Nincs is messze még az az idő, amikor a pálinka szónak egyértelműen negatív kicsengése volt, a közvélemény sokkal inkább kötötte füstös kocsmákhoz és az alkoholizmus fogalmához, mint a gasztronómiához. Tíz év alatt azonban nagyot változott a helyzet.

Az első és nagyon fontos lépés volt 2002-ben, amikor az uniós csatlakozási tárgyalások során sikerült levédetni a pálinka megnevezést, amely szerint – bizonyos szűk kivétellel – az Európai Unióban pálinkának csak azt a párlatot lehet nevezni, ami 100 százalékosan Magyarországon termesztett és cefrézett gyümölcsből Magyarországon lepárlással készül, és itthon is palackozzák.

A másik kiemelkedő fontosságú jogi lépés volt az úgynevezett Pálinkatörvény 2008-as megalkotása, ami pontosan leírja a pálinka fogalmát és fajtáit, valamint szabályozza készítésének feltételeit, és életre hívta a Pálinka Nemzeti Tanácsot.

 

Továbbnevelte a pálinka presztízsét, hogy 2009 végéig nyolc pálinkaféleség földrajzi eredetvédelmet is kapott. Ezek a következők: az évszázadok óta főzött Szatmári szilvapálinka, amelyről az a mondás járja, hogy aki iszik belőle, minden kortyától egy évvel fiatalabb lesz; a Kecskeméten és környékén termesztett kajszibarackból készített Kecskeméti barackpálinka; A Körösök völgyében termett vörös szilvából, évszázados hagyományú kisüsti rendszerű főzéssel készült Békési szilvapálinka; a tradicionálisan réz kisüstön lepárolt Szabolcsi almapálinka; a gönci magyar kajsziból készített Gönci barackpálinka; az Újfehértói

meggypálinkához kizárólag az Újfehértói fürtös és a Debreceni bőtermő fajták használhatók; a Göcseji körtepálinka sajátossága, hogy biztosítják a gyümölcs utóérést, míg a többi pálinka esetében a friss gyümölcsöt rögtön feldolgozzák. A lepárlás és a finomítás kizárólag kisüstön történhet; a Pannonhalmi törkölypálinka csakis a pannonhalmi borrégió fehér szőlőjéből (például az Irsai Olivér, a zenit, a rajnai rizling, a cserszegi fűszeres fajtákból) főzhető.

A jogi háttér megteremtése és a közösségi pálinkamarketing eredményeként a pálinka mára átszegmentálódott a vendéglátásban. Az évről évre növekvő részarány mellett ma már egyértelműen a pálinka az első számú párlat az éttermekben, a vertikum minden szegmensében, az „egyszerűbb” helyektől a csúcsgasztronómiáig. Fontos azt is látni, hogy a pálinka előretörése nem egyfajta többletfogyasztás eredménye, hanem más italkategóriák, elsősorban a whiskyk és a likőrök ellenében következett be.

Ehhez persze az is kellett, hogy a pálinka megítélése változzon a köztudatban: a felmérések szerint a pálinka hangsúlyozottan hungarikum, az országimázs része, és immár a fiatal felnőttek is elfogadják. Az éttermekben jellemzően ma már pálinkát ajánlanak étkezés előtti és utáni italnak is. Étkezés előtt határozott karakterű, étkezés után inkább édeskésebb, lágyabb, könnyedebb pálinkát javasolt fogyasztani.

Mindezzel együtt a pálinka egyelőre csak a határainkon belül világhírű, nemzetközi meg- és elismertetéséért még nagyon sokat kell tenni. Ennek egyik módja a pálinkák olyan alternatív felhasználási lehetőségeinek a kiszélesítése, mint az étel- és a koktélkészítés.