Könnyed Portugieser est a Magyar Borok Házában

Kellemes kóstoló keretében találkozhattunk e különleges fajtával a Várban 2007. szeptember 27-én. Tiffán Zsolt szavaiból nem csak a Portugieser jellemzőit ismerhettük meg, hanem lélekben is közelebb kerülhettünk a fajtához.

Az est könnyedségét egyrészt a kóstolt bor kedvessége, másrészt természetesen a hangulat adta. Megszokhattuk már, hogy a Magyar Borok Házában gyorsan feloldódunk, amiben most is segítségünkre volt az est háziasszonya, Bakonyi Júlia. A rendezvény fényét emelte, hogy hat pincészet képviselőjét is körünkben tisztelhettük, akik megosztották velünk saját boruk készítésének hátterét, valamint pincészetük jellemzőit.

Tiffán Zsolt bevezetőjéből a Portugieser tulajdonságai mellett annak történetével is megismerkedhettünk. Előadónk kiállt a fajta mellett, hiszen mint Villány különlegessége, a jövőben is érdemes kiemelt figyelmet fordítani rá. A 90-es évek elején ugyan kissé mellőzött lett a régióban (ahol a világfajtákat felé fordultak a termelők), később azonban felismerték jelentőségét a borvidéken, és azt mondhatjuk: napjainkban reneszánszát éli a Portugieser.

Az egyesek szerint portugál, mások szerint osztrák Kékoportó vagy Oportó Ausztrián kívül főleg Magyarországon fordul elő. Legfontosabb termőterülete Villány, de találkozunk vele Szekszárdon, Egerben vagy az Alföldön is. Elnevezését portugál kérésre kellett (Blauer) Portugieser-re változtatni, de sokaknak még ma is inkább a Kékoportó vagy Oportó áll szájra.

A Portugieser bő termő fajta, a fürt középnagy, vállas, közepesen tömött, bogyója vékonyhéjú, lédús. Rothadásérzékenysége magas, ilyenkor a gyorsszüret menti meg. Általában 7-10 napos erjesztés jellemző rá. A viszonylag gyorsan fejlődő bor már féléves korban is fogyasztható, primőr borként, Szent Márton Napon is találkozhatunk vele. Sokan emlegetik ezért a Portugieser kapcsán Boujoulais-t. Bár a Kékoportóról is azt tartják, hogy primőr jellegű bor, azért eltarthatósága messze felülmúlja francia „társáét”, néhány évig is érlelődhet a palackban. Bora fajtajelleges, szép színű, meggyillatú, alacsony sav- és szép cserzőanyag-tartalmú, könnyű. Jellemzője a gyümölcsösség, zamatgazdagság – összességében tehát egy jól iható bor. A „kedves, bájos, lágy, bársonyos” mellett a „kerek, telt” jelzők is gyakran hangzanak el bemutatásakor.

A 13 tételből álló borsor gerincét – a fajtából adódóan – első sorban Villány, valamint a környékéről érkezett palackok adták. A borokat vakon kóstoltuk, az egyszerűség kedvéért arany, ezüst vagy bronzérmet adtunk nekik. Bár nem szerencsés konkrét borokat kiemelni egy szép sorból, most úgy érzem mégis érdemes megtennem. Asztaltársaságunkban ugyanis nagy sikert aratott a Wassmann Portugieser. A szimpatikus német borász házaspár ismertetéséből kiderült, hogy valójában bioborról van szó, amely tovább növeli érdemeit. A kóstolón a legtöbb aranyérmet a Weninger-Gere Kft. kapta, ezt követte Tiffán Ede és Zsolt, valamint holtversenyben a Szende Pince (amely Portugieser-ével a „Villány Város Bora 2007” címet is elnyerte). Összességében a legjobban Gere Tamás Classic-ja szerepelt.

Befejezésként álljon itt egy idézet Tiffán Zsolttól, amely jól mutatja e kedves, szerethető borfajta szerepét. „Ha egy hazafele tartó borosgazdát megkérdezünk Villányban, mely boraival nyert versenyeket, valószínűleg a Cabernet-jét, vagy Merlot-ját említi. De ha azt kérdezzük, mi van a demizsonjában, szinte biztos, hogy azt feleli: Kékoportó.”

A kóstolt borok listája:

1. Tóth Lajos Pincészete Szekszárd - Portugieser 2004.

2. Lisicza Pince Pécs - Portugieser 2006.

3. Wassmann Pince Pécs - Portugieser 2006.

4. Róth Pincészet Villány - Portugieser 2006.

5. Günzer Tamás Pincészete Villány - Portugieser 2006.

6. Keller Pince Villány - Portugieser 2006.

7. Weninger-Gere Kft. Villány - Portugieser 2006.

8. Gere Tamás Pincészete Villány - Portugieser 2006. Classic

9. Gere Tamás Pincészete Villány - Portugieser 2006. Prestige

10. Tiffán Ede és Zsolt Pincészete Villány - Portugieser 2006.

11. Bock Pincészet Villány - Portugieser 2006.