Nem csak a Borászportálok standja állt a bejáratnál 3 napon át, ahol 1-1 palack bort sorsoltunk óránként, de vasárnap este "testületileg", azaz szerkesztőségestől is kint voltunk a "terepen".

Jegyzetelgetésre nem volt idő -  jobb ilyenkor a kínálókkal elbeszélgetni arról mi is került a poharunkba - ám néhány felejthetetlen tétel mindig megragad az emberben, amiket azután később is keresünk, kutatunk, kedvencünkké válik. Számomra ilyen volt az argentin Alta Vista brut pezsgője - ám sajnos nem minden esetben prezentálták igazán jól behűtve. A nem megfelelő hőfok egyébként sem volt ritka jelenség. Erre minden standnál jobban oda kellene figyelni - még az utolsó estén is, hiszen egy focimeccs is 90 percig tart. Minden szurkolónak megkeseríti a szája ízét, ha egy nagyszerű mérkőzésen a 87. percben még vezet a csapat, de az utolsó percekben becsúszik egy potyagól.

Bár kóstoltam Malatinszky Chardonnay-t (a nagyhírű bor nem szerettette meg velem a fajtát) vagy 2007-es új-zélandi Montana sauvignon blanc-t (sajnos ez sem volt elég hideg), számomra az idei fesztivál a tokaji borokról szólt. A Dereszlánál - akinek francia tulajdonosa birtokolja az említett argentin pincészetet is -, és a Hétszőlőnél is remek tokaji borokat kóstoltam. Egyre többen mondják, hogy a tokaji boroknak nem csak múltja van, de fényes jövő is vár rájuk.

A Chateau Dereszláról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a bodrogkeresztúri több száz éves pincét, és a hozzá tartozó birtokot 2000-ben vásárolta meg a champagne-i D’Aulan család, akik egy ma is tartó ambiciózus fejlesztést hajtottak végre birtokukon.

 

A Tokaj Hétszőlő nem csak furmintból, de - különlegességnek számít, hogy - hárslevelűből és sárga muskotályból is készít aszút. Azt is fontos megemlíteni, hogy az ősi magyar fajta kövérszőlő termesztését is felkarolták, az Erdélyben még honos fajta Magyarországon jelenleg csak náluk található meg.

Mit mondhatnánk többet az aszúról, minthogy a legjobb borokról valahogy mindig elterjed, hogy azzal kell kezdeni a napot. Egy tokaji aszú reggelire - lehet, hogy ez a hosszú élet titka? Sajnos kevesek tehetik rutinná. De a száraz (brut) pezsgőt is ajánlják ébredés utánra, főleg meleg nyári napokon. Próbáljuk ki!

Nyilvánvalóan az a legkülönlegesebb a Budai Gourmet Fesztiválban, hogy nem csak igen kellemes környezetben rendezik, de a gasztronómiai kínálata vitán felül első helyre teszi a hazai boros fesztek sorában. Sajnos azonban, mikor este fél tízkor eszünkbe jutott, hogy valami sajt is kellene a nap befejezéseként kóstolt aszúkhoz, a Sega Camambertnél már hiába kopogtattunk. Ám a nemsokára saját kereskedést is nyitó Savournál szerencsére sikerült beszerezni a rokfortot. Érdemes volt keresni - mert vele megtaláltuk a harmóniát is ami bor és sajt (aszú és kékpenészes) között megteremtődhet.

Igazán figyelemfelkeltő volt a fesztivál beharangozója, hiszen azzal reklámozták a badacsonyi borokat, hogy megvan a madárinfluenza ellenszere! Ha nem is az oltóanyagot találták fel, ez teljesen komoly: a hírek szerint tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a Vulcanus fehérbor – egyéb pozitív tulajdonságai mellett – a madárinfluenza megelőzésére, annak ellenszereként is hatásosan működhet. Ugyanis két olyan anyagot – asikiminsavat és kvercetint – is tartalmaz, amelyeknek vegyülete a betegség megelőzésében hatékonynak tartott egyik gyógyszer, a Tamiflu hatóanyaga.

A kizárólag badacsonyi termelők borait kínáló standok közül nem volt mindegy melyikhez álltunk be, a nagy neveknél (Laposa, Szeremley, Borbély) nagyobb eséllyel számíthattunk szép kéknyelűre, olaszrizlingre vagy szürkebarátra. A fesztiválszínpadon fellépő csapatok - noha megpróbálták - sem tudták elnyomni ezeket a badacsonyi ízeket!

Érdekes, hogy a Tavaszi Borfesztivál fehérborát, a 2005-ös Szatmári-féle Olaszrizlinget fel sem ismertem - talán mert meleg volt a bor. Vagy mert a kínálás nem volt olyan kedves és informatív, mint márciusban? Nem hinném, illatában sem jött az a csodálatos keserűmandula... mégiscsak a tárolással lehetett gond.

Azt is sajnáltam, hogy nem sok standnál találkozhattunk magukkal a termelőkkel - se a Badacsonyin, se a Gourmet-n. Olyannyira, hogy az általam ismertek közül csak Hernyákékra, Borbély Tamásra,  és természetesen Bolyki Jánosra emlékszem, azt hiszem ő a pozitív példa, mert mindig jelen van, ha a saját borát kell kínálni.