Kavita korábban Heston Blumenthalnál, a különc angol séfnél is dolgozott a három Michelin csillagos Fat Duckban, majd a Maldív szigeteken szervezett borkóstolókat olyan nagy borászokkal, mint az olasz bormárki Antinori vagy a német borcsászár Egon Muller. Miért dönt úgy egy sommelier, aki a világ jobbnál-jobb éttermeiben dolgozik, hogy továbbáll egy olyan országba, ahol a borkultúra még gyerekcipőben jár, sőt, az emberek többségénél a vallás miatt tilos az alkoholfogyasztás. Kavita India egyetlen női sommelierje. Egy ausztrál hölgy kalandjai következnek, akit a gasztronómia csábított el a gyógyításból a tanításba.

 

Kavita eredetileg gyermekorvos szeretett volna lenni, de egy pár napos kiruccanás a gasztronómia hazájába mindent megváltoztatott. Az orvosi egyetem nyári szünetében barátaival tett kirándulást Olaszország Emiligna-Romana tartományában. Azonnal magával ragadta az olaszok életmódja, vidám életvitele, étkezési kultúrája. Ekkor döntötte el, hogy az eredetileg egy hónapra tervezett útját meghosszabbítja és további hét hónapot tölt el a mesés országban. A gasztronómiát alapjairól akarta megismerni, ezért kezdte a szakmát egy borétteremben Bolognában.

„Ami ezután történt, azt nehéz szavakba önteni, hiszen az eddigi életemet le akartam zárni és csak a boroknak akartam élni. Hazautazván Ausztráliába a családom elé álltam és azt mondtam, hogy abbahagyom az orvosi tanulmányaimat és a borgasztronómiában próbálok szerencsét” - meséli Kavita. A fiatal hölgy a legismertebb éttermekben kezdett el dolgozni és a legnagyobb séfek társaságában mélyíthette el tudását. A Sydneyben eltöltött évek alatt végezte el a sommelier iskolát. A képzés során találkozott Ron Gorgiu-val az egyik Maldív-szigeteki Hilton szálloda vezető borszakértőjével, aki azonnal munkát ajánlott neki. „Óriási élmény volt számomra, hiszen ez volt az első munkám sommelierként” - emlékszik vissza Kavita.

„Sosem teszek különbséget az étteremben helyet foglaló vendégek között. Minden emberrel meg akarom értetni a borok üzenetét; engem nem érdekel, hogy a borokat a felső tízezernek, vagy egy nászutas házaspárnak mutatom be” - mondja Kavita.

A fiatal hölgy a sziget hét éttermében és három bárjában az italkészletért is felelt, amelyben 900 féle bort tartottak, kb. 30.000 palackot. Az árak 35 dollártól 19.000 dollárig terjedtek a legdrágább egy 1947 Mouton-Rothschild magnum palack volt.

A portfólió menedzselésén kívül Kavita feladata volt az éttermi személyzet betanítása is, ami 85 főt jelentett és a többsége hívő hindu volt. Ennek jelentősége „csupán” annyi, hogy ők egyáltalán nem ihatnak bort. A borok testességét különböző tejeken keresztül mutatta be, a tannin húzó, kesernyés jellegét pedig erős teán!

Kavita jelenleg az egyik legismertebb szállodában az Aman Hotelben készíti fel a szálloda személyzetét a borok felszolgálására, kóstoltatására és az európai turisták kényes ízlésére, stílusára. (Aman luxus szállodák megtalálhatók még Franciaországban, Marokkóban, Sri Lankán és Indonéziában is). Kavita elmondása szerint a szálloda dolgozói nyitottak erre az új világra, lelkesek, hogy tanulhatnak és roppant mód élvezik a bor kurzusokat. A dolgozókon kívül a szálloda menedzsmentje is nyitott a borkultúra felvirágoztatása – főleg az üzleti részére – és eltökélt céljuk, hogy piacvezetővé válnak ezzel a ma még luxusnak számító szolgáltatással Delhiben.

Kavita örül annak, hogy mást is mutathat itt a vendégeknek, mint egy új-zélandi Sauvignon blanc. Indiában az emberek nem fricskázzák a borlapot, az embereknek még nem alakult ki egy fajta ízlésviláguk, könnyebb is eladni nekik bort. Továbbá az indiai embereket nem zavarja, hogy még nincs annyi ismeretük a borokról. „Nagyon izgatott vagyok Indiában, szerintem nagy lehetőségek vannak ebben az országban”- teszi hozzá Kavita. Mindenki nagy fogékony az újra, nemcsak a személyzet, de a helyiek is, persze akik képesek megfizetni a márkás borokat. Az emberek szeretnének minél többet megtudni a borról, ezért is alakították ki úgy a borlapot, hogy azon részletes információt találnak a borvidékekről, a borászokról, a szőlőfajtákról. A borokat nem a számok, az adatok alapján, hanem a történetek, mondák segítségével szeretnék közelebb hozni az emberekhez.

Az emberek megszoktak egyfajta étkezési kultúrát és kicsit biztosabb nyúlnak az étlaphoz, mint a borhoz, ahol még feszengve érzik magukat. Ezért is olyan fontos, hogy ne számokat és tényeket közvetítsenek az emberek felé a borokról, sokkal eredményesebb és élvezetesebb, az egy-egy palackban mögött meghúzódó történet, szellemiség és a pohárban rejlő szépség bemutatása. „Meg kell tanítani az embereket arra, hogy milyen hosszú utat tesz meg a bor, míg a pincéből az asztalra kerül és igazán szerencsések, mert ennek a folyamatnak a befejező részében vehetnek részt.

A borok világának szépségét egyrészt a csodálatos tájak, másrészt a borokhoz szenvedéllyel kötődő borászok adják. Egy izgalmas és új világot ismernek meg a vendégek és remélem hasonlóan varázslatosnak tartják, mint én látom.„ – foglalja össze borfilozófiáját Kavita.

Kavita életében fordulópontot jelentett az olaszországi utazás, ahol átélhette az olasz emberek szenvedélyességét, ahogy az élethez viszonyulnak, a borokkal foglalkoznak, ahogyan ők élni tudnak. Hogy tud ekkora hatást gyakorolni valakire egy külföldi országban tett látogatás, hogy gyökeresen megváltoztassa életét és a gyógyításból a borok világa felé forduljon? Ilyet egyértelműen a nagy hagyományokkal és identitással rendelkező államok, például Spanyolország és Olaszország képes csak kiváltani. Ott, ahol az embereken látszik, hogy szeretik amit csinálnak, büszkék országukra, szeretnek és tudnak élni, tisztelik a családjukat, mely a gyökereiket jelenti. Nagyon bízom abban, hogy egyszer egy távoli ország lakója eltöltve pár napot kis hazánkban úgy beleszeret valamelyik borvidékünkbe, hogy onnantól kezdve nem is akar hazamenni többet. Sőt! Ideköltözik a családjával és a magyar borok, tájak, emberek nagy rajongójává válik!

Egyszer eljön az az idő!