Ki akarják vágatni a díjnyertes borász szőlejét

Kaló Imrének, akit idén a Borászok Borászának választottak, időre volt szüksége, hogy eljusson a borokhoz. Előbb erdész lett, és úgy tartja, hogyha nem lett volna erdész, ma nem lenne borász sem. Pedig utóbbiak közül a legjobbak szerinte egytől egyig „kiváló, tiszta lelkű emberek”.

Az ihatatlan borokat olyanok akarják rásózni az emberekre, akik meg akarják semmisíteni a magyar szőlő- és borkultúrát – mondta Kaló Imre, akivel a Magyar Konyha magazin közölt interjút. Szerinte olyan, mintha még a szabályozási környezet is őket segítené. „Ma ugyanis az kapja a legtöbb támogatást, aki vállalja, hogy kivágja a tőkéit. Hihetetlen, ugye?” – értetlenkedik Kaló.

A természet figyelmeztet minket, hogyha gondtalanul bánunk a környezetünkkel. „Magyarország és az egész Kárpát-medence hihetetlen gazdagságú termőterület. Erre kellene vigyázni, hogy legyen mit átadni az unokáinknak”. A borász szerint a saját dolgunkat nehezítjük meg azzal, hogyha kivágatjuk az értékes szőlőinket. Szerinte a természet bölcsességére kellene figyelni: „amikor a fagyöngy meglepi a tölgyet, és megöli idővel a fát, ezzel együtt önmagával is végez. Nem marad élettere. Ám a tölgy a halála előtti pillanatban kierőltet magából néhány makkot, ami gyökeret ereszt az avar alatt, amiből újra tölgyfa nőhet.”

„A magyar állam kéthektárnyi szőlőmet akarja kivágatni, mert a saját földemen, a saját erőmből, a családom segítségével megnöveltem a vörösaszú-ültetvényemet” – mondja Kaló Imre. Szerinte a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban ezerhétszázan dolgoznak, ennyi embert tartanak el a szőlőtermesztők. „Vajon ki fogja őket eltartani, és miből, ha kivágatják a szőlőinket?” – teszi föl a kérdést a tavasszal Borászok Borászának választott termelő.

Az interjúból kiderül az is, hogy a Kaló-szőlők 18 hektárnyi területét többnyire heten művelik. Egykor több, mint 30 ezer, olyan pincészet működött Magyarországon, mint Kaló Imréé. Több lengyel város élt a magyar bor eladásából – magyarázza a borász – az ország lakosságának 10 százaléka élt a borágazatból. De mára 40 ezer hektár alá csökkent a magyar szőlőterület nagysága, és alig ötezer hektáron folyik olyan termelés, amit én is képviselek – ad számot Kaló Imre.

„A borkultúra az emberiség egyik legősibb valósága” – avat be hitvallásába Kaló. Szerinte a szőlő az egyik legintelligensebb növény. „Az életet nem lehet értelmezni zajban, a kábulat állapotában, örökké kiabálva. A borkészítés is ilyen. Magunkba mélyedve, figyelve a szőlőre, a technológiára, csak így lehet kiváló bort készíteni.”

Kaló Imre szerint gondos és aprólékos munkával nem lehet savanyú bort készíteni. Más kérdés, hogyha nincsen meg a tudás, vagy nincsen odafigyelés, esetleg rossz az alapanyag. Azonban nem megfelelő hozzáállással nem is érdemes bort készíteni. Szerinte „a bor Krisztus vére. A bor tiszta és igaz táplálék, szakrális és spirituális erő. A bor az élet alappillére.”