. Száraz, nagyon szép savak, korrekt és érett tannin, ami még jelentősen uralja a képet, de egyensúlyban van minden. Klasszis, érett fekete ribizli, szeder, málna. Nagyon szép bor - minden meg lesz benne.

Mély rubin vörös szín, kifejezett az orrban, némi menta és fűszerkeverék a piros gyümölcsök, cseresznye, szeder és egyéb mellett. Száraz lendületes savak, a tannin kicsit ugrik és érces a szájban - hátha kerekedik idővel, de érett gyümölcsök uralják a bor képét. Korrekt.

Közepesen mély bíborvörös szín. Enyhe növényes és fűszeres aromák uralják az orrnak eső illatokat. Kevés bors, menta és szeder, eper. Száraz, szép savak, közepes test, korrekt tanninok - van tartása a bornak, de mélységben lehetne több is. Jó lecsengés.

Mély bíborvörös szín, nagyon selymes de mégis kifejezett az orrban. Telt kosár gyümölcsökből, nagyon érett és egy jó dózis a fából is. Száraz, de nagyon vastag bor, szép savak és nagyon jó tanninszerkezet, lendület van a borban. Nagyon szép, cseresznye, ribizli, menta, szeder és még sokan mások. Komplex már most, a fának még gyengülnie kell, de szép bor, ígéretes.

Mély bíborvörös szín, nagyon szép aromák az orrban: komplex és kifejezett, füst, cseresznye, szeder, eper, menta. Komplex, érett és mély, szépen alakul. Száraz, telt tanninok, de nagyon kellemesen bársonyos és szép savak uralják az összképet. Nagyon jó bor. Fiatalos még, de már komplexitásra utal, fejlődni fog még, de már érdekes, jó egyensúly és szép összkép.

Halvány aranysárga szín, enyhén zavaros még. Szokás a fiatal Sauternes, Barsac borok palackját ezüst (át nem látszó) fóliába becsomagolni, hogy védjék a fénytől. Ez történt itt is. Közepes intenzitás az orrban, mangó, barack, ananász, botrytis, a trópusi gyümölcsök mellett némi virágosság is kiemelkedik. Édes, közepes savak, még nagyon csak a fejlődés korszakában áll a bor, nehéz mást mondani róla...

Zárójelben Bordeaux-on belül az egyes borvidékek találhatóak. Amikor jobb és bal partról beszélnek, akkor a Garonne folyótól nyugatra eső részt értik, ami ebben az esetben bal part, és a Dordogne-tól keletre eső rész a folyó jobb partja. Ez a két folyó ágazik majd bele a Gironde-ba, az pedig az Atlanti óceánba. A két folyó között is vannak borvidékek, általában kisebb jelentőséget tulajdonítanak nekik, bár kiterjedés szempontjából a legnagyobbak.

Bal part, Bordeaux várostól délre található ez a két település. Ezek a gravesi (a kavics szóból ered a Graves) vörösborok általában némi földes, vegetális ízvilágot hordoznak a fekete gyümölcsök mellett, kicsit keményebbek is lehetnek. Cabernet Sauvignon a domináns fajta, hasonlítanak valamennyire a médoci borokhoz.

Fehér boroknál Sémillon és Sauvignon Blanc egy kevés Muscadellel a mértékadó. Szép száraz fehér borok is készülnek.

A felső Médoc, amely délebbre fekszik a médoci társától, és a híres településeket, mint St-Estéphe, Pauillac, St Julien, Margaux foglal magában. Ez itt a Cabernet Sauvignon főhadiszállás, de akad itt Merlot, Cabernet Franc és ritkán Petit Verdot. Magasabb tannin jellemzi a borokat, több fekete gyümölcs, ribizli, menta karakter és attól függően, hogy melyik településen belül helyezkedik el, még több koncentráció, mélység.

Bal parti település, úgy tartják, hogy az itteni borokban mindenből egy kevés megtalálható. Kellően telt és mély, de mégis kerek és bársonyos, magas tanninok, piros és fekete húsú gyümölcsök (Cabernet Sauvignon) és a Merlot virágossága mind megjelenik.

Jobb parti település, ahol Bordeaux-ban a legtöbbet telepítet fajta, a Merlot uralja a házítást, ezt követi a Cabernet Franc. Itt nem az 1855 besorolás a mértékadó, hanem egy konzorcium amely minden 10 évben újra klasszifikálhatja a termelőt, a termőterületet és a bort. Habár ezt a rendszert az elmúlt években (2006- ban volt az átvizsgálás éve) káosz uralta, mert egyesek fellebeztek, és ki majd be majd ki és újra beiktatták a klasszifikációt. Ami a címkén megtalálható az sokszor  pusztán a település neve (Saint Emilion) és minőségtől függően esetleg a következők (emelkedő sorrendben): Grand Cru, Grand Cru Classé, Premier Grand Cru Classé (B) és a kettő legelitebb chateau a Premier Grand Cru Classé (A) Chateau Ausone és Chateau Cheval Blanc.

Általában könnyebb borok készülnek itt, mint a bal parton, mészkő az uralkodó kőzet. Elegáns, selymes struktúra jellemzi őket, piros húsú gyümölcsök, némi vegetális, fűszeres ízvilággal.

Szintén jobb parti borvidék, agyag, homokkő és kavics keveredik ezen a vidéken. Itt is Merlot dominál, de mélyebb, húsosabb és telt borokat ad, mint Saint Emilionban. Fekete és piros gyümölcsök keverednek fűszerekkel. Telt, de mégis bársonyos tanninok jellemzik.

A Graves déli részén található ez a teljes egészében édes borokra specializálodott AC. A botrytis fontos eleme, magasabb alkohol és virágos aromák jellemzők a trópusi gyümölcsök mellett. Az esetek többségében Sémilion a domináns fajta, ezt követi a Sauvignon Blanc és a Muscadelle. A sémilion (viaszos, citrusok, trópusi) magasabb alkoholt produkál, de alacsonyabb savakkal, a Sauvignon Blanc általában fordítva.