Bódi Sylvivel kortyolgatva - A modell és a bor

Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, a tényen nem változtat: Bódi Sylvi egy jelenség. Címlaplányként lett ismert, ám tevékenységei mára sokfelé ágaznak, többek között a bor felé is. Valentin napon jelenik meg a Bódi Sylvi által dedikált Szerelem bora, ebből az apropóból is beszélgettünk.

A szépségipar élharcosa, modellügynökség tulajdonosa, bizonyos időközönként férfimagazinok hasábjait betöltő esztétikum. Nagyon fontos számára modell iskolája, ahonnan új tehetségek repülhetnek ki, de mostanában saját ruhakollekciója is sokat foglalkoztatja. Magánélete a bulvársajtó kedvelt célpontja, előfordul, hogy fordulataival hetekig betölti a napilapok szalagcímeit.

Kis késés után - mely a forgalomnak volt betudható - beviharzott az ajtón elegáns fekete ruhakölteményében Bódi Sylvi. Hozzád jöttem?- kérdezte tőlem. Igen, hozzám… - sok férfitársam válaszolna még így szívesen beszélgetőpartnerem kérdésére. Rövid tanakodás után az ásványvizek mellé fehérbort választottunk, Sylvi egy Panonnhalmi Tricolis cuveé-vel (2007), jómagam pedig egy markánsabb Györgykovács Somlói Furminttal (2006) nyitottam. Aztán belemerültünk a beszélgetésbe, hiszen időnk szűkre volt szabva, vendégem aznap este még hivatalos volt több rendezvényre is.

- Mennyire érint meg a hercehurca az életed körül? Általában ki tudod vonni magad a negatív hatások alól?

- Nagyon jól megtanultam már kivonni magam ezek alól, jól viselem, és szerencsére azok közé tartozom, akiket kedvel a média. A valótlanságokkal nem foglalkozom, ha nagyon durva a dolog, megvisel, ám hamar túllépek rajta. Én tudom, hogy milyen vagyok, és az is, aki ismer és szeret engem.

- Ezt másképpen nem is lehet…

- Lepereg rólam, nem veszem fel a rosszat.

- Szükséged van a reklámra, a felhajtásra. Előfordult, hogy olyan dolgokat kellett megtenned, amelyeket nem szívesen vállaltál be?

- Mostanában nem, de régebben, a karrierem elején el kellett vállalnom olyan felkéréseket, melyekben inkább pénz volt, mint kihívás. 13 éve tart már nálam a modellkedés, de sosem vállaltam be olyan munkát, amelyet később szégyellnem kellett volna. Mindig felmérem, hogy mihez adom a nevem, fontos számomra a minőség.

- A bulvársajtó naponta csemegézik rajtad. Sokszor állítanak rólad valótlanságot? Kézben lehet tartani a megjelenéseket, vagy teljesen ki vagy szolgáltatva a média kénye-kedvének?

- Jelentek meg már rólam elég vad dolgok, szerencsére ritkán. Ilyenkor levonom a konzekvenciákat, és azzal a forrással többet nem működöm együtt. Elég erős kézben tartom a médiát, és jó a kapcsolatom az újságírókkal. Kölcsönösen jó, ha cikkek jelennek meg rólunk, s mivel kenyeret adunk az újságoknak, cserébe elvárható, hogy ne valótlanságokat publikáljanak. Nincs menedzserem, én intézek mindent. Ez gyakran elég fárasztó, de erős akarattal kezelhető.

- Akaratból bőven jutott neked, ez a csillagjegyeidből is olvasható: a hagyományos asztrológia szerint Kos jegyű vagy, a kínai szerint pedig Kakas.

- Ráadásul Tűz-Kakas, és Nyilas aszcendensű, ami még inkább határozottságot sugall. Meg tudok küzdeni céljaimért, ha valamit el szeretnék érni, azt nagy kitartással űzöm.

- Mennyire van jelen a magánéletedben a bor, vagy inkább csak a munkádhoz kapcsolódó partykon, összejöveteleken fogyasztasz bort?

- Szeretem a borokat, a Nagypapámnak van egy kis pincéje tele muzeális borokkal. Szőlő nem tartozik a pincéhez, de a világ minden tájáról találhatók benne palackok. Gyerekkoromban be-becsíptem a pincejárások alkalmával. Az első spicces állapotom is a borhoz kapcsolódik, vörösboros fröccsöt készített nekem a másik Nagypapám, amitől vidáman szaladgáltam a nagy kertben.

Alkoholos italok közül csak borokat fogyasztok, elsősorban szárazborokat, azokból is a fehéreket, majd a rozékat. A vörösborokat annyira nem bírja a szervezetem, ezért nem is nagyon fogyasztok belőlük, csak ritkán. A könnyű, gyümölcsös, fehér száraz borok a kedvenceim, nyáron természetesen a rozék is előkerülnek.

- Többször is szerepeltél a Hal a tortán című főzős produkcióban, a csatornák versengenek a zaftosabb, nézettségnövelő adásokért. A Bangó Margittal vívott szópárbajotok valódi volt, vagy inkább a kameráknak szólt?

- Mint tudjuk, a nézettség motiválja a csatornákat. Semmi bajunk nincs Bangó Margittal, nagy művész, ezt el is ismerjük, viszont a főztje azon az estén nem ízlett annyira. Biztos vagyok benne, hogy a magyaros ételekben verhetetlen, a japán konyhában annyira nem teljesített jól. Túl lett reagálva ez az egész minden oldalról, de szerencsére már lecsengett. Adás után rengetegen csak erről kérdezgettek, de minden csoda három napig tart.

- Többször is nyilatkoztad, hogy vegetáriánus vagy. A borok terén is következetesen választasz? Az étrended átalakulásával megváltoztak borfogyasztási szokásaid is? Egy barátom – aki szintén vegetáriánus – említette, hogy „répára nem lehet bort inni”.

- A könnyedebb fehérekkel szerintem sok minden működik. Bort bárhol, bármikor tudok inni, nappal, este, étkezés előtt, után, közben… És néha étkezés helyett is, tehát nagyon szeretem a bort. Nincs alkalomhoz, helyhez, időhöz kötve a borfogyasztásom. A vegetáriánus életmódommal is teljesen összeegyeztethető a borkultúra. Néhány hónapja ráadásul már semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyasztok, úgymint sajt, tej, tojás, és nagyon jól érzem magam.

- A vegetáriánus életmód nálad filozófiai gyökerű, vagy ezoterikus, és a halott állatok lelke miatti kímélet miatt nem eszel húst?

- Már gyerekkoromban sem igazán kívántam a húst, de akkor rám parancsoltak, hogy egyem meg. Aztán 18 évesen úgy gondoltam, hogy eldönthetem, mit fogyasztok, azóta kitartok emellett. Nemrég láttam egy dokumentumfilmet az állatokkal való kegyetlen bánásmódról. Ez is eltökéltté tett, s talán páran követik a példámat – ezáltal egy jobb világot teremthetünk. Nem szeretem például a szőrmebundákat sem, nem örülnék, ha nercbundát kapnék egy férfitól.

- Hogyan találkoztál a Szerelem borral, hány palack kerül ki a kezeid közül dedikálva?

- Pontos számadatokat nem tudok, de rengeteg címkét dedikáltam személyesen. Pósa Árpád keresett meg, aki a Playboy főszerkesztője volt akkor, amikor én lettem az Év playmate-je. Szeretett velem dolgozni és ismerte a borokhoz fűződő bensőséges kapcsolatomat. Valójában a száraz borok nagy rajongója vagyok, ám megkóstolva ezt a mazsolabort, nagyon finomnak találtam, így szívesen adtam a nevem hozzá. Beletanultam a palackozás rejtelmeibe is, nagyon élveztem a pincelátogatásokat. Három órán keresztül írtam alá a címkéket, ez elég fárasztó volt, viszont így minden palack egyedi. Jó volt megismerni a bor hátterét, hiszen a legtöbben nem tudjuk, miképpen kerül a bor a palackba.

- Van-e olyan borélményed, amely meghatározó számodra akár az elfogyasztott bor, akár a helyszín, az ország, a társaság vagy bármi más tényező miatt?

- Toscanaban különlegesen jó borokat ittam és csodálatos a táj. Egyszer részt vettem a Magyar Borok Útja Rally-n is, amely szintén emlékezetes marad számomra. Volt párommal, Kedves Ferenccel egyszer Bora Borán és Tahitin szilvesztereztünk, ekkor ittam ausztrál Chardonnay-t. Ez maradandó élmény számomra, mivel éjszaka borozgattam és csodálatos csillagos este volt. Ezen kívül még Degenfeldék félszáraz Muscat Ottoneljét kedvelem nagyon.

Amikor külföldön járok, mindig megdöbbent, hogy éjszakai szórakozóhelyeken egyszerűen nem lehet jó borokat kapni. Szerencsére itthon ez nem jellemző. Ha nincs ízlésemnek megfelelő bor, akkor alternatív opcióként száraz pezsgőt választok. Itthon azonban kevesebbet járok el szórakozni, az ismertség miatt nem lehet az ember teljesen felszabadult.

- A művészetek és a bor már régóta összefonódik. A fotózások során a szépség kiemelése, az esztétikum érvényre juttatása közben gyakran szinte művészeti érték jön létre. Mennyire vagy szigorú az elkészült fotókkal kapcsolatban, törekedsz-e arra, hogy a fotók értéket képviseljenek, üzenetük legyen?

- A fotózás a szerelmem, de sajnos kevés a munka, mert Magyarország kis piac.

Legjobban a saját naptáramat szeretem, teljesen átszellemülök egy anyag készítése közben. Ezer arcom van a képeken, szeretek sok-sok karakterrel megjelenni, nem akarok beskatulyázódni egy típusra. Szárnyalok munka közben, amelyhez kell egy jó fotós és egy jó modell, hiszen a képek a kettejük kommunikációjából születnek.

- Mennyire könnyű, vagy éppen nehéz ma vállalni és viselni egy nőnek a szépséget, mennyire szembesülsz irigységgel, vagy inkább előnyöket élvezel a kivételes adottságaid miatt?

- Nagyon jól látod, kétélű dolog a szépség… Már gyerekkoromban, az iskolában voltak irigyeim, kaptam néhány „jóindulatú” megjegyzést. Anyukámnak sokat köszönhetek, szerencsére nagyon jól kezelte a kérdést, amikor elmeséltem neki a történteket. Arra nevelt, hogy legyen tartásom, legyek büszke, és inkább legyen száz irigyem, minthogy sajnáljanak. Mosolyogjak rájuk, és szeressem az ellenségeimet is. Egészen kiskorban kell a gyerekekbe beleplántálni, hogy elfogadják magukat, hogy legyen megfelelő önbizalmuk. Harmóniában élek önmagammal, tudom, hogy mennyit érek a piacon, nem gondolok sem többet, sem kevesebbet magamról, nem élek vissza az előnyeimmel.

- Mikor érezted meg a nőiességed hatalmát? Mikor tudatosult benned, hogy a szépséged megnyit előtted bizonyos ajtókat?

- Tinédzserkoromban kezdődött, amikor serdültem. A fiúk kezdtek más szemmel nézni rám, sok fiú barátom volt, benne voltam a bandában. Már akkor tapasztaltam, hogy egy-egy mosollyal, szebb nézéssel el lehet érni dolgokat…

- Mi a véleményed a szépészeti beavatkozásokról? Egyes „kolleganőid” élőben dagasztják kebleiket, mások duplára puffasztott ajkakkal hódítanak. Hol a határ a természetes és mesterséges szépség között?

- Az a baj, hogy sajnos már kincsnek számít a XXI. században, ha valaki természetes. Rajtam minden eredeti, de hallottam vissza olyan dolgokat, hogy ismerik az orvosomat is, aki műtött. Nem vagyok sem a szépészeti beavatkozások ellen, se mellettük. Mint mindenben, itt is a harmónia a fontos, a túlzásba vitt operációkkal van baj. Ha valaki jobban érzi magát, ha lefaragnak az orrából, vagy az elálló füleit korrigálják, azzal semmi gond. Még azzal sincs, ha a melleit szépre, természetesre műtteti. Ha ezzel a személyisége, az önértékelése a helyére kerülhet, támogatom. Ám ha már messziről látszik valakin, hogy mesterséges a „szépsége” számomra taszító. Az agyonműtött sztárok rossz példát mutatnak a fiataloknak, már tizenéves korban - még testi fejlődés közben - sokan követik őket.

- Belefogtál a hastánctanulásba is, amely szintén a művészetekhez köthető. Mit jelent számodra a tánc, önkifejezési forma, vagy inkább csak hobbi, mozgás, egyfajta kikapcsolódás?

- Imádok táncolni, fiatalkoromban versenytáncoltam is néhány évig. A hastánc sorsszerű dolog volt az életemben, megkeresett egy hölgy, hogy szívesen tanítana. Egy napon, egy órában, egy helyen születtünk, és független időbeosztásban vállalta a hastáncoktatásomat. Jó barátnők lettünk Anikóval, azóta is járok hozzá, talán egy előző életemben már táncoltam hastáncot, annyira tudok vele azonosulni. Sokszor előfordul, hogy a koreográfiák egyből mennek, sőt improvizálás közben olyan elemeket viszek a táncba, amelyeket még nem tanultam.

- Több beszélgetésemben felbukkant már témaként a válság, amely nemcsak gazdasági, hanem az élet minden területén jelen van már jó ideje, beleértve a kultúrát, az emberi kapcsolatokat is. Mutatkozik ez a jelenség a te világodban is?

- Alapvetően mindig odafigyeltem arra, hogy mire költök, de mostanában még körültekintőbben költekezem. A mi szakmánkban még nem jelentkeztek annyira a pangás jelei, szerencsére bőven akad munkánk. Szerettem volna egy saját vállalkozást indítani, egy szépség- és egészségközpontot, de a krízis miatt csúszik a projekt beindítása. Létezik egy olyan réteg, amelynek a tagjai bármilyen gazdasági helyzetben megengedhetik maguknak, hogy többet költsenek szépségre és egészségre, viszont én széles rétegeknek szeretném ezt elérhetővé tenni, ezért várok még ezzel a kezdeményezésemmel. Magyarországon most elég nehéz a helyzet gazdaságilag, és az adózás szempontjából sem a legoptimálisabb…

- Az biztos, hogy nem hasonlítható Monacohoz, vagy a Kajmán-szigetekhez…

- Én ennek ellenére nem szeretnék elmenni innen, sőt büszke vagyok a magyarságomra. Örülök, hogy ebben a nagyszerű országban élhetek, amely ilyen kultúrával és történelmi múlttal rendelkezik…

- S nem utolsósorban nagyszerű borokkal is!

---

Sylvi dedikált számomra egy naptárt, majd két puszival hirtelen búcsúzott, hiszen még jelenése volt az este folyamán. Határozottan jól éreztük magunkat borozgatás közben, erről kölcsönösen biztosítottuk egymást. Bevallom, kicsit vegyes érzésekkel készültem az interjúra, attól tartottam, hogy különböző allűrökkel „megáldott”, elefántcsonttoronyba zárkózott modellel fogok társalogni. Szerencsére nem így történt, Bódi Sylviben egy nyitott, borérzékeny, igazi Nőt ismertem meg.