Doppelbock, vagyis dupla malátamennyiséggel készült. Borostyán szín a pörkölt malátától.Illatban narancshéj, malátacukor. Nagy test, határozott édesség, a komló csak az utóízben jelenik meg. Pörkölt ízvilág. Hosszú ízérzet. Savai (a sörnél is vannak és fontosak – Nagymarosy tanár úr szerint gyakori sörhiba, hogy nincsenek kellő savak) ellensúlyozzzák az édességét.
Mélyebb borostyán szín, illatban viszont szegényebb az előzőnél. (Bár a boroknál célszerű önmagukban és nem egy másikhoz hasonlítva vizsgálódni, kezdő sörszakértőként most nézzék el ezt nekem.) Kávés pörkölt ízvilág, az előzőnél rusztikusabb, és lágyabb sör: kevesebb savval. A savakat elsősorban a komló adhatja, mely tulajdonképpen ízesíti sört, amely malátából (csíráztatott gabonából: főleg árpából készül). Ezt a sört akár egy süteményhez is el tudnám képzelni. A baksörök ugyanis nem ritkán kifejezetten édeskések.
Honnan származik? Oberfranken, Thalmassig. Híres hallertraui komlóból. Világosabb borostyán szín. Zárkózott illat, leginkább kávés. Szép savacskák, kis komlósság dominál, utóízben karakteres kesernye.
Belga ale. Ez ugye az a bizonyos belgáknál, angoloknál divatos sörfajta. Sötét borostyán szín. Parfümös, virágos karakterű illat. Nagymamámnak volt egy fura cserepes virágja, melynek viaszos levelei, virágai voltak. No, annak az illatára emlékeztet. Édes fűszerek, szegfűbors. És banános is, határozottan! Az üres pohár viszont már kávés (a pörkölt malátából). Ízében folytatódik az édes, fűszeres ízvilág.
Mély borostyán szín, fűszeres illatában szegfűszeg, szegfűbors. Majdhogynem mézespuszedli. Szájban is édes, fűszeres – karakteres savakkal. Tipikus karácsonyi ale.
Szintén mély borostyán színű sör, zárkózott illat, kis komlósság szagolható ki csupán. Ahogy nyílik némi édes illat és fűszeresség is jön belőle. A sör édessége viszonylag nagy teste miatt érezhető kevésbé. A doppel (dupla) jelző a komlóadagra vonatkozik. Mindenesetre érdekes, hogy annak ellenére szóba sem kerül a keserűség, hogy több komló van benne, mint az igazán keserűnek mondható pilzeniben.
Igazán frappáns név egy egyedülálló címkéhez. Egy flamand aleről van szó. A sör neve nyilván alkoholtartalmára utal, amely azonban itt sem érezhető kiugróan. Hiába, ezeknek a söröknek teste van! Ez a név ellenére nem az a tipikus mézespuszedlis „kriszmiszsör” mint a kóstolt tételek jórésze. Az édesfűszerek csak a gyümölcsösség mellett jelennek meg. Nem is az édesség aadja a fő karakterét, sőt némi kesernye is van benne. Leginkább pöszmétére, vagyis egresre emlékeztet az íze. Nagy dobás, híres sör.
Igen, nem csak jégbor – de jégsör is létezik. Tudni kell róluk, hogy a világ legédesebb sörei. Az ember el se hinné, hogy sör ilyet is tudhat! Nem véletlenül fogyasztják ezeket a söröket sütemény mellé. Illatában egyébként zárkózott, bár a kávés karaktert már jelzi, főleg ahogy szépen pihen a pohárban. Ízében is ez a fő jegye, az édesség mellett. Utólag még mézeskalács is bejátszik illatában. Akár a bornál, a sörnél is kardinális kérdés a szellőztetés – főleg a barna, nagy testű baksöröknél. Egészen más arcukat képesek mutatni ha hagyjuk levegőzni a pohárban.
Egy újabb erős baksör, mely szép testével ellensúlyozza alkoholtartalmát. Igazi téli lélekmelegítő ital. Amint a neve is mutatja, itt négyszeres komlómennyiséget főztek a sörbe. Emiatt igazán mély borostyán színű, sőt, már nem is átlátszó. A jellegzetes édesfűszeres illat mellett citrusos illatjegyei is vannak, és az élesztőgombák illata is érződik. Ízében diszkrét édes fűszeres jelleg.
Sosem gondoltam volna, hogy egy sör erősebb lehet, mint egy bor. Ráadásul úgy, hogy nem lóg ki belőle az alkohol. Egy igazán nagy múltú, eredetileg svájci sörről van szó, melyet ma már Ausztriában gyártanak, a liszencjogokat ugyanis eladta az eredeti tulajdonos Hürlimann, aki 1987-ig Zürichben főzte a sört. Aki megvette: az osztrák Schloss Eggenberg. Nagyon érdekes illattal köszön be – mely azonban nem kifejezetten intenzív. Édes karakterű mézeskalácssör. Nagy teste, alkoholtartalma miatt akár a borhoz is hasonlítható.