Lassan már megszokjuk, hogy az Európai Unió területén úgy vásárolhatunk, mintha azt a sarki közértben tennénk meg. Ez annak köszönhető. hogy az Európai Unió működésének egyik alapszabálya az áruk szabad áramlása. Bármely tagállamban szabályosan forgalomba hozott terméket az EU egész területén forgalomba hozottnak kell tekinteni. Egy másik tagállam ezért semmilyen akadályt nem gördíthet a közösségen belüli áruforgalom megakadályozására, vagy lassítására. Ugyanez a helyzet igaz a borok esetében is.

 

 

Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtt a határon átlépő borokra vonatkozóan még hozhattunk szabályokat. Ma erre már nincs lehetőség, amit jól mutat az Olaszországból nagy mennyiségben Magyarországra érkező olcsó bor. A borászatok számára a magas szőlőárak és a kialakult belső borhiány miatt gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy olcsó alapanyagot hozzanak be. Ezt a határok átjárása miatt akadálytalanul tehetik meg.

A borpiaci reform hatálybalépéséig (2008. augusztus 1.) az EU területére érkező borok behozatala engedélyköteles volt. Az EU nemzetközi egyezményeiből adódóan ez a szabály azonban már nem volt tovább tartható. A borpiaci reform tárgyalása során a bortermelő tagállamok nagy sikerének volt tekinthető, hogy végül nem került engedélyezésre a harmadik országból származó szőlő és bor feldolgozási lehetősége az EU területén. A bor importjának teljesen szabaddá tételét azonban már nem lehetett megakadályozni.

Az EU határainak ilyen tágra nyitása nem csak egy kényszerű alku eredménye. Az EU bortermelő tagállamai számára alapvető érdek, hogy a jól működő exportpiacaikra folyamatosan, korlátozás nélkül szállíthassák boraikat. Az EU egy legnagyobb exportpartnere az Egyesült Államok, míg az USA-ban készült borok egyik legfontosabb piaca az EU. A két erős mezőgazdasággal rendelkező nagyhatalom kemény alkufolyamatának eredménye az egyre nyitottabbá váló, globális agrárkereskedelem.

A megnyíló borexport lehetőségeket egyelőre az EU tudta eredményesebben kihasználni. Mind értékben, mind mennyiségben sikerült növelnie a kivitelét. A kereskedelmi előnyt a földrajzi árujelzőkkel rendelkező, nagy hozzáadott értékkel rendelkező borok biztosítják. Az EU elsősorban földrajzi árujelzővel rendelkező borokat szállít a világ borfogyasztói számára, míg az EU-ba szinte kizárólag földrajzi árujelzőkkel nem rendelkező borok (márkaborok) érkeznek.

Az EU piaci pozícióinak megőrzése érdekében volt szükséges bevezetni az egységes eredetvédelmi rendszert a borpiaci reform során. Az EU kereskedelmi partnerei erős nemtetszésüket fejezték ki, hogy az EU eredetvédelmi rendszere átláthatatlan, követhetetlenek a szabályok, ezért ellenőrizhetetlenek. A termékleírások rendszerére azért volt szükség, hogy az exportot veszélyeztető újabb akadályt el lehessen hárítani. A mindenki számára olvasható, egységes elvek alapján felépülő szabályok már nem tekinthetők átláthatatlannak, a termékleírások a nemzetközi egyezményeknek megfelelnek.

Az EU borágazatának versenyképességét a növekvő export erősíti mivel a földrajzi árujelzőknek komoly értékük van. Egy másik vélemény szerint a versenyképesség alapfeltétele a hatékonyság, amelynek egyik nagy gátja a telepítési tilalom fenntartása az EU-ban. A hatékonyabban működő vállalkozások számára nem biztosít a telepítési tilalom növekedési lehetőségeket, így nem tudnak erős európai bormárkák kialakulni a világpiacon.

A tét egyre nagyobb, ugyanis a világ bortermésének egyharmada már nem abban az országban fogy el, ahol termelik. Ez a mennyiség pedig évről-évre egyre dinamikusabban növekszik.