Nagy Alexandra: Édes kalandok Portóban

Porto szerelem volt első látásra, a maga romantikus bájával, festői hangulatával. Keskeny kis utcák, színes csempék mindenütt, vendégszerető helyiek, profi kiszolgálás, kulináris élvezetek, egyszóval minden adott, ami a testi és lelki feltöltődéshez kell. Ha Téged is vonz a nyüzsgés, szeretsz spontán lenni és a borok sem állnak távol a szívedtől, akkor bizony Porto épp Neked lett kitalálva. Az írás a cikkíró versenyünk élménybeszámoló kategóriájának 2. helyezettje.

Porto városkáját a Douro folyó szeli ketté. Az I. Lajos híd közepén állva, jobbra tekintve Ribeira negyed ezeregy színben pompázó történelmi épületei csillannak meg a napfényben, balra pillantva a portói fellegváraként is méltán emlegetett pincesoron legeltethetjük szemünket egy pohárka édes nedű után sóvárogva. Bármelyik irányba indulunk, nem lehet rossz döntés, de mivel ez egy boros cikk, így a Vila Nova de Gaia a nyerő. 1:0 a bal part javára.

A folyó felett magasló domboldalon nagybetűkkel jelzett pincészeteket elnézve bőség zavarunk támad. Sandeman, Offley, Graham’s, Cockburn’s és így tovább. Már az elnevezések is sejtetik, hogy a portói bor története az elmúlt 300 év során szorosan összeforrt a brit szigetországgal.

A 17. században az angolok hadban álltak a franciákkal, ami az ország borimportjára is jelentős hatással volt. A francia tartalékok felhörpintése után az angoloknak sürgősen új exportőr után kellet nézniük, ekkor került képbe Portugália. A portugál borok azonban nehezen viselték a hosszú hajóutat, így tartósításra volt szükség a szállításhoz. A megfelelő „szavatosság” érdekben brandyt löttyintettek a hordó tartalmához, ezzel ráadásul két legyet ütöttek egy csapásra. Az angolok ugyanis nem a vékony portugál borokhoz voltak szokva, hanem a testes francia italokat kedvelték, a hozzáadott borpárlat ezt a problémát is megoldotta. Egy valami biztos: bármennyire is egy politikai kényszerhelyzet eredményezte a portói megszületését, ha nem így lett volna, a portugál nemzet és mi fogyasztók is szegényebbek lennénk egy kiváló édessel. Ennek a múltban kivirágzó kereskedelmi kapcsolatnak a hatását még ma is élvezi Portugália, hisz a portói fő exportpiaca napjainkban is az Egyesült Királyság.

Lábunk egészen magasra a Cockburn’s pincészetig vitt, ami az egyik legnagyobb pince Portóban. Nem bántuk meg, mert bőven megtérült a befizetett összeg és a pénzünkért egy erős alapot kaptunk a portói borok ismeretéhez. Szó volt szabályrendszerről, éghajlatról, szüretről, érlelésről, kereskedelemről és persze a várva várt kóstolót is tartalmazta a belépő ára.

A Cockburn’s pincészetet 1815-ben alapította egy skót testvérpár, Robert és John Cockburn. 2010-ben a nagy befolyással bíró és a portói születéséig visszavezethető családfával rendelkező Symington család vette át az irányítását. Jelenleg 271 hektár művelt terület és nem kevés díjnyertes tétel kapcsolódik a Cockburn’s névhez. Kiemelném Special Reserve Port tételüket, ami 2011-től kezdve évről évre szépen szerepelt a legnevesebb világversenyeken, úgy mint a Decanter World Wine Competition, az International Wine Challange vagy az International Wine

& Spirit Competition (IWSC). Mindenképpen érdemes megkóstolni, ha van rá módunk, nekem személy szerint a kedvencem volt.

Az 1850-es évek óta a Quinta dos Canais dűlői biztosítják a minőségi alapanyagot a bortermelésükhöz. A birtokolt terület nagy része touriga nacional és touriga franca fajtákkal van betelepítve. A pince érdekessége, hogy az utolsó jelenleg is működő kádár műhellyel rendelkezik Portóban. Két állandó kádáruk 40 évvel ezelőtt pontosan ugyanazon a napon állt munkába. Furcsa egybeesés.

A portói erősített borok készítésnek szabályozása nagyon összetett. 1756-ban, Tokaj után a világon másodikként, itt került meghatározásra egy zárt, földrajzilag lehatárolt borvidék, a Douro felső folyása mentén. A termőterületeket minőségi osztályokba sorolják A-tól F-ig, „A” a legjobb „F” a kevésbé jó területet jelzi. Besorolási szempont például a termőföld elhelyezkedése és a tőkék kora. Az ellenőrzési, nyilvántartási folyamatokat az Instituto dos Vinhos do Douro e Porto végzi. Komoly laboratóriumi elemzések és vakkóstolás után a bor megkapja minősítését és az IVDP „garanciajegyét”, amely a palackok nyakán jól látható helyen díszeleg.

Nagyon fontos, hogy a palack csak és kizárólag portugál őshonos szőlőfajtákból készült nedűt tartalmazhat, de pánikra semmi ok, közel 80 fajta engedélyezett. A fontosabb szőlőfajták: tinta roriz, touriga nacional és franca, a tinta barocca és végül, de nem utolsó sorban a tinta cão. A fehér portóihoz főleg gouveio, malvasia fina és viosinho fajtát használnak.

A hagyomány szerint a bogyózást követően az első feldolgozási fázis a taposás. A folyamat lényege a gyors szín- és tanninkinyerés volt. Ez már a múlt, modern eszközök váltották fel az emberi erőt. A bogyózást és zúzást gépek végzik, ezt követően a tartályban erjed a must. Az erősítés során a még erjedésben lévő 6-7%-os musthoz adják a 77%-os brandyt megállítva ezzel az erjedés folyamatát. Így készül tehát az édes, magas alkoholtartalmú (19-22%) kedvencünk, a portói.

A legközelebbi szőlőültetvények körülbelül 70-80 kilométerre a várostól helyezkednek, innen jut el a portói a szüretet követő tavasszal Vila Nova de Gaia-ba, a pincészetek érlelő házaiba. Az óceán közelsége, az enyhébb, nedvesebb klíma kedvezőbb tárolási feltételeket biztosít az erősített bor számára. Ma már csak turistalátványosságként szolgálnak a folyóparton lehorgonyzott hajók, amelyek a közúti tartálykocsik elterjedése előtt hosszú éveken át alkalmasnak bizonyultak az itóka szállításra.

Ahogy a Cockburn's csinálja

A fejtágítást követően felszolgálták a kóstolóhelyiségben a 6 választott tételt. Mielőtt végigmennénk a tételeken az alábbi táblázat tömören összefoglalja, amit a Ruby és Tawny stílusokról tudni érdemes.

Stílus	Jellemzők	Minőségi szintek
Ruby	Vörös, mélyvörös szín, gyümölcsök, fiatal borokra jellemző karakter, rövidebb időt tölt hordóban, palackos érlelésűnek is szokták nevezni	Ruby, reserve, late bottled vintage (LBV), vintage portói
Tawny	Sárgásbarnától a sötétbarnáig terjedő színpaletta, illatában aszalt gyümölcsök és fa jegyek, minél idősebb annál esősebb aromák jellemzik, rengeteg időt tölt hordóan	Tawny, tawny reserve, meghatározott korú tawny (10,20,30,40), colheita

Létezik még egyébként White és Pink (Rose) port is, mely stílusokat leginkább a piaci igények hívtak életre, savtartalmuk alacsonyabb. Sokkal könnyebben értelmezhető borok, kellemesen fel tudják dobni a beszélgetéssel töltött órákat. Előbbi inkább virágos, utóbbi málnás, cseresznyés jegyeket mutat általában. A Pink port a frissítő koktélok kedvelt alapanyag.

I. COCKBURN’S FINE WHITE PORT

Ahogy a neve is jelzi, csak fehér fajtákból készül. Elegáns tétel, szépen hozta a ropogós, virágos karaktert. Jól behűtve igazán frissítő volt, kellemes fogyasztani. Próbáljuk ki egy kis jéggel és tonikkal.

II. COCKBURN’S SPECIAL RESERVE PORT

Vörös szín. Illatában piros gyümölcsök, ami ízében is szépen visszaköszön. Cseresznye, szilva, érett hordós jegyekkel párosulva, kellemes tanninnal. Összetett, egyensúlyos bor. Szép kerek korty, közepes lecsengés. Személy szerint az egyik kedvencem volt az utazás során. Nem hiába, ami jó az jó, és mi szeretjük a jó borokat.

III. COCKBURN’S LATE BOTTLED VINTAGE PORT

Az LBV késői palackozású, évjáratos portói. Ezek a portóik csak jó évben születhetnek meg. Palackozás előtt 4-6 évet töltenek hordóban, utána rögtön fogyaszthatók, bár a további palackos érlelést is meghálálják. Illatában szintén piros gyümölcsök, leginkább cseresznye, némi eper. Közepesen testes tétel, 20%-os alkohollal, hosszú lecsengéssel.

Két tuti tipp a portói estékre:

All in Porto
Csendes, hangulatos kis hely, vendégek üzeneteivel az asztal üveglapja alatt, sok jó borral és egy kis kézműves sarokkal, ahol akár a családnak szánt ajándékok is beszerezhetők. Természetesen borokat is bátran lehet vásárolni. Sajt- és sonkatálak, friss gyümölccsel. A kiszolgálás 10/10. Ajánlanak, szeretnék, hogy ismerkedj a tradíciójukkal és minél többfélét kóstolj. Nem csak édes erősítettel találkozhatsz a borlapon, nagy választék van száraz vörös- és fehérborokból is.

Portologia
Szó szerint egy élmény volt. Azt mondjuk, hogy rendkívül vendégszerető nemzet a magyar, de aki járt már Portóban, biztosan átértékeli ezt az álláspontját. A francia tulajdonos maga töltötte ki nekünk a tételeket és olyan szeretettel beszélt a portói borokról és készítésükről, hogy öröm volt hallgatni. Miután kiderült, honnan jöttünk, előkerült Tokaj is. A kóstolóhoz rendeltünk egy sonkatálat és szürcsölgettük a gyönyörű tételeket, közben az egész helyiség megtelt emberekkel.

IV. COCKBURN’S 10 YEARS TAWNY PORT

A másik nagy kedvenc. 10 évet töltött tölgyfahordóban. Illatában hordós jegyek, karamell, vanília A szájban aszalt gyümölcsök, kis diós lecsengéssel. Behízelgő, testes tétel.

V. QUINTA DOS CANAIS VINTAGE PORT

A portói borok csúcskategóriája az évjáratos portói, ráadásul ez a tétel egyetlen birtok (Quinta) bora is. Kizárólag azokban az években készülnek évjáratos borok, amikor a csillagok is megfelelően állnak. Két fő szőlőfajta adja meg jellegzetes karakterét: a touriga nacional felelős az érett, pirosbogyós gyümölcsök aromájáért, a touriga franca pedig a virágos jegyekért. Testes tétel, erős szilva ízzel a szájban. Javasolt elfogyasztani a felbontást követő 4-5 napban.

Kóstolónk után kellően mámoros állapotban, némi kezdődő izomlázzal a lábunkban indultunk meg lefelé a lejtőn. A Portóban eltöltött hosszú hétvége, bármennyire sablonosan is hangzik, felejthetetlen volt. Bevallom őszintén, a látogatás óta mindig lapul egy üveg portói a borhűtőben, egy-egy különleges alkalomra várva. Obrigado Porto, köszönjük, hogy itt lehettünk.

Itt a helyed

01. 17. - 04. 24.

7BOR7KOR - Winelovers Club

Borkollégium, Budapest

Borkóstoló