Boros neve van a mi utcánknak!

Ribáry Manuéla
2017. február 21., 16:53


Tudod, hogy miért van szerencséje annak, aki egy jó borozás után a Gellérthegyen téved el? Mert olyan utcaneveket lát, melyek segítségével biztosan hazatalál.
Boros neve van a mi utcánknak!
Mindennap látjuk őket, mi több, kiemelt jelentőséggel bírnak életünkben – segítségükkel tájékozódunk, igazodunk el városunkban. De ha jobban megfigyeljük, néhol valamilyen rendszert is felfedezhetünk az elnevezésekben. Például tudtad, hogy miért van tele a Gellérthegy egy része ezekkel a nevekkel: Villányi út, Szüret utca, Badacsonyi utca, Vincellér utca, Serleg utca…? Ennek jártam utána.

Ki visz majd haza…?

Esténként, pl. egy jó borvacsora után, bizony lehetnek problémáink a hazatalálással, főleg, ha már pénzünk sem maradt. Ekkor maradnak a jó öreg utcanevek, gyakran egyetlen támpontként. Könnyebb dolga van annak, aki például a Gellérthegy déli lejtőén, a Villányi út környékén lakik: ha azt megtalálja, onnan már csak pár lépés a Badacsonyi, a Szüret vagy a Serleg utca. Felmerül azonban a kérdés: mi köze van a Gellérthegynek a borhoz? Nagyon is sok.
 
Egy letűnt kor eltűnt borai

A Gellérthegy déli lejtője ugyanis egészen a XIX. század végéig jelentős bortermelő vidék hírében állt. A mai házak helyén szőlőtőkék álltak, melyek egy jóval nagyobb terület részeit alkották – a főváros környékén szinte a Duna egész jobb partján szőlőművelés folyt, Szentendrétől Tétényig. Főleg fehérbor készült budai zöld- és kéknyelű fajtákból, a legkiválóbb bortermő terület a szomszédos Sas-hegy volt. A kedvező éghajlat mellett a geológiai viszonyok is biztosították a kiváló borminőséget. A Sas-hegy fő tömege dolomit (ahogy a környékbeli budai hegyek is); az igen könnyen porlódó dolomit nem mindenhol pusztult le, és több helyen a vulkanikus tevékenységhez köthető hévforrások a dolomit egyes részeit kipreparálták, kovasavval átitatták.
 
A Budai-sas-hegyi borvidéken eleinte fehér, mézesfehér olaszrizling, sárfehér juhfark, budai zöld rakszőlő művelése folyt, de a rác vincellérek betelepülésével a mediterrán jellegű vörösborok termelése terjedt el:
  • kadarka
  • nagyburgundi
  • cabernet
  • merlot
 
Boros neve van a mi utcánknak!
 
Emlék már csupán

Az egészen a XII. századtól eredeztethető egykori Budai borvidék (mely nem tévesztendő össze a mai Etyek-Budai borvidékkel, amihez nincs köze) egészen az 1880-as évek végéig tartotta magát, amikor a filoxéravész kipusztította az egészet.
 
Tudtad?
A filoxéra vagy gyökértetű csak a szőlő gyökerén és levelén élősködő rovar. A sárgászöld színű, picinyke (1,5 mm) állatka a szívókájával szerzi táplálékát a szőlő nedveiből. Rátelepszik a növény gyökerére és abból szívja ki az életéhez szükséges nedveket. A növény gyökere a későbbiekben elhal, s a filoxéra rovar áthurcolkodik a következő szőlőhöz. Magyarországon 7–8 nemzedék születik évente, ez egy anyától akár 20 millió utódot jelenhet! A rovar elterjedésének másik előfeltétele a kötött talaj, amely elsősorban az európai és magyarországi történelmi borvidékekre volt jellemző.
 
Ha a Szent Gellért tértől elindulunk a Gellért fürdő irányába, fent, a Kelen-hegyi úton találhatunk rá a 2005-ben felállított Szent Vince emlékoszlopra, mely az egykor itt élő szőlőművelőknek állít emléket. Ha kicsit „ízlelgetjük” Vince nevét, kigondolható, miért éppen ő lett a szőlősgazdák védőszentje: Hogy szentünk a bor patrónusa lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). És persze innen már egyenes úton jutunk el a régi paraszti mondásig: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”.
 
Utcanévbo(ko)r

Ha az országban járva borászattal kapcsolatos utcanevekre találunk, az távolról sem véletlen, ahogyan az sem, hogy ezek többnyire egy adott területre korlátozódnak a településen belül. Az ilyen csoportosulásokat a földrajzi szaknyelv utcanév-bokroknak nevezi. Nyilván nem véletlen pl. Badacsonytomaj Szürkebarát, Muskotály és Vincellér utcája, de pl. Tokajra ez valamilyen oknál fogva már nem annyira jellemző.

Hírünket visszük
 
Persze nem csak itthon találkozhatunk borkedvelőknek előnyös utcanevekkel. London városának bizonyos területei például igazi ínyenceknek valók: a Milk street, a Lime street, és Pudding Lane mellett a Vine street már-már kötelező. Ugyanakkor igaz, hogy a legtöbb borvidék környezetében találunk a szőlőműveléssel kapcsolatos utcákat, Amerikától Franciaországon át Németországig – mind-mind olyan szerteágazó történettel, mint a mi Villányi utunk.
 
Boros neve van a mi utcánknak!

A kaliforniai Napa városában még magyar fülnek kedves nevet is találunk:
 
  • Cabernet St
  • Grapewood St
  • Wine Press Way
  • Chardonnay Ct
  • Tokay Ct
  • Winedale Ln
  • Chateau Ln
  • Vine Hill Ct
  • Winestone Ct
  • Grape Ln
  • Wine Barrel Ln
  • Grapevine Ln
  • Wine Country Ave
 
Rómában is akad néhány: Vinovo, Via ; Uva, Via Dell'; Tuscania, Via, vagy a német bor fővárosaként számon tartott Mainzban: Rieslingstraße, Weinstraße, Weinbergstraße. Ezek mind csak kiragadott példák, az üzenet viszont egyértelmű: az utcanevek nem csak tájékoztatnak, hanem mesélnek is.