Techet Péter a - borászattal foglalkozó körökben - jól ismert érvvel indít: "van egy mennyiségi verseny a világpiacon, ott pedig az olasz vagy spanyol dömpinggel szemben semmi esélye a magyar bornak". Persze ez a kisebb baj, hiszen sokszor a magyar bor a minőségi versenyben is alulmarad, hiszen a külföldi fogyasztó egyenetlen, összekeverhető, bizonytalan minőséget tapasztal...

Felülről kell várni a megoldást?

Wojciech Bonkowski, vezető lengyel borkritikus, a Winicjatywa borszaklap szerkesztője nem kertel: „Ha magyarok túlzóan szeretik saját borukat, hadd legyek most én is egy kicsit túlzó és provokatív: a külföldieket a magyar borok egyáltalán nem érdeklik, jószerivel nem is tudják, hogy vannak magyar borok. Magyarország a világ bortermelésének kevesebb, mint egy százalékát adja, és higgyék el nekem: ez a termés nem tartozik a legjobb egy százalék közé.”

A kritikus szerint hazánk az egri bikavérrel zárkózhatott volna fel az ismert bor brandekhez. „Ehelyett az egri bikavérből egy kelet-európai piacra szánt, olcsó, rossz bor lett.” A többi bortermelő tájegységnek, legyen az akár Villány vagy Szekszárd, pedig eleve nincs esélye felzárkózni, mert Magyarországon kívül ember nem tud róluk.

A magyar borok sikeréhez összehangolt munka kell a lengyel szakember szerint, aki hozzátette, hogy a magyar bortermelés ügye ma elveszni látszik a magyar bürokrácia reménytelen tengerében.

 

Itthon tényleg világhírű

Kardos Gábor, filozófus, a Balatoni Kör alapítója szerint a külföldi borok valóban nem lettek világhírűek itthon, mert a magyar bor megőrizte pozícióit velük szemben. A magyar bor itthon világhírű.

Szerinte a borturizmus a siker kulcsa az exportban és ebben a tekintetben a Balaton adottságai a legjobbak.