Dr. Gémesi Györggyel beszélgettünk

A forradalom évében született (1956), és már 20 éve polgármester. Versenyszerűen sportolt, a páston megtanulta a vívóleckéket, igazi küzdőtípus. Az MDF-ben kezdett politizálni, ám kilépett, amikor a párt letért a számára elfogadható útról. Orvosként, majd sebészként kezdett dolgozni, magas rangú sporttisztségeket töltött be.

Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, október 3-án újra megméretteti magát az önkormányzati választásokon, a gödöllői Lokálpatrióta klub színeiben.

- Kampányidőszak van, ilyenkor, gondolom, nehéz elszakadni a munkától. Nem tudom kikerülni a kérdést, milyen most ez a választási időszak, nehezebb, mint az előző ciklusokban?

- Maga a választás a helyi specialitások miatt talán nehezebb, de mivel úgy érzem, hogy a munkát elvégeztük tisztességgel, becsülettel, és be is számoltunk erről – úgy gondolom, nyugodtan állunk a megmérettetés elé. A korábbi vállalásainkat teljesítettük, a város vagyonát jelentősen gyarapítottuk a ciklus alatt, és ha ez számít, akkor bízhatunk a sikerben. Mindemellett összeraktunk egy olyan programot, melynek a hitele az előző 20 évünk. Megkaptuk a kategóriánkban a város-imázs első díját, és Gödöllő lesz a központja Magyarország Európa Uniós elnökségének.

- Ki a példakép a polgármesterek közül, meddig lehet ezt az embert próbáló hivatást gyakorolni? Még egy 20 év a város élén?

- Polgármester példaképem nincsen, újabb 20 év elég soknak tűnik nekem. Ennyire előre nem látok, ám úgy 10 év még biztos van bennem. Hogy kapok-e ennyi bizalmat, ez még kiderül – ahogy azt már sokszor elmondtam, én nem a ragaszkodom a székemhez mindenáron. Addig indulok a pozícióért, amíg azt megfelelő hittel, lelkesedéssel tudom folytatni a város kiteljesedéséért. A 90-es évek hajtóereje, a motiváció megvan bennem, ezt garantálom, és ha egészséggel bírom, akkor beteljesítem. A példaképre visszatérve, aki nem polgármester, nekem az első vívómesterem, Benkő Tibor. Sport-tiszt volt és pedagógus, az ő emberi tartása, az ő élete mindenki számára példamutató.

- Halász Gábor, Kiskutas polgármestere ajánlotta Önt mint „borközeli” embert – jut idő napi egy pohár borra?

- Napi egy pohár bor, az nem is bor, hanem orvosság. Ezt én mint orvos mondom, azt a másfél-, két deci bort mindenki megihatja. Nemcsak a szervezet biológiai működését, hanem a mentális tevékenységet is segíti. Tehát magam is híve vagyok a fogyasztásnak, ám most fogadalmat tettem, hogy október 3-ig, a választásokig nem iszom alkoholt. Ez az én lemondásom, mivel én hívő ember vagyok, a cél előtt most ezzel egészítem ki a felkészülésemet lelkileg. Az égiekkel való kapcsolat nagyon fontos, az embernek, amit szeret, arról tudnia kell lemondani. Márpedig én jó magyarként kedvelem hazánk borait.

- Milyen most a város helyzete, sokszor a polgármesterekben hiányérzet keletkezik, hogy a munka egy része mindig átcsúszik a következő ciklusba – sikerült véghez vinni a terveket?

- Az Uniós pályázatok nagy része nem 4 évre szól, ezért óhatatlan, hogy átívelnek a ciklusok között. Ennek következtében sok helyen átcsúsznak fejlesztések, vagy később kezdődnek, noha már megnyerték a pénzt. Ilyenek esetünkben a Főtér, vagy a például a Művészetek Háza felújításai, ezek decemberi átadásúak. A feladatok sem ismernek 4 éves periódusokat, szükség van a folytonosságra.

- Születési dátum alapján a borral való komolyabb ismerkedés a 70-es évre tehető - milyenek voltak a kezdetek?

- Be kell, hogy valljam, 22 éves koromig egy korty alkoholt nem fogyasztottam. Sportolóként úgy gondoltam, hogy e kettő dolog kizárja egymást. Aztán amikor az egyetemmel végeztem úgy 1980 körül, a sörrel kezdtem ismerkedni. Később orvosként kezdtem el vallani, hogy egy üveg sör vagy egy pohár bor még egy sportolónak javára is válik! A bort igazán második fázisban szerettem meg. A sör a sport miatti folyadékpótlással kapott nálam először nagyobb szerepet. A töményeknek igazán sosem voltam barátja, a borokkal úgy 20 éve lett elmélyültebb a kapcsolatom. Eleinte még nem is tudtam, hogy milyen értékek vannak a borban, és milyen fantasztikus adománya a Jóistennek. Viszont ösztönösen, ahogy az a képzőművészeti alkotásnál is alkalmazható, kiválasztottam a jót, a nekem tetszőt.

- A városvezetésben melyik ciklus adta a legtöbb munkát, esetleg az első időszak 1990-94-ig?

- Az első időszakban talán azért volt nehezebb, mert a műtőasztal mellől kerültem a város élére. Át kellett állnom az új tevékenységre, lélekben ma is gyógyítónak tartom magam, még ha nem is gyakorlom a hivatást. Ebből kifolyólag jöhet is a kérdés, hogy miért is váltottam… A rendszerváltás idején olyan volt a légkör, hogy hazafias cselekedetnek éreztük a politikába való bekapcsolódást. Nagyon nagy hatással volt rám Antal József személye és az ő munkássága. Politikai hitvallását teljes mértékben magaménak vallom – nem volt közvetlen munkatársam, de ő rendkívül megérintett, példaképemmé vált. Visszatérve a polgármesterségre, a 2006-2010 közötti ciklus rengeteg munkát adott, sok-sok pályázaton vagyunk túl. Meg is van az eredménye, ezért is állok tiszta szívvel a választóim elé. Ha az ember valamiben szívesen tevékenykedik, akkor azt szereti és élvezetet okoz számára, ellenkező esetben nem is szabad tovább folytatni.

- Életében már sok-sok tisztséget betöltött (MDF ügyvezető elnök, Magyar Önkormányzatok szövetségének elnöke, Vívószövetségi elnök), melyik volt a leghálásabb szerep, és melyik pozícióra a legbüszkébb?

- Legbüszkébb a gödöllői polgármesteri tisztségemre vagyok, az összes többi úgymond kiegészítő tevékenység volt. A feladatok megtaláltak, így szoktam mondani, felkértek, megkerestek a pozíciókra.

- Valahol azt nyilatkozta, hogy ma is meg tudna műteni egy vakbelet – ha úgy adódna, újra elhelyezkedne orvosként?

- Ez felelőtlenség lenne, most, életem második felében szívből és lélekből még motiválna a helyzet, de be kell látnom, hogy 20 év alatt az orvostudomány radikális változásokon ment keresztül. Természetesen, ha életmentésről van szó, ami többször is előfordult velem hosszú repülőutak alatt, az orvosi tudomány alkalmazása kötelező, és szerencsére tudtunk segíteni.

- A kialakult helyzetben (az előzetes ígéretek ellenére mégis akad Fideszes kihívója a választásokon) mennyire tud még bízni a politikai alkuk hitelességében?

- Ebben a vonatkozásban a hitem kicsit megrendült, hiszen nem az utcáról beeső emberekkel állapodtam meg. Azt gondolom, hogy Antal Józseffel ilyesmi nem fordult volna elő, ha vele valamiben megegyezem, akkor teljesül is. Én egy régi típusú politikus vagyok, szilárd erkölcsi elvekkel. Mára kissé átalakultak a szabályok, az embereknek más lett a mentalitása, talán szükségszerű volt, ami bekövetkezett, talán így működik a világ. 30 évet töltöttem a páston, igaz, ott az ellenfél mindig szemben állt, és a szabályok le voltak fektetve. A politikai szituációkban viszont sokszor az ellenfél nem látható, és a szabályokon is átgázol.

- Hogy szokott Gémesi György borozni, van valami rituáléja, vannak esetleg kedvenc fajták, illetve termőterületek, borászatok?

- Rituáléja nincs, nyilván, amikor az ember étkezik és lehetősége van borfogyasztásra, akkor rendel az ételhez valamilyen bort. Esténként 2 dl bor mellett végig szoktam gondolni a napot. Ezzel összegzem a gondolataimat és kellemesen levezetem a feszültséget, ráadásul az egészségmegőrzésemért is teszek. Kevés bor szép lassan, nyugodtan, ez kvázi relaxáció. Kedvencem a vörösbor, a Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc-fajták. Termőterületek szerint ezért a soproni, egri, villányi, szekszárdi borászatok nedűi. Nem vagyok naprakész a pincészetek ajánlataiban, de például Gere vagy Bock boraiban nem szoktam csalódni.

- Mennyire elégedett magánemberként és polgármesterként Gödöllő borkulturális fejlettségével?

- Királyi város vagyunk, ezért a bor mindig kapcsolódott Gödöllőhöz. A gödöllői királyi kastély és a bor is összefügg. Nem egy bortermő vidék a miénk, bár régen a város urainak voltak szőlőbirtokaik Hatvan felé, egészen a Mátráig. Ma igazán nincs meg az a típusú borkultúra, ami más magyarországi városokban tapasztalható. Nem a mindennapi életre, hanem a város arculatára gondolok itt. Jövőbeli elképzeléseink között szerepel ezért a Királyi Borok Fesztiváljának megrendezése, ahol a magyar borok mellett mindig részt venne egy vendég külföldi borvidék is.

- Mindössze 40 kilométerre található a monori Strázsa-hegy, mely nagy boros potenciállal rendelkezik. Gödöllő közelgő kiemelkedő uniós szerepvállalásába akár ezt is be lehetne építeni.

- Vannak potenciálok, nem áll tőlünk messze az elképzelés, a lehetőség nyitott.

- Mit üzen a borkortyoló nagyközönségnek?

- Jól teszik, hogy szeretik a bort, szeressék mindenekelőtt a magyar bort! Sok minden szétválaszt minket az országban, de a bor mindenképpen összetartó kohéziós erő. Éljünk ezzel a csodálatos lehetőséggel, mely akár a mindennapjainkat is megkönnyítheti!