Természetesen nem. A következő példával tudnám a legjobban illusztrálni, mire gondolok. Számomra mindig örömet jelentett, ha iskolában év végén (vagy akár már év közben) díjazták a munkámat. Nem feltétlenül a jegyekre gondolok most, hanem a külön munkát például könyvajándékkal jutalmazó méltányolásra vagy később az ösztöndíjra. Igaz olyan is előfordult, hogy úgy éreztem, kellett volna  jutalmat kapnom, vagy esetleg nagyobb ösztöndíjat, de ez nem történt meg, mert a bizottság nem volt velem egy véleményen. De ilyen az élet, ez mással is megesik vagy esetleg pont fordítva is igaz lehet. A komolyabb díjakra (közéleti ösztöndíj) általában nevezni kellett. Itt látok egy újabb hasonlatot az érmekkel is. A borász benevezi a borát (befizeti a nevezési költséget), azt a kóstolók megkóstolják és pontot rendelnek mellé, amiből a végén valamilyen díj lehet. Ahogy én örültem neki, hogy díjat kaptam, így biztos vagyok benne, hogy a borász is örül neki, ha megdicsérik és díjazzák a munkáját. Annyit azért még engedjenek meg hozzá tenni, hogy minden díjnak kell, hogy súlya és értéke legyen. Lehet, hogy romantika, de számomra a lehető legnagyobb korrektség is fontos.

 

Szemléletes ez az iskolai példa, nézzük csak tovább! Amikor az utolsó vizsgámat tettem Magyarországon, a diplomám keretében kaptam egy záró jegyet. Mások is kaptak, ugyanazt, jobbat vagy rosszabbat. A vizsgabizotság jutalmazta egy számjegyel (ponttal) a több éves munkánkat. Vajon aki jelest kapott akkor az a legokosabb? Természetesen nem. Nem egy iskola, néhány ember vagy díj dönti el, hogy valakinek meg vannak a kellő adottságai a sikerességhez, hanem majd kint a világ, az emberek alkotnak véleményt a teljesítményéről. Tehát nem csak egy teremben kell helytállni, hanem azon kívül is.

Remélem érthető ez az eszmefutatás. Díjakra szükség van, de nem ezek jelentenek mindent. Ahogy sok olyan ember van, akinek nem volt sikeres az iskolai pályafutása, de "nagyot alakított" az életben - ugyanúgy rengeteg bor van, amely nem kapott egyetlen díjat sem a teremben ülő bírálóktól, de minden évben eladják nagy pénzekért. Domaine Romanée Conti-t nem láttam még éremmel, de sosem volt gondjuk az eladással.

Elismerem és tudom, hogy nem könnyű a borbírálók helyzete, minden bort objektíven megítélni lehetetlen. Sok tudásra és tapasztalara van szükség. Velem is nem egyszer fordult elő, hogy egy bor egy idő után jobban tetszett, mint először. A bor nem áll meg, hanem változik a palackban is, nem beszélve sok más tényezőről. Amikor írok egy borról, mindig fontosnak tartom a dátum lejegyzését, és jó ha gyakrabban megkóstolom ugyanazt a tételt. A kóstolási jegyzeteimben pontszámot nem találni. Nyilván egyszerűbb pontot adni, mint szavakba foglalni az érzéseket és gondolatokat, de nekem sosem tetszett a pontozás. Nem jó, ha mindent egységesen bírálunk, például egy nemes édes bor kap mondjuk 85 pontot, ami nem túl magas, ha azt veszem figyelembe, hogy milyen sokan kapnak nyolcvanas pontokat. De ha egy száraz fehérbor kap 85 pontot, az az én szememben nagyobb érdem, érem szempontjából viszont - legtöbbször - ugyanaz. A 2007-es Decanter Nemzetközi díjazáson Londonban csak aszú kapott arany díjat a beküldött magyar tételekből. Én is zenghetek ódákat a nemes édes borokról (és ritkán köpöm ki őket a kóstolók során), de a komoly száraz borokat (vagy vörösöket) ugyanakkora tiszteletben tartom.

Tekintsük a bort most egy pillanatra élelmiszernek vagy pusztán mezőgazdasági terméknek. Hirtelen nem jut eszembe más, amit még pontoznánk - a kenyeret nem pontozzuk, a tejet sem. Persze ezek nem luxus termékek. De szoktuk pontozni a kaviárt, a szivarokat vagy a parfümöket? Vagy csak véleményt nyilvánítunk róluk és beszélünk a minőségükről?

Kiváltságos helyzete ez a bornak? Vagy éppen ellenkezőleg? Hugh Johnson írt arról, hogy mennyire meglepődött, amikor a marlylandi ügyvéd, Robert Parker pontszámokat írt a borok mellé, és ezzel úgymond értékelte őket, borkritikái pedig a pontszámokkal  befolyásossá tették a borvilágban. Furcsa érzés fog el amikor egy borász a pontszámokkal büszkélkedik és nem a borával. Hiszen a pontok csak pontok maradnak, ezért úgy gondolom maga a bor számomra hatalmasabb és komolyabb érték. Nem igazán tudok mit kezdeni más pontjaival, irányadóak ugyan lehetnek, de a végén az én érték- és ízlésvilágom számít. Ezért minden kóstolási jegyzet iránymutató ugyan, de mégis szubjektív.

Ettől függetlenül szeretem elolvasni, mások mit írnak, de sose kerülök túlzott befolyásuk alá, ötletként és érdekes információként szolgálnak, de a végén mindig az számít, hogy én mit és hogyan kóstoltam.