A MW-okra sokszor hallhattuk már a jedi lovag hasonlatot. Annyi biztos, hogy a címért valóban olyan keményen és türelmesen kell dolgozniuk, mint az ifjú padavanoknak. A tudással együtt meg is kell érni rá, hiszen a lézerkarddal felelősség is jár. Emellett a jedikre azért is hasonlítanak, mert valljuk be, nem sok esélye van egy hazai borfesztiválokon és pincetúrákon szocializálódott mindennapi borfogyasztónak, hogy összefusson a 301 mester valamelyikével, amíg a hazai aspiránsok le nem zárják küzdelmes vizsgáikat. Pedig „hihetetlenül kedvesek és barátságosak, mint a Budapestre érkező borászok, borkereskedők és bloggerek is” – tudtam meg Peller Ágnestől, a VinCE koordinátorától, aki Németh Ágnes főszerkesztő és egyben főszervező jobbkeze. És ha már egyre közelebb a VinCE időpontja, arról is megkérdeztem, hogyan kerülhetünk mi is pár lépéssel közelebb a neves előadókhoz.

A nemzetközi borvilág állócsillagai nem kérnek Cristal champagne-t az öltözőjükbe, mint Prince a Szigeten. Nem kérnek jégkrémet, mint Mika Häkkinen a hőségben. Nem szülinapoznak aTrattoria Pomo D'Oro-ban, mint Bruce Willis. Néhány dologra azonban szinte kivétel nélkül kíváncsiak; Villányra és a kékfrankosra. David Bird és Steven Spurrier csak egy-egy példa arra, milyen lelkesen járnak körbe a kiállítótérben, ha magyar vörösborokat fedezhetnek fel Kovács Nimródnál, vagy épp a Zwack Izabella Borkereskedés szortimentjében. A kékfrankos pedig Horkay András nemzetközi borakadémikusnak köszönhette tavaly, hogy előadásán annyi nemzetközi szakértő kóstohatta meg az izgalmas példákat.

Ha mesterkurzus, akkor a szervező magabiztosan tippeli be, hogy idén is a helyi fajtákra figyelnek majd oda a neves vendégek. Tuti befutó a Villány prémium terroirjai workshop, ahol – bár ez eseteküben talán kevésbé számít – hihetetlen áron kóstolhatják meg a borvidék csúcsborait és ismerkedhetnek az Ördögárok helyes kiejtésével. De a Feteasca and friends workshopon se illetődjünk meg, ha nemzetközi bormagazinokból ismerős arc ül le mellénk, hiszen itt valóban különleges fehér és vörös leánykák vonulnak majd fel.

A szervezőknek hála mi sok-sok kilométer utazás nélkül is ismerkedhetünk sosem kóstolt szőlőfajtákkal, ha mi is beállunk a felfedezők sorába. Julia Harding mesterkurzusánházhoz jön néhány olyan helyi fajta, amelyeket alig ismerünk, pedig olyan sokan van belőlük, hogy az előadó, valamint Jancis Robinson és Dr. José Vouillamoz társszerzők vaskos Wine Grapes kötetét is megtöltötték. Ha pedig sosem látott borvidékre vagyunk inkább kíváncsiak, vasárnap Herczeg Ágnes mutatja be Kína borait, köztük az egyenesen a tianjin-i Dynasty pincészettől érkező palackokat. A borokat Fuqing Zhang úr is elkíséri, ezzel felállítva a vendégek között az idei távolsági csúcsot. Reméljük, az ő gépe nem késik majd 4 órát, mint anno a Piper-Heidsieck Chamapagne házat képviselő Christian Holthausené, mert a minimum 15, de akár több mint 20 óra repülési idő után már így is nehéz lesz fitten érkeznie.

A VinCÉn kívül is van ám élet a neves vendégek számára, az exkluzív kísérőprogramok sora véget nem érő. Ha pár nappal korábban érkezik az előadó, akkor a szervezők mindenképp megkínálják a lehetőséggel, hogy egy vagy több borvidéket is felfedezhessenek. Etyek a nyerő, ha kevés az idő, és szinte minden egyéb (például Villány, Balaton, Eger, Tokaj), ha néhány óra utazási idő is belefér. – Így talált rá például Ryan Opaz Légli Géza Kékfrankosára, amiből jól be is vásárolt.

Ha a vendég érkezése péntekre esik, megéri korán felkelni, az Onyxban tartják ugyanis a welcome ebédet. Steven Spurrier-t egy éve a szervező csapat gasztro szakértője, Harmath Csaba kísérte el, aki remek helyzetfelismeréssel avatkozott be, még mielőtt a sommelier túl hosszan elhúzta volna a kínálást. A neves szakértő ugyanis már annyira szomjas volt a hosszú út után, hogy türelmetlenül várta első borát – ami végül egy száraz Furmint lett.

Just in time érkezés esetén az első koccintás kicsit későbbre tolódik, de nyitásnak épp megfelelő az Opening Party a Corinthia Grand Hotel Royal barokk Báltermében, ahol a hazai borszakma képviselői is tovább építhetik csillagközi kapcsolataikat.  – Aki bújt, aki nem, idén a vacsora mellé a külföldi vendégek kívánságára élő cigányzene is lesz!

A VinCE szervezőinek és vendégeinek életében a fénypont mégis a szombat este, a NAGY, közös vacsora, amikor 60-70 fő ül asztalhoz a Halászbástya Étteremben – szintén cigányzenével kísérve a borokat. Akinek végül sikerül ráéreznie a magyar virtusra és hajnalig folytatná a hungarikumok megismerését, azt pedig hová kísérnék, ha nem egy romkocsmába? És mi mást rendelne ott, ha nem sört és UNICUMOT? Ryan Opaz nem is kívánhatott volna jobbat 2011 márciusában, amikor a többi vendéggel és persze „a két Ágnessel” együtt születésnapját az egyik klasszikus romkocsmánkban, a Szimplában ünnepelte meg. Nehezítő tényezőként azonban meg kellett küzdenie a csapatnak a tavaszi óraátállítással – ami két Unicum és nagy nevetgélés között érte őket, – radikálisan lerövidítve az egyébként is vészesen rövid alvásidőt a másnapi finishig. De ki tudja, idén talán a Hungarikumok mellett a táncparketten is osztozhatunk majd a VinCE vendégeivel, hiszen idén először a nU Bisztróban megrendezik majd a VinCE hivatalos afterpartyját is.

A visszaszámlálás elkezdődött, aludjunk sokat a nagy találkozásokig!

 

***