Kadarkamustra a Szekszárdi Szüreti Napokon


2011. október 05., 12:06


A Szekszárdi Szüreti Napok a legjobb borfesztivál az országban, mondták nekem ismerőseim, meg persze a szekszárdi borászok is. Gondoltam, hogy belőlük a lokálpatriotizmus beszél, de azt gondoltam, ennek csak utána kéne járni. Tavaly 3 napot töltöttem el ezen a szüreti napos hétvégén. Olyannyira jól sikerül a tavalyi buli, hogy már akkor elhatároztam, hogy idén is megyek, igaz, csak egy napra sikerült leugranom, de most sem bántam meg.
Kadarkamustra a Szekszárdi Szüreti Napokon
 
Hogy mitől olyan jó a Szekszárdi Szüreti Napok? A város legjobb helyén van a fesztivál, a Béla téren, a templom körül vannak felállítva a borászok standjai, csakúgy, mint az ételt kínálóké. Az összes ismert és kevésbé ismert szekszárdi borász kint van mind a négy napon. A standokon maguk a borászok és családtagjaik vannak jelen és szolgálnak ki. Nincs felesleges kuponozás, kártyázás, mindenhol készpénzben lehet fizetni. Az ételkínálat sokrétű, színvonalas, a város legjobb éttermei települnek ki és kínálják a tájegységre jellemző ételeiket. A templom előtt hatalmas színpad négy napon keresztül ingyenes koncertekkel. Merthogy belépő az nincs, a tömeg annál inkább nagy. Tavaly például a rossz idő, a szakadó eső ellenére lépni nem lehetett az Omega koncerten. Ennek ellenére a tömeg kulturált, az ingyenesség dacára sincsenek ittas egyének. Dél körül nyitnak a standok, és kb. délután hatig főleg az idősebb korosztály jön ki, majd este a fiatalok is ellepik teret.
 
Azt, hogy ez a fesztivál egyre népszerűbb, jelzi az is, hogy hónapokkal előtte kell Szekszárdon szállást foglalni, mert a város összes valamire való szálláshelye telt házat mutat. Sajnos a tömeg kezd akkora lenni, hogy este sötétedéskor már bizony lépni is alig lehet. Viszont időben nagyon rugalmas a dolog. Péntek és szombat este (éjjel) még kettő-három környékén is voltak vendégek, volt kiszolgálás. A borászok is elégedettek, mert hatalmas forgalmat csinálnak, a vendégsereg is az, mert akkor megy haza, amikor akar, nem zavarják haza biztonsági emberek. A kiegészítő programok sora is igen sokrétű, rengeteg kirakódó vásáros, színvonalas kézműves termékekkel. A Garay téren kis színpaddal, koncertekkel. A csúcspont pedig a szombat délutáni szüreti felvonulás. Ez talán tényleg a legnagyobb, leghosszabb, legszebb, legszínvonalasabb az országban, felvonulók végeláthatatlan sorával. A felvonulás elején természetesen a szekszárdi borászok mennek, utánuk pedig a legkisebb óvodásoktól a nyugdíjas néptáncegyüttesig mindenki, határon innen és túl, iskolák, borrendek, lovas huszárok, zenészek, táncosok.

A borokról se feledkezzünk meg, hisz legfőképp azok miatt érdemes kilátogatni. Szekszárdon az utóbbi években beindult a szőlő és a bor világában, a pincészetekben, a borászok közt valami intenzív pezsgés, mozgás, erőteljes fejlődés, összefogás, egységes fellépés. Ennek jelei mindenhol látszódnak, borfesztiválokon, borversenyeken elért eredményekben itthon és külföldön egyaránt, rendezvényeken, marketingben, kiadványokban, de főleg a borok színvonalának töretlen emelkedésében. A kínálat egyre szélesebb, szebb, a régi nagy nevek mellett újabb és újabb ifjú titánok tűnnek fel. A borvidék fiatal borászai az összefogás mintaképei, rendszeresen összejárnak egymás borait kóstolni, véleményezni, egységes arculatot kialakítani a borvidéknek, a folyamatos fejlődés, megújulás jegyében. Ami pedig nagyon fontos és lényeges tényező, hogy a borok az árakat tekintve jelenleg még nincsenek elszállva, így viszonylag szélesebb fogyasztói körhöz el tudnak jutni. Reméljük ez így is marad.
A kínálat tehát hatalmas volt, így azzal az eltökélt szándékkal utaztam Szekszárdra, hogy a borvidék két húzóerejét, a kadarkát és a bikavért fogom lehetőleg minél több borásznál tesztelni, és majd rengeteg szép szekszárdi kadarkáról és bikavérről írok eme cikkben. Ezen próbálkozásom hamar gellert kapott, hisz visszautasíthatatlan fehérek, rozék, sillerek, pinot noirok, merlot-ok, cabernet-ek, egyéb cuvée-k is poharamba kerültek, melyeket végül nem bántam meg. Ez sajnos oda vezetett, hogy a kadarka és bikavér hangsúlyt fel kellett adnom. Olyannyira, hogy összevetésre alkalmas sort csak kadarkából sikerült összeállítanom. Bejátszott ebbe még persze a közel 30 fokos meleg is, ahol a testesebb, magasabb alkohollal bíró vörösekkel óvatosan kellett bánni. A másik fő csapásirány, amely mentén kóstolni szerettem volna, hogy a kisebb, kevésbé ismert nevekre koncentrálok, hátha belebotlok valami csiszolatlan gyémántba, felfedezek valami új szépséget. Emiatt, és az idő rövidsége miatt sok ismert nagy névhez el sem jutottam. Igyekszem eme mulasztásom is hamarosan pótolni.

Nézzük először a kadarkákat. Be kell vallanom, ez a fajta az egyik kedvencem. Már ifjú titán koromban ezen keresztül kezdtem ismerkedni a borokkal, akkor még nagybátyám saját borát kortyolgatva. A kadarka Szekszárd egyik zászlós bora. Ma szinte minden helyi borász rájött erre, és senki sem engedheti meg magának, hogy ne legyen kadarkája. Az utóbbi fél évtizedben óriási minőségi javulás is történt. A kadarka szőlő nagyon macerás, sok odafigyelést igényel a borász részéről, vékony héjú, sérülékeny, esőben hamar rothadó. Nagyon izgalmas, világosabb, amolyan pinot noir-os színű, intenzív fűszeres, gyümölcsös karakterű bor, remek savkészlettel, kevés tanninnal és mérsékeltebb alkohollal. Nagyon jól párosítható magyaros, fűszeres, paprikás ételekhez, de önmagában is remekül fogyasztható. Én például a halászléhez szeretem a legjobban, kiváló kombináció, ajánlom mindenkinek.
A következőket sikerült kóstolnom:
Hetényi János Kadarka 2009: illatában és ízben is az édes fűszerek dominálnak, mellette piros bogyós gyümölcsök, meggy, jó savgerinc. Teste a közepesnél és a kadarkától megszokottnál kicsit nagyobb, az alkohol kissé magas, fűt, melegít rendesen. Kezdésnek nem volt rossz.

Pósta Borház Kadarka 2009: Friss, primőr gyümölcsös illatok, melyek mellé egy kis vegetális vonal csúszik be. Kóstolva is a gyümölcsök uralják, de ezek már érettebbek, kicsit mazsolás, aszalt gyümölcsös, lekváros, szörpös irányba mozdul el. Háttérben azért némi fűszeresség is kibukkan, közepest test, egyedi, érdekes stílusú bor.

Fritz Kadarka 2009: Kór-acél tartályban erjesztett és érlelet, fahordót nem látott tétel, több dűlő termésének házasítása. Illatban fűszerbomba, ízben inkább a gyümölcsök uralják. A sok gyümölcs és a lágyabb savak miatt nagyon itatja magát, fiatalos, üde, könnyed.

Tüske Kadarka 2009: Intenzíven fűszeres és gyümölcsös illatok, melyek vonzóak, azonnali kóstolásra csábítanak. Ízlelve is a fűszeres gyümölcsös vonal jelentkezik benne, alacsonyabb, 12% alkohol és a moderáltabb savak miatt nagyon csúszik. Ugyanakkor nem egy könnyed versenyző, tartalmas, teste is van, mégis az egész szép egyensúlyt mutat, és a bor nagyon itatja magát. Jól eltalált konstrukció, minden megvan benne, ami egy szép kadarkához kell.
Márkvárt János Kadarka 2009: Ezt választották Szekszárd város borának, azt hiszem, hogy nem is érdemtelenül. Az első illat után az előző, a Tüske kadarka ugrik be, sok-sok fűszer és gyümölcs illatban, kóstolva a lágyság, a kedvesség ugrik be elsőre, egyensúlyos, szép bor, kiemelkedő eleganciával. Nagyon fogyasztóbarát vonal ez, még sok ilyet kérünk!

Vesztergombi József (Remetebor) Kadarka 2008: Őt tartották, tartják a „kadarka királynak” Szekszárdon. Tény és való, hogy tőle még rossz kadarkát nem ittam. 2003-as és 2006-os évjárata kiemelkedő, örökké emlékezetes bor. Intenzív fűszeres illattal támad, majd nyomulnak a gyümölcsök is. Ízben a picit magasabb alkohol (13,5%) és komolyabb savak ellenére remek egyensúlyt mutat, egész szájat betöltő, hosszú, komplex, remek bor.
Sebestyén Csaba két kadarkát is készített a 2009-es évjáratból. Az ő kadarkái is a fajta etalonjai, 2006-osa az egyik legszebb kadarka, amit valaha is ittam. 2009-es alapkadarkája ennek méltó folytatása, Csaba ezt az évjáratot nagyon elkapta, nagyon intenzíven gyümölcsös, melyek mögül azért a szintén nem kis mértékben jelen lévő édes fűszerek is hamar előbukkannak. Kóstolva érett gyümölcsök, és fűszerek, ezekből áradó édeskés jellegű karakter, remek tartást adó, elegáns savakkal. Nagyon vonzó, nagyon tetszetős, nagyon jól sikerült. A 2009-es Iván-völgyi kadarka egy dűlőválogatott tétel. Csaba folyamatosan hangsúlyozni szeretné boraiban a dűlők egyediségét, a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt szeretne tenni a dűlőválogatott tételekre, ez is ennek egy kiemelkedő példája. Komolyabb bor, kicsit mindenből több van benne, mint a párjában, testesebb is, kicsit töményebb is, mélyebb is. Rendkívül komplex bor, mely fölött nem lehet gyorsan elsiklani. Sokáig kell forgatni a pohárban, mindig más-más arcát mutatja, hol a fűszerek, hol a gyümölcsök dominálnak benne. Haladóknak való, akik „műértők”, ráérnek minden porcikáját szétszálazni, kielemezni, de ettől nagy bor, sőt zseniális.

Mészáros Szent Grál kadarka 2009: Megint egy más világ, a kadarka sokadik arca, Mészárosék saját kadarka klónjából, a Mészi kadarkából. A többi kadarkánál sokkal sötétebb, mélyebb színű bor, kóstolva is sokkal testesebb, tanninosabb, fajsúlyosabb versenyző. A fűszeres és gyümölcsös vonal megvan benne, de itt már megjelennek érettebb jegyek is, aszalt gyümölcsök, kései szüretre utaló töppedt szőlős aromák. Magas alkohol, de nem bántó, a test lépést tart vele, remek vörösbor, vakkóstolón nem biztos, hogy kadarkára tippelnék.

És, hogy mi votl még a kadarkákon kívül? Elég sok minden, de az majd csak a cikk második részéből derül ki!
Winelovers borok az olvasás mellé