Újra nagy sikerű Kadarka-kóstoló az MBH-ban

A Budai Várban található Magyar Borok Háza rendszeres és tematikus rendezvénye a "Hónap borkóstolója". A bemutató célja, hogy értékelő borbírálaton keresztül megismertesse a résztvevőkkel a kiválasztott fajtákat. A program kiváló lehetőségeket biztosít arra, hogy az érdeklődők egy kellemes este folyamán, interaktív formában véleményt cseréljenek a kóstolás tapasztalatáról.

A novemberi kóstolón megismerhettük a Kadarka színeit: vörösben, fehérben, roséként, sillerként, újborként. Ezúttal vakkostoló keretében találkoztunk a borokkal, így méginkább mérvadó véleményt fogalmazhatott meg a lelkes borkedvelő közönség, aki pontozhatta is a tételeket! Az ország több borvidékéről is elhozták nekünk ezt a hungarikumot, melyet – ez a szakmai berkekben hallható egyértelmű vélemény – egy jó marketinggel ideje lenne a nagyvilággal is megismertetnünk.

Igazi különlegességnek számított a szekszárdi Fritz Borház egyik újbora, egy fehér Kadarka, sokan nem láttunk még ilyet, noha a kékszőlők XVI. századi megjelenése után Magyarországon még jó ideig a kékszőlőből is fehérborokat készítettek.

A fehér kadarka után megkóstolhattuk azt a kizárólag kadarkából készített sillert, melyhez a töki Nyakas Pincészet újonnan, 3 éve telepített ültetvényéről szüretelték a szőlőt. Ha már Szekszárdon kívül is kadarkát ültetnek, reménykedhetünk, hogy talán valóban kezd megjönni a Kadarka divatja.

Közben a boros asztal mellett ismét jó hangulatban telt az este, melynek háziasszonya természetesen újra Bakonyi Júlia, a meghívott előadó pedig ezúttal Vesztergombi József szekszárdi borász volt, akitől a sillerrel kapcsolatban rögtön meg is tudtuk, hogy nem bizonyos, hogy a svábok hozták magukkal ezt a borkészítési eljárást, mert a törökidőkben Budán már készítettek sillert – persze nem kizárt, hogy azt is a város német polgárai. Vesztergombi Úr szerint a siller ugyan egyáltalán nem lebecsülendő, ám Szekszárdon sillert készíteni nem végcél. A kadarka hazájában ez valójában egy melléktermék – hiszen mustot vesznek le az erjedő cefréről – az igazán jó vörösbor elkészítése során.

A szőlőtermeléssel és borászkodással foglalkozó Vesztergombi családról már az 1700-as évekből fellelhető írásos emlék. Ebből az időből származik a családi címer is, mely egyértelműen utal a szőlőtermelő, borászkodó múltra. Szekszárd első hegybírájának Vesztergombi Györgyöt választották ami abban az időben igen magas szakmai és társadalmi elismertséget jelzett. A következő generációk is nagy szakértelemmel és gondossággal folytatták a gazdálkodást, ezen belül a szőlészkedést és a borászkodást. Olyannyira, hogy Vesztergombi Ferenc 1993-ban elnyerte a megtisztelő "Év Borásza" címet is. 2006-os, hagyományos, talajközeli műveléssel termesztett szőlőből készült kadarkája ezen az esten is osztatlan sikert aratott.

A borest meghívott előadója, fivére, Vesztergombi József – bár nem borásznak készült – szintén génjeiben őrzi a szőlőművelés, a borászat szeretetét. 1999-ben indította el Remete bor névre keresztelt gazdaságát, ahol feleségével, Schiller Ildikóval 8 hektáron gazdálkodnak. Vesztergombi Úr természetesen elhozta magával kedvenc borát, kadarkáját is, mégpedig az idei évjáratot. Ezen kívül a 2003-as Remeteborával rukkolt elő, mellyel elnyerte a borkóstoló közönségének kegyeit is. Tüzes borához méltán idézte meg hozzá Hamvas Béla szellemét, miszerint a kadarka a szerelem bora. Édes, tüzes és felejthetetlen, olyan, mint az első szerelem.

Szekszárdról jelen volt Neiner András borász is, aki bizonyára fájó szívvel hagyta otthon még nem teljesen kész roséját, ám ez csak pincészetük szigorú minőségi elveiről tanúskodik. A szintén ősi szekszárdi bortermelő família gazdaságában jelenleg három fivér szőlészkedik. Mindössze 2 hektár területen, ám az 1700-as években Bajorországból érkezett ősök kiváló birtokain: az Őcsényi-hegyen és Porkoláb-völgyben kézzel művelik a szép kort megélt ültetvényeket. Az ő 2006-os Kadarkájuk is egy tüzes, ám egyben fűszeres jegyeket is őrző vörösbor, mely mindössze 2 hónapja került palackba, s a palackbukét megkapva bizonyára még kiválóbb bor lesz belőle. Neiner András szerint a Kadarka jövőjét tekintve bizakodók lehetünk, hiszen az éghajlati változások kedveznek majd a termesztésének. Ezidáig ugyanis az volt elmondható, hogy 10 évből legfeljebb 2 volt olyan, amely kedvezett a fajtának.

A csupaszív szekszárdi borász, Vida Péter is jelen volt a kóstolón, hiszen ő minden alkalmat megragad, hogy a bor szentségének tiszteletével „beoltsa” a fiatalabb nemzedéket. Azt a nemzedéket, amely hónapról hónapra szép számmal jelen van a Magyar Borok Házának kóstolóin. Sokuk már a tavalyi Kadarka-kóstolón is részt vett, és ott volt azok között akik Vesztergombi József 2003-as borát a kóstoló legjobb borának választották. Hiába, az a 2003-as évjárat sok jó bor készítésére adott lehetőséget...
Vida Péter ezúttal a Kadarka szőlő közismerten nehéz művelésére is felhívta a figyelmet.
Bizonyára ez elsőrendű oka volt annak, hogy az utóbbi évtizedekben visszaszorult a fajta, s most, a XXI. században kell újrafelfedeznünk. A rothadékonysága, kényessége olyan fáradságos munkát igényel, melyet csak a hittel felvértezett bortermelők vállalnak fel. Ilyenekben pedig a szocializmus évtizedei alatt a rendszer visszásságai következtében nem bővelkedtünk.
Vida Péter óva intette a somelier-ket, hogy a Kadarkát egy Merlot-val közös borsorba helyezzék, amely testességével „megöli” a Kadarkát. A szekszárdi borász szerint ugyanis gyakran elkövetik azt a hibát a bor kóstoltatásakor, hogy nem megfelelő sorba állítják. Véleménye szerint a Kadarkát a Pinot Noir-okkal lehet és kell összevetni, továbbá a vörösborokhoz képest kissé hidegebben kell bemutatni.
Ne feledkezzünk meg végül a borról sem, melyet kóstolhattunk Vidától: 2005-ös Kadarkája ezúttal is a legjobbak között volt!

Szekszárdról kóstoltuk Dúzsi Tamás borát is. Dúzsi ismertségét és elismertségét elsősorban könnyed, légies roséjának köszönheti. A borkedvelők egyszerűen csak rozékirálynak hívják, hiszen évek óta ő nyeri a Borbarát magazin vaktesztjeit a rozé kategóriában. E sorok írójának azonban 2005-ös Kadarkája is igencsak ízlett, melyre nem jellemző az a kiemelkedően magas alkoholtartalom, mint a sorban ezúttal kóstolt több borra is, ettől viszont számomra harmonikusabb, „könnyebben iható” lett.

A kitűnő szekszárdi borokat kóstolva, lassan megeértettük, miért nevezik a kadarkát Szekszárd borának. Nem véletlenül idézi meg a "híresen szekszárdi" Babits, Szüret előtt című versében:

„Sötétzöld színű és tömött a tő,
Egy-egy vörös levéllel néha tarka;
Édesen lankad, érve csüggedő,
Kékes fürtjével a nemes kadarka.”

Hiába nevezik azonban a jó magyar Kadarkát Szekszárd borának, a szomszédos borfellegvárban: Villányban is el tudják ám készíteni! Erről a kóstolón személyesen is tanúskodott a nagy villányi borász, Wunderlich Alajos, „borásznevén” Wunderlich Lojzi, aki anno már első borával, az 1992-es szüretelésű kadarka roséjával országos aranyérmes lett. Magával hozott kadarkáját kóstolva elmondhatjuk, hogy 14,5 fokos alkoholtartalmával egy igencsak tüzes vörösbor született Villányban 2006-ban, melyen a fajtajellegen túl a terroir jellege is érződik.

A Vylyan 2006-os, tüzes évjáratát is kóstolhattuk ezen a szép estén, "ő" szintén a közönség kedvence volt.

Érkezett még egy különlegesség Villányból: a Sauska és társa pincészet az Ördögárok-dűlőben először szüretelt Kadarkát tavaly. A válogatott szemekből készítet, új fahordóban érlelt, nagytestű bor nem egy hagyományos Kadarka. Megoszlanak a vélemények róla, mi áll jól a Kadarkának: az ha az évszázados, hagyományos eljárásokkal készítik, vagy ha a borász valami különlegességet csinál belőle. Szerintem mindkettőnek van létjogosultsága. Egy ilyen nagytestű bornak például jól állhat a 14 alkoholfok is. Az amerikai-magyar Sauska Úr biztosítja a tőkét az új villányi pincészetben, „társa” pedig az elismert tokaji borász Árvai János, aki – ez a bor is tanusíthatja – érti a dolgát. Az új villányi pincészetnek bizonyára nagy tervei vannak, hisz még egy chilei konzultánst is foglalkoztatnak. A jelenleg 80 ha termőterületet 100 ha-ra szeretnék növelni. Vagyis új pincészetként hatalmas terroiron szőlészkednek.

Egerben is készítenek ám Kadarkát, mégpedig – Dula Bence borát kóstolva – úgy tűnik, elég tüzeset! Fajtánknál az átlagos alkoholtartalom 12,5-13,5 között van (a vörösek között alacsony szárazanyagtartalommal), Dula Bence bora ennél lényegesen tüzesebb, mely az 2006-ban aszusodásnak indult szemek magasabb cukortartalmának köszönhető. A töppedt szemek emléke a Dula-Kadarka színében, vaniliás, szinte barikos ízében is megjelenik.

Kóstoltunk Kadarkát a Kunsági borvidékről is. A Frittmann Pincészet gyümölcsös illatú és ízű fűszeres kadarkája bizonyítja, hogy ebből a régi magyar fajtából csökkentett terméshozammal rendkívül jó minőségű bor készíthető. Talán csak nem emiatt beszélnek Frittmann Jánosróll évek óta mint az „Év borásza” díj várományosáról? A Frittmann-kadarkát kóstolva mindenesetre mindenki megértheti, miért nevezte Hamvas Béla málnaszörpnek a Kadarkát.

A szintén a Kunsági borvidékről való, szabadszállási Birkás Pincészet 2006-os bora elsősorban könnyedségével hívta fel magára a figyelmet, domináns karakterjegye miatt lehet kedvelt „beszélgetős” bor.

Minden bizonnyal nem akadt senki akinek hiányérzete maradt a kiváló hangulatú borozgatás után. Megkóstoltunk sokmindent, amit a Kadarkából készíteni lehet, és mindegyik bornak megtaláltuk a maga értékeit! Mégis maradtak még nagy borászatok, akiknek sem a tavalyi, sem az idei Kadarka-kóstolón nem találkoztunk a borával (Jekl, Günzer, Balla). Bakonyi Júlia sietett megnyugtatni mindenkit: folytatása következik!