Michael Soriano designer teljes szabadkezet kapott a San Diego belvárosában lévő Vin de Syrah borozó kialakításakor. Bármit megtehetett, amihez csak kedve volt, és végül egy olyan teret hozott létre, ami a meglepő részleteknek köszönhetően mindenkit azonnali reagálásra késztet.

A tervező biztos akart lenni abban, hogy már az első pillanatban felkelti a vendégek figyelmét. Az utcáról egy graffitivel telefirkált lépcsősor látszik, mellette pedig két meleg levegőt kifúvó fagyasztó-kondenzátor. (Ezeket a tulajdonos el akarta vitetni, de a tervező meggyőzte, hogy szükség van rájuk, hogy még intenzívebbé tegyék az élményt.) Mindez egy graffitivel borított előcsarnokban végződik, ahol nem jelezték világosan, hol a bejárat. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

Az ajtó valójában egy ál-bukszusbokorral borított fal mögött van, amit egy madaras csengővel egészítettek ki. Ezt sokan nehezen találják meg, és egy kamera felveszi a vendégek tétovázását, ezt élőben le is vetítik egy tévén a bár mellett.

Soriano olyan furcsa, álomszerű belső teret hozott létre, amelyet a századforduló francia sörözői és olyan filmek ihlettek, mint a Mary Poppins, A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője, a Karib-tenger kalózai vagy az Alice Csodaországban.

Az olajlámpásokkal töltött borospoharak olyan érzést keltenek, mintha úsznának a borban; bukszussövény borítja a falakat; hat láb magas kárpitozott, vízszintes csíkozású, habarccsal becsöpögtetett fülkék falait műmoha és verdeső pillangószárnyak fedik (a légkondicionálót úgy állították be, hogy éppen rájuk fújja a levegőt); krémszínű napernyők lógnak a plafonról; a LED-ek a korsókban pedig mintha szentjánosbogaraknak lennének.

A rengeteg tükör miatt a mintegy 325 négyzetméteres helyiség abszolút nem evilági hatást kelt. Tükör borítja a tér közepén álló négy oszlopot, tükrök vannak a bárszékek fölött és a velük szemben lévő falakon. „Olyan töréseket hoztam létre, hogy sose tudod megmondani, pontosan hol is vagy a térben” – magyarázza Soriano. „Egy kicsit itt, egy kicsit ott, de az egész mozgásban van.”

A designer egyszerű és leleményes megoldásokat alkalmazott – az IKEA-ból való szép formájú, felfordított agyagkorsók osztják fülkékre a 15 láb hosszú akácfa tálalóasztal körül lévő teret, amelyek bedeszkázott felületet képeznek háttal a bárnak; a középen álló négy kétüléses kanapét a Z Gallerie-ből származó pokrócokkal takarták le; régi, kiszuperált boroshordókat használnak gyertyatartóként; a 75 dolláros, bekeretezett tapéta pedig azt a hatást kelti, mintha egy ablakból egy fákkal szegélyezett füves ösvény melletti barlangot látnánk. „Olyan érzés, mintha be is lehetne lépni” – mondja Soriano.