Bár az első egy Margaux lett nyúlfarknyival, de a második már a Kai, harmadik Sena és így tovább, de ezt majd úgy is megírják az arra avatottak. A szakértőknek ez egy érdekes kóstoló volt. Őket a borok ízei, harmóniája vonzották, mely bor a jobb, mi a jellemzi az adott ottani évjáratot és sorolhatnám még. Gondolom nekik is szépen fűszerezte a napjukat ez a teszt, mert ahogy láttam, mindenki figyelmesen kóstolt és kifejezetten élvezte. Nekem mint borásznak irtózatosan nagy iskola egy ilyen kóstoló! 

A legfontosabb, hogy elhelyezheti borát és borvidékét a világban! Kitekintést kap, hogy mi számit ma jónak, milyen stílus uralkodik, mi a trend. A másik, hogy aki ismeri a kóstolt borvidékre jellemző talajt, szőlőfajtákat, borászati technológiát, összerakhat egy képet a fejében az adott borról, amit épp kóstol. Megérti azt, hogy azért lehet olyan ízű vagy illatú, mert épp ez a fajta jellemzője, vagy épp az adott borvidékre jellemző talajból jön az az ízjegy, esetleg ott amerikai tölgyet használnak a fahordókhoz, vagy az erjesztési technológia más mint itt, és sorolhatnám még. Így, ha valami újat megismerünk, már csak ki kell találni, hogyan is tudnánk azt a dolgot itthon alkalmazni.

Konkrét példa: azt a módot ahogyan 2007 óta erjesztjük a vörösborokat, egy bordeaux-i kintlétem alatt lestem el. Annyira éreztem benne az erőt, hogy azonnal átültettem a mi pincénkbe és azóta egyedüli fecskeként Magyarországon így dolgozzuk fel a vöröseket.

Visszatérve a kóstolóra nagyon élvezetes volt, ahogy helyre raknak, megmutatják a világban helyünket. Összegezve imádtam ezt a kóstolót a tisztánlátásért. Mindenkinek sok ilyet kívánok. Mert ha mi, borfogyasztók, gasztronómusok, borászok, ki akarunk tűzni egy célt, hogy milyen is legyen a magyar bor és borkultúra, ahhoz ismerni kell helyünket és tudni kell hol is tartunk most!