A közönségi kóstolón maga Hugh Johnson is részt vett - ő egyébként társtulajdonos is a Royal Tokajiban. Wine A Life Uncorked című könyve szerint Franciaország és Németország mellett egyedül Magyarországnak van régi, eredeti, igazán klasszikus stílusa - ami a sajátos borkészítést illeti. Hozzátenném, hogy talán még Grúzia rúghat labdába és Portugália a Porttal.
Tokaj Hegyalja különleges szerepet tölt be a világban, nemcsak, hogy az egyetlen nemzetközileg is ismert magyar presztízs borvidék, hanem sokak szerint a világ legjobb édes borai is itt készülnek. És a fantasztikus édes borok mellett egyre több nagyszerű száraz fehér bor is kikerül a borvidékről.
Nem más, mint Szepsy István volt, aki segített szakmai tudásával Hugh Johnsonnak és társainak a Royal Tokaji pincészet indulásakor. Tokaj egyedi, a szőlők, a talaj, az időjárási kondíciók, a szüret technikája, az erjesztés rendszere, az élesztők, a hordók, a tárolás, az érlelés és a pincék mind-mind egyedi. Nem lehet semmilyen másik borvidékhez hasonlítani. Sem Sauternes/Barsachoz, sem a Loire völgyi édes borokhoz, de még a német Mosel vagy Rheingauhoz sem. A Tokaji egyedi és utánozhatatlan.
Először is ott vannak azok a komoly savak, aztán a fantasztikus test és mélység, valamint az élénk és tiszta botrytis – és nem utolsó sorban a komplexitás és a hosszúság. A Tokaji sajátosságait még hosszan lehetnefolytatni, de egyszerűbb megkóstolni, s akkor magunk is látjuk, hogy valóban milyen egyedi és fantasztikus.
Érdekes dolog ez a dűlő klasszifikáció. Míg Hegyalja a világ egyik legrégebb borvidéke a hozzátartozó települések száma változott. Hivatalos dűlő klasszifikáció mégsem alakult ki – illetve erősen vitatható (a települések kerültek besorolásra). A gyakorlatban létező – magasabb presztízsű – osztályzás azonban a dűlök közötti minőségi különbségre enged következtetni.
Az aszú mellett a szamorodni a másik borkülönlegesség Tokajban. Erre a gyakorlatban mindenkinek meg van a saját receptje, ám lényege, hogy az úgynevezett "darabban tartás" során kialakul egy élesztőhártya. Mégpedig a cukor és a savak közötti reakció során, mikor is az aminosavak az aldehydkekkel kapcsolódnak össze. Ahogy Hugh Johnson is fogalmazott rendkívül érdekes, mert Jerezben, a legendás sherrynél (fino stílúsnál) ez sokkal melegebb körülmények között következik be. Igaz ugyan, hogy ott a solera rendszernek is szerepe van benne. Ám tény, hogy Tokajban a pincehőmérséklet és a páratartalom is ettől eltérő. Ebből is látható, hogy milyen sok tényező hatásával kell számolnunk (pl. mikrobák, pincepenész) egy borstílus kialakulásánál.
De nézzük, milyen volt az első tokaji kóstoló a borkereskedelmének központjában!
A bemutató magyar támogatói voltak:
Tokaj Renaissance, Decanter, ITD Hungary, Wines of Hungary.
A következő termelők sorakoztak fel a bemutatón:
Alana-Tokaj, Béres, Bodvin, Chateau Dereszla, Chateau Pajzos/Sauska-Tokaj, Gróf Degenfeld, Disznókő, Dobogó, Patrícius, Pendits, Royal-Tokaji, Samuel Tinon
Gratulálnom kell a kiváló szervezéshez, mind a helyszín mind az előkészületek (pohár, ebéd, PR, stb.) nagyon jók voltak. Nagyon jó lenne, ha több ilyen rendezvényt sikerülne létrehozni. Hiszen Magyarország 50 év hátrányban van: a kommunizmus alatt majdhogynem visszafelé haladt az idő, míg a világ borászata fejlődött. Egy másik cím lehetett volna még: Tokaji újra a bor világ színpadán.
A kóstolással egybekötve Stephen Brook borszakíró tartott előadást Tokajról. Számos kiváló bort sikerült előadásán megkóstolni, ám számomra a legérdekesebb a személyes véleménye volt a borokról és a borvidékről.
Néhány meglátását szeretném megosztani a nagyközönséggel - ugyanis érdemes odafigyelni rá! Sok helyen megfordult, értékes tapasztalatokat gyűjtött.
Mikor először, 1986-ban meglátogatta a borvidéket, úgy érezte, ugyanazt a bor kóstoltatják vele újra meg újra. Csak a pincészet változott, a bor ugyanaz maradt. Sajnos a szovjet piacnak csak a mennyiség számított. Meg a cukormennyiség - hogy hogyan került a borba az már annyira nem volt fontos.
Aztán a rendszerváltás után a számos külföldi befektető mellett a magyar vállalkozások is nagy szerepet kaptak abban, hogy újra életre kapott a borvidék. Nemzetközi szinten is.
Noha azzal kezdtem, hogy Tokaj nem hasonlítható össze semmi mással, mégis felsoroltam néhány konkurensét. Rajtam kívül mások is beleesnek ebbe a hibába, hogy hasonlítgatnak, pedig meg kellene tanulni végre, hogy a Tokaji egyedülálló és klasszikus. Most ismét vétkezem (és talán nem utoljára) ebben: a Tokajinak sokkal magasabbak a savai (és nem csak analitikailag, hanem érzésben is), mint Sauternesnek - és legtöbbször a cukortartalma is jóval magasabb. A macerációnak köszönhetően pedig (alap bor/must és az aszúszemek) a glycerol és az extrakt is jelentősebb.
Az előadáson kitértünk egy lendület erejéig a száraz borokra is. A kóstoló fő profilja egyértelműen a nemes édes borok voltak, de szinte valamennyi termelő bemutatott 1-1 száraz tételt is. Stephen hangsúlyozta, hogy nem könnyű eltalálni az egyensúlyt a savak és a test között. Vagyis egy kevés maradékcukor jól állhat a legtöbb “száraz” Furmintnak, amely ellensúlyozza a kemény savakat.
Hasonlót tapasztaltam én is a Budai várban idén, amikor Somlói Furmintokat kóstoltunk. Ha egy leheletnyi túlérettség, akár jó botrytisz volt a borban, rögtön korrekt egyensúlyt és komplexitást kapott a bor! Tehát karakterében pedig nyert, mindemellett nem veszített a lendületéből.
Ami érdekes még, hogy számomra nincs egységes identitás a száraz borok területén Hegyalján. Talán a letisztult kép hiányzik. Sok jó és nagyszerű bor készül, de valahogy a stílusban nincs egyetértés. Amit ezzel mondani akarok, hogy míg az aszú boroknak megvan a stílusa és karaktere, vakon felismerhetőek (számos siker élményem van vakkóstolásokról, mikor egyértelmű volt, hogy Tokajiról volt szó), addig ez még a száraz fehér boroknál nem mondható el. Persze idő kell, hogy ez a karakter kialakuljon, mert ugyan a borvidéken készül száraz bor is, de az édesekben lelte meg hírnevét. A száraz "biznisz" szinte csak 20 éves, ha a régmúltat nem vesszük figyelembe.
A száraz témától elkanyarodva térjünk vissza az édes borokra. Hogy volt ó stílus vs. új stílus, vagy oxidatív a reduktív ellen megint egy estét betöltő vita lenne. Maradjunk annyiban, hogy ma azok az aszú borok, amik palackban forgalomban vannak és nap mint nap találkozunk velük (tehát eltekintünk a sok kannás kamu aszútól), a legtöbbje korrekt minőségű, akadnak gyenge példák is -de ez egy újabb írás témája lehetne- persze de ezzel számomra a vitának, ennek a része nagyjából le is zárult. A stílús adott és ennek alapján kell a legjobb minőségen dolgozni.
Megkérdeztem Stephent, mit gondol az "idegen" fajtákról, melyek feltűntek Tokajban(Chardonnay, Sauvignon Blanc). Szerinte ezt inkább a belföldi piacra tervezték. Igaza is van, ki az aki érdekelt lenne a Tokaji (illetve Zempléni, hiszen ezek a világfajták minőségi borként nem szerepelhetnek Hegyalján) Sauvignon Blancban, amikor kaphat új zélandit, chileit, franciát, és még sorolhatnám. De Furmintot honnan szerezne be?
Stephan a Pinot Noirra is kitért egy gondolat erejéig: "Nem hiszem, hogy a Vosne Romanée gazdáknak tartaniuk kellene…"
Szlovákia és Magyarország vitájára rákérdezve, Stephen Brook úgy látta, hogy ezt a politikának kell megoldania. Ő meglátogatta a szlovák régiót, és ahogy fogalmazott: “nem nyűgözött le”.
Árakról is esett néhány szó. Ami a legijesztőbb - ahogy ő fogalmazott -, hogy sok termelőnek még ott áll visszamenőleg sok évjárata és nem tudja eladni.
Tokaj Hegyaljáról sokat lehetne még beszélni, hiszen fantasztikus borvidék, nagyszerű borokkal és szerencsére egyre több olyan termelővel, akik nagy szaktudással a lehető legszebbet alkotják - a természet segítségével. Fontos, hogy ezt a világgal is megosszuk! Tokaj egyedi megismételhetetlenségét.
Néhány szó a kóstolt borokról és a birtokokról
angol nyelven weboldalamon.