Egy asztalnál az Év Borászával

A Budai Borszalon nemrégiben Frittmann-borvacsorát szervezett a Heller’s Pub-ban. Örömmel vártak a szervezők, ám válaszukban tájékoztattak, hogy a fokozott érdeklődésre való tekintettel esetleg nem a legjobb asztalnál foglalhatok helyet. Valóban picit „periférikus” volt az elhelyezkedésem a borbemutató epicentrumához képest, de ezt egy cseppet sem bántam, mivel pont ehhez az asztalhoz vonult vissza két tétel bemutatása között a Kunsági borvidék apostola, 2007. Év Borásza: Frittmann János.

Könnyed kezdésként egy kellemes „welcome drink”-kel vártak minket, egy Frittmann 2007-es Ezerjóval. Frissessége, gyöngyöző üdesége megalapozta az estét, barátságos nyitás volt a gyomrok felé. A Lorántffy Zsuzsanna Borrend hölgyei is jelen voltak az asztaltársaságban, borkultúrához való viszonyuk és közvetlenségük üde színfoltja a boros közösségeknek.

Ha már ott ülhettem Frittmann Jánossal egy asztalnál, nem tudtam megállni, hogy pár villámkérdést ne tegyek fel.

- Áldás, vagy inkább átok az Év Borásza cím?

- Aki nem szeret emberek között lenni, tragikusan foghatja fel ezt a címet. Sportoló koromból - kézilabdáztam versenyszerűen - megszerettem az emberek közelségét.

- Ilyen termettel akár kosarazhatott is volna!

- Sajnos a községben, Soltvadkerten nem volt kosárlabdázási lehetőség. Amikor találkoztam ezzel a sporttal, nem éreztem hozzá tehetséget, szívemhez közelebb maradt a kézilabda.

- Honnan jött a borkultúra szeretete, hogyan találkozott a borokkal, mi indította el ezen a pályán?

- Már a szüleim is több száz hektoliter bort termeltek, és részt kellett venni minden borászati alapműveletben. Nem volt gépi szivattyúzás, mindent kézzel csináltunk. Nem volt kérdéses, hogy a borászatot választom. Az 1960-70-es években autókkal jártak le az Alföldre bort venni az emberek. Működött a borturizmus, amíg le nem rombolták a sorozatos hamisítási botrányok a vidék presztízsét. A 90-es években mindenhol voltak boros botrányok, ám valamiért ez a régió többször helyett kapott a rossz hírek terén.

Közben az Év Borásza néha felpattant az asztaltól, hogy bemutassa a következő tételt.

Fantasztikus párosításokat kóstolhattunk ezen az estén. Ízbenyomásokat szerezhettünk többek között arról, hogy miképpen alkot fenséges harmóniát a Frittmann 2007-es Cserszegi Fűszeres tétel a palacsintában sült, lime balzsam mártással tálalt fogassal. A többszörös díjnyertes Frittmann 2007-es Kékfrankos Rosé pedig szamócás, málnás illat- és ízjegyeivel, szénsavas pezsgésével méltó társra talált a fekete spagettivel tálalt kókusztejben párolt csirkemell filé fogásban.

Körülnéztem az étteremben és találkoztam a tulajdonossal, Kincses Róberttel is, aki elmondta, hogy kedvenc olvasmánya bizony A 22-es csapdája, és a hely a nevét - Heller’s Pub - az író Joseph Heller-ről kapta. A 22-es csapdája számomra is releváns élmény volt, abszurd párbeszédei, mozaikszerű felépítése beszippantja világába az olvasót. Érdemes forgatni, sok választ kap az ember a sorok között…

Az étterem séfje nagyszerű ízléssel válogatta össze az Alföld gyöngyszemeit a világ konyháival, komplex ízutazást alkotott a kulináris élvezetek híveinek. A mandarinos kacsamell sült polentán, és a Kékfrankos Selection 2006, annak 1/3 részes újfahordós eleganciájával feltette a koronát a menüsorra: az Alföld Hercege pompás frigyet alkotott a Keleti Hercegnővel.

Az est vége felé lehetőségem nyílt még néhány kérdést feltenni Frittmann Jánosnak:

- Mi a helyzet ma a borszakmában? Milyen ez az év, főleg amióta megválasztották az Év Borászának?

- Túlélni kell ezt az évet. De viccet félretéve, rengeteg a kötelesség, nagy az érdeklődés. Ahogy vége ennek a borvacsorának, még vár - este tíz óra körül - kóstolásra egy csoport a borászatban, Soltvadkerten. Célom a régió imázsát emelni, hiszen ott van az ország szőlőtermelésének több mint 40%-a. Egyszerűen abszurditás, hogy a legnagyobb borvidék ilyen kis súllyal szerepeljen a köztudatban.

- Ki jut eszébe a magyar borászok közül elsőként? Tudom, hogy kicsit provokatív a kérdés és biztos, hogy hosszú a névsor. Ha valakit kiemelne, kit választana?

- Tiffán Edét választanám, tőle nagyon sokat tanult a borásztársadalom a rendszerváltás idején, amikor indultak a mai nagy pincészetek. Ma már sokkal összetartóbb a borszakma, mint akár tíz évvel ezelőtt.

A beszélgetés végén megemlítettem, hogy talán nemsokára találkozunk újra, ugyanis mint az Év Borfogyasztója, nyertem egy kóstolót a Frittmann-pincészetbe.

Találkozunk odalent! - búcsúzott tőlem az Év Borásza egy markáns kézfogással, és arra gondoltam, hogy bizony ilyen határozottságra van szükség ahhoz az úttörő munkához is, melyet a Kunsági borvidék hírének emelése érdekében tesz nap mint nap Frittmann János.