A Tokaj Nyitány szervezői – a Tokaj Renaissance Egyesület és a Borjour száraz, dűlőszelektált, nagy furmintokat, édes házasításokat és a legújabb aszúkat ígérték. Ez kétségkívül kiválóan hangzik, ezért kicsit meg is voltunk lepődve, amikor este hat és hét óra között nem találtunk teltházat, sőt. Persze a mi szempontunkból ez csak kényelmes volt, hiszen nyugodtabban látogathattuk végig a pultokat. Mentünk is, szépen, végig, a szárazaktól egészen az aszúkig.

A rendezvényen mesterkurzusok is várták az érdeklődőket. Bárdos Sarolta, Béres Melinda és Káli Ildikó bemutatta Tokaj könnyeden édes oldalát, kilenc félédes és édes bort (Gróf Degenfeld, Disznókő, Tokaj Nobilis, Béres, Dobogó, Patrícius, Dereszla, Bodvin, Füleky). A CEWI vezetője, Horkay András pedig 2011 dűlőszelektált furmintjainak társaságában vezetett kóstolót. Ez utóbbira Bea is beült, most jöjjenek az ő tapasztalatai!

 

Horkay András AIWS, nemzetközi borakadémikus, a CEWI alapító tagja egy már sokféle összefüggésben boncolgatott témával indítja Tokaj Nyitány előadását. Ha egyszer adott Tokaj, ami a középkorban elsőként vált ismertté eredetvédett borvidékként, de a desszertboraira kicsi a kereslet a világpiacon, akkor ismerjük be, logikus megoldás, ha a száraz furmintnak szavazzuk meg a nemzetközi ösztöndíjat. A termőhely egyedisége adott, emellett a savaknak köszönhetően az érlelhetőséget is kipipálhatjuk. Utóbbi a minőségi borok kategóriájában szintén fontos hozzáadott érték.

Én a kilenc tétel után meghoztam a döntést. Első sorban fogok integetni, amikor útnak indítjuk a határon túlra a 2011-es évjáratot, hogy Tokaj hírét vigyék. Még az időjárás is mellettük állt ebben a száraz évben, mert aszút keveset, de ígéretes száraz borokat annál inkább hozott. Legyenek hordóminták, vagy alig pár napos házasítások, a száraz, dűlőszelektált furmintok megérdemlik a bizalmat.

De nem ez volt az egyetlen összefüggés, amit a kurzus elemez. Folytatásként érkezik, hogy a korábbi évekhez képest tavaly már korán, többnyire már szeptember végére befejeződött a száraz borok alapanyagának szüretelése. Azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a korábbi acéltartályos erjesztés és érlelés helyett most masszív többségben (95 %) vannak a tölgyfa hordóban készített furmintok. És ha már trendek, az élesztősség fave, az almasav bontás viszont fail jelzőt kapna a divatbloggerektől.

Az a három tétel, amelyekről legszívesebben mesélek majd külföldi ismerőseimnek is, beállt a sorba. Mégis nyugodtak lehetünk, mert Tokaj egyedi adottságú, változatos dűlői jelentik rá a garanciát, hogy soha nem futunk bele két ugyanolyanba.

Disznókő Pincészet, Lajosok dűlő (sav: 6,4 g/l, cukor: 2 g/l, alkohol: 13,32 %).

Nem tűnik véletlennek, hogy a Tokaj legmelegebb dűlőjének tartott Lajosokról származik a kilenc tétel leginkább útrakész furmintja. A kóstolósorban megkülönböztető jegye, hogy erjesztés után acéltartályba került, és hogy nagyon meg kell majd becsülni, mert összesen 900 palackon kell osztoznia a közönségnek. Zártabb, de finom citromtortás és ásványos illat, kóstoláskor egy friss borzongás a citrusok és zöldalma hatására.

Barta Pince, Király dűlő (sav: 7,1 g/l, cukor: 8,1 g/l, alkohol: 12,2 %)

Ez a furmint az elegáns jelzőt kapja könnyed és kifinomult stílusa miatt. 7 hónapig tartották seprőn, a sorban ezzel magáénak mondhat egy rekordot. A gyümölcsös és ásványos jegyek mellett méz színesíti a képet. Szájban az élénk savak, zamatos és hosszú citrus-alma íz kombináció tesz kíváncsivá, milyen lesz kicsit később ez a tegnapelőtt (!) házasított tétel.

Dobogó Pincészet, Betsek dűlő (sav: 6,2 g/l, cukor: 2,4 g/l, alkohol: 13,5 %)

A mezőnyben olyan legekkel indítanám a leírását, mint legerősebb egyéniség, leggyümölcsösebb – ananász, körte, alma, szőlő – és egyben leginkább minerális illat- és ízjegyek, legfeszesebb savszerkezet. Szeptemberig nem láthatjuk viszont ezt a hordómintát. Viszont ha még akkor is türelmesek leszünk, akár azt is kipróbálhatjuk, milyen 8-10 év múlva visszakóstolni.