Nyári történetek a borkultúra jegyében


2008. szeptember 11., 15:14


Idén nyáron három bortúrán vettem részt, mint szervező vagy résztvevő. Három bortúra háromféle módon - bérelt busz + gyalogtúra a Vértesen át egy kis csapattal Mórra, autóval Szekszárdra negyedmagammal végül vonattal majd gyalog, kettesben fel a Somlóra.
Nyári történetek a borkultúra jegyében
 
Magyarországon huszonkét borvidék található, hogy ez sok, vagy kevés, arról megoszlanak a vélemények. A nálunk sokkal nagyobb kiterjedésű, és Európában az egyik legnagyobb bortermelőnek számító Itália is pont huszonkét borvidékkel rendelkezik. Sokan vallják, hogy nagy előnyökkel járna, ha összevonnánk néhány bortermő vidéket. Adminisztrációban, nemzetközi bormarketing stratégiában és egyéb vonalakon nyerne hazánk borvilága az intézkedésekkel. Amíg a hivatalos szervek eldöntik e kérdéseket, mi addig is nyugodtan bejárhatjuk borvidékeinket - bárhogyan is rajzolják is meg határaikat.
Első nyári túrám a Móri borvidékre vezetett, Az ihatóbb Magyarország szervezésében. Gondosan megterveztük az útvonalat, remek, több órás, borra hangoló gyaloglás után jutottunk el a Geszler pincészethez. Hogy folytassam a számmisztikát, ez volt a harmadik, nagyobb csapattal végrehajtott akciónk. Rövid buszozás után Csákberényben belevetettük magunkat a Vértes rengetegébe, ahol túravezető társam biztos kézzel irányította a csapatot - kezében egy GPS-szel. Több órás erdei menetelés után, a térkép szerint 14,5 km-t megtéve bukkantunk elő az erdőből Mórnál. Megkönnyebbülve ittuk a szemünk elé táruló látványt: templomtorony, házak a völgyben és nem utolsósorban a szépen megművelt szőlőskertek. Rövid pihenő után, az előre  egyeztetett időpontra a pincészetébe érkeztünk.
 
Hét fajta bort vizsgáltunk meg tüzetesen, többek között a híres-neves Móri Ezerjót is. Ennek kétféle stílusgyakorlata is szerepelt a kóstolón: egy teljesen reduktív 2007-es változat, kirobbanó gyümölcsösséggel, friss, ropogós savakkal, illetve egy 2005-ös, mely fahordós jegyeket mutatott a lekerekedettségével, a halványabb savérzettel, amely kellemes harmóniában jelenítette meg az Ezerjó hagyományait. Szerepelt még a borsorban Királyleányka, Chardonnay, Zöldveltelini, Tramini és egy Cabernet Sauvignon alapú vörös cuveé is. Minden új tétel kellemes élményeket és felfedezéseket okozott, és ezt a bemutató utáni borvásárlás is bizonyította, majd mindenki vásárolt néhány palackkal kóstolt borokból. A kóstoló végeztével vidám hangulatban repített vissza minket a Csákberényből utánunk jött bérelt kisbusz Budapestre.
Második nyári túránk Szekszárdra vezetett. Hamvas Bélával szólva „a szerelem bora a szekszárdi” – nekünk is megdobogtatta a szívünket...
Szekszárdi túránkra – melyre kedves barátunk invitálása révén került sor – négyfős csapattal, autóval vágtunk neki. Vendéglátónk gondosan megszervezte a programunkat, igazi lokálpatriótaként, büszkén mutatta be szűkebb hazáját.
Bortúránk alatt a Heimann pincészetbe és az Aranyfürt szövetkezet pincészetébe látogattunk el. A kóstolók közötti szüneteket a város, valamint a táj szépségeinek felfedezésére használtuk ki. A Heimann pincészetbe látogatva, az első szekszárdi bor a Fuchsli 2007-es siller volt - mely bár a „mindennapok borának” tekinthető - mégis rendkívül jól esett bemelegítésképpen. A folytatásban egy izgalmas találkozásra is lehetőség nyílt, ugyanis egy viognier-ből készített fehérbort kínált vendéglátónk. A Viona 2006-os és 2007-es változatát is megkóstolhattuk -  szép citrusos-gyümölcsös jegyeivel kellemesen emelte a borsort. Ezek után következtek a borvidékre jellemző vörösborok. Szépen sorjáztak a Merlot, Kékfrankos, Pinot Noir borok, a végére pedig egy igazi „nagyágyú” került, a Cervaes cuvée. A házasítás során kékfrankos, kadarka, cabarnet franc, merlot fajtákból állt össze egy igen harmonikus borrá.
Az Aranyfürt szövetkezet pincészetében a szövetkezet főborásza, Talpas Gábor vezetésével kóstolhattunk végig egy bőséges, változatos borsort. A Merlot 2006 kóstolása után rögtön hordómintát kóstolhattunk a 2007-es évjáratból is, lehetőséget nyújtva egy kis játékos összehasonlításra. Nem maradt el a szekszárdi borvidék hírességeinek: a kadarkának valamint a szekszárdi bikavérnek a bemutatása sem, de kóstolhattunk egy 2003-as Chardonnay-t, és egy – természetesen 2007-es – Cuveé Rose tételt is. A végén a „nagy” vörösborok következtek: a cabarnet franc 2006-os, illetve 2003-as barriquie változata és a cabarnet sauvignon 2003-as és újfahordós változata.
Harmadik túránkra a változatosság kedvéért vonattal kerekedtünk fel, kettesben, úticélunk a Somlói borvidék volt. Somlóvásárhely állomáson szálltunk le a vonatról...
...majd elindultunk a hegy meghódítására. A badacsonyihoz nagyon hasonló tanúhegy méltóságteljesen emelkedik ki a tájból.
Különösebb szervezés nélkül vágtunk bele a kirándulásba, hiszen sokszor a spontán események sikerülnek a legjobban – ezt igazolta is ez a túra. Csúcsra vezető utunkat a Csordás–Fodor pincészet keresztezte, mely nagyon kellemes találkozás volt. A rögtönzött kóstolón megismerkedhettünk a mineralitás alfájával és omegájával. A Csordás- Fodor pincészet Somlói Olaszrizling 2006-osa után a 2005-ös Furmint következett. A vidék specialitása – a Juhfark – 2006-os változata bebizonyította, hogy nincs igazuk a fanyalgóknak, ennek a fajtának igenis helye van a borpalettán. Ásványosan elegáns illata, szikár, de nem durva savgerince kellemes élmény volt.
A vulkanikus tűz hevített, ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk a hegytetőre. 432 méter magasságban értünk fel a csúcsra, a kilátóból egészen az osztrák Alpokig csodáltuk a panorámát. Mások az ajkai hipermarket tetejét keresték a tájban, mi inkább a Balaton csillogó víztükrét fedeztük fel a testvér tanúhegyek: a Badacsony, a Szent György-hegy és társai sziluettjével. A csúcsélményt fokozta, hogy otthonról hozott elemózsiánkat helyi borral költöttük el egy piknik keretében. A csodálatos Pannon táj harmóniájának élvezetét még a réten nagyszámban jelenlévő rovarok támadása sem zavarta meg.
Meglátogattuk a hegy túloldalán a Somlói várromot is, a köveken pannon-gyíkok sütkéreztek.
Visszafelé a bazaltteraszos szőlőültetvények rendezettségében gyönyörködtünk.
A hegy lábánál a lemenő nap sugarainál még fogyasztottunk egy kis Somlói cuveé-t. Rögtönzött, spontán bortúránkat teljes siker koronázta. Ha az ember nyitottan közelít a borvidékek felé, az eredmény nem marad el.
Csak azt tanácsolhatom: bátran kerekedjünk fel, ismerkedjünk hazánk borvidékeivel a helyszínen! Autóval, busszal vagy vonattal, akár különösebb előszervezés nélkül is tehetünk bortúrákat. Induljunk el akár nagy csapattal, akár kis kompániával, vagy „csak” kettecskén: jó borral és jó társasággal minden borrégióban otthonra lelhetünk!
Winelovers borok az olvasás mellé