Márton-Kováts Kriszta: Átadtam a stafétabotot, jó kezekben van Tállya

Borászportál
2017. december 01., 19:15


Márton-Kováts Krisztinának, a Tállyáért Egyesület egyik alapítójának, az Oroszlános Borhotel tulajdonosának élete nemrég 180 fokos fordulatot vett. A szálloda új vezetőt kapott és az egyre népszerűbb tállyai rendezvényeknek is egy (régi) új felelőse lesz. Minderről vele beszélgettünk. 
Márton-Kováts Kriszta: Átadtam a stafétabotot, jó kezekben van Tállya

Rég hallottunk felőled, holott eddig azt szoktuk meg, hogy Tállyán mindig történik valami. Örültem, amikor felhívtál, hogy igyunk egy kávét: kicsit meg is lepődtem, hogy kávét iszunk és nem az új borokat kóstoljuk.

 

Igen, nagyon sokan hívtak és írtak már, hogy mi újság, úgyhogy ezért is kezdeményeztem a beszélgetést. Négy éve kerültem Tállyára, elképesztő sok minden történt ezalatt. Úgy érzem, sikerült elérni, hogy beszéljenek Tállyáról, ismerjék a nevét, és hogy Tállya az izgalmas borvidéki élmények szinonimája legyen.

 

Nyáron volt még két forgatás, Borbás Marcsival főztünk és sétáltunk a faluban. Együtt látogattuk végig a tállyai mestereket, a kádárt, a kőfaragót, az úrihímzés készítőt, naplementekor pedig a dűlőtetőn koccintottunk. Lóth Katival pedig a Hazahúzó című műsorban ettük az elképesztően finom aszús tiramisut. Aztán augusztusban kórházba kerültem, kivették a jobb vesémet és rá kellett jönnöm, hogy ez így most sok, lassítanom kell. Tudod, Tállyán rengeteg házban jártam, ahol már nem laknak, de a gondosan elkészített lekvárok még mindig ott sorakoznak a polcokon… Ugye érted? Szerencsére már minden rendben, az élet megy tovább, Tállyán is, csak már nem én vagyok a főszervező. Ennyi év alatt végre kialakult egy jó csapat, akik szeretik azt, amit csinálnak. Helyi fiatalok, akik elmentek, aztán visszajöttek, mert Hegyalján akarnak élni. Jót tett nekik ez a kis kanyar, sok mindent láttak, tapasztaltak, tanultak és nagyon jó, hogy mindezt meg is szeretnék mutatni. Ráadásul a férjem, Péter átvette a stafétabotot.

Végül is családi vállalkozás, tehát érthető.

Nem csak ezért. Nagyon megszerette Tállyát, hosszútávú tervei vannak. Képzeld, még traktort vezetni is megtanult! Ráadásul a miskolci egyetemre járt, tehát régi, erős kötődése van ehhez a vidékhez.
 
A Márton Birtok borok az ő nevéhez fűződnek. Kóstoltam, kifejezetten jók is vannak köztük.

Főleg a Rigófütty! Az volt az első borunk. Születésnapi ajándék volt a címke, mindketten a békéscsabai Rigó utcából származunk, innen ered a név, és mivel annyira finom és itatja magát, a végén garantált a fütyülés (nevet).
 

Szeretem, ha egy borhoz, címkéhez tartozik egy történet is. A tállyai történet hogyan folytatódik? Mi a következő terv?

Minden megy tovább, hiszen adott egy remek csapat és Péter vezetői tapasztalata nagy cégek vezetésében. Számára ez egy nagyon kedves feladat, ráadásul ő oroszlán, tehát ha csinál valamit, azt nagyon csinálja. Hosszútávú tervei vannak, az utóbbi két nagy rendezvényt már ő álmodta és szervezte meg: a Tállya BBQ Versenyt és a TÁLLYA Challenge sporteseményt. Örülök, hogy ez a feladat a legjobb kezekbe kerül, új lendületet kap.

Ráadásul, ha jól tudom, ezek jövőre újra megrendezésre kerülnek, ami tovább építi Tállya hírnevét. És te? Hogyan tovább?

Eljött végre a virágos gumicsizma ideje! Eddig mindig a barátnőimnek adtam kölcsön, mert hiába szoktam elmondani, hogy ha hozzánk jönnek látogatóba, a gumicsizmát és a fürdőruhát nem szabad kifelejteni a bőröndből, az előbbi mindig lemarad. Szóval végre én veszem fel! És el tudok menni dűlőtúrákra - mert eddig nem tudtam.

Márton-Kováts Kriszta: Átadtam a stafétabotot, jó kezekben van Tállya

Szerveztem, telefonáltam, eligazítottam, ellenőriztem, beszereztem. A vendéglátás nagyon kemény. Minden tiszteletem azoknak, akik ebben dolgoznak, ők pontosan tudják, miről beszélek. Nem leányálom, még akkor sem, ha mindez kívülről olyan vonzóan néz ki, olyan lazának. Nagyon kemény 24 órás munka, hétfőtől vasárnapig. Nehéz elhivatott munkaerőt találni. Ha jól teljesítünk, az természetes, de sajnos a legkisebb hibáért is komoly árat kérnek. Igazi vendéglátást kizárólag tiszta szívvel, teljes odaadással lehet csinálni, ezért tud nagyon fájni egy rossz értékelés. Mert tudom, mi van mögötte, minden kis részletét igyekeztem megtanulni. Elképesztően izgalmas volt egy-egy borvacsoránál segíteni tálalni, vinni a tányérokat, minden percére büszkeség végiggondolni. A sok jó emlék közül a legkedvesebb a Szepsy István borvacsora. Nem szeretem a nagyon megszokott, hagyományos dolgokat, ezért részben azért, hogy izgalmasabbá, tartalmasabbá tegyem az estét, részben azért, hogy a konyhát segítsem a plusz idővel két fogás között, kitaláltam, hogy minden asztal feltehet egy-egy személyes kérdést Istvánnak. Nagyon jó kérdések voltak és frappáns válaszok, felejthetetlen vacsora volt! Erre büszke vagyok.
 
Gondolom Istvánnal megmarad ez a jó kapcsolat.

Mindenképp. Aki ismeri, nagyon jól tudja, hogy nem csak a borai elképesztően finomak, de beszélgetni is nagyon jó vele. Nagyon szeretem hallgatni, ahogyan a dűlőkről mesél. Ráadásul Tállyán is egyre több területet művel már, innen is készít borokat, ami számomra nagy öröm.
 

A szálloda új csapatában ismert arcok is lesznek. 

Igen, a hotel vezetését Demeter Adriennre bíztuk. Érdekes, hogy már anno a legelsők között ott volt, akikkel rendezvényt szerveztem: négy évvel ezelőtt a Borbarátnők borvacsoráján. Nagyon kedvelem őt. Tetszik, hogy bort készít, szerintem ez egy fiatal nőtől nagyon vagány dolog, ráadásul sommelier, a vendéglátásban is otthon van, így én végre úgy tudok bundáskenyeret sütni otthon, hogy nincs a kezemben a telefon.

Nagyon szereted Tállyát, ez érezhető minden mondatodban.

Igen. Őszinte szeretettel. Ennek több oka van. A belsőépítész cégem által kerültem ide, Zsadányi László kért, hogy segítsek berendezni a borászatát. Megmutatta a falut, repkedtek a nagy nevek: Rákóczi, Mikszáth, Kossuth… azonnal elvarázsoltak az épületek, főleg az Oroszlános. Bejöttem és alig mertem elhinni, hogy egy ilyen kis településen egy minden részletében tökéletes kis hotelt építettek. Na meg a kapu! 400 éves és műemlékvédett. És persze akkor az első nyáron, amikor megérkeztem, kukorékolt a kakas, szólt a harang a templomból. A gyerekkorom hangjai, illatai, ízei. Mindig is imádtam falun lenni, és nagyon szeretem és tisztelem azokat, akik a földből ennyi mindent kihoznak, birtokában vannak a tudásnak, ami a világot rendezi, amitől ételt ad a föld és a jószág. Albert nagyapám is földet művelt, állatokat tartott és ez számomra igazán nagy dolog. Gyermekkoromban beültettem egyszer egyedül a konyhakertet, majd láttam, ahogy kihajtanak a növények és azután a család abból evett. Mi ez, ha nem valódi értékteremtés? Én Tállyához tiszta szívvel kötődöm, fontos számomra, kezdettől arra vágyom, hogy visszakerüljön méltó helyére a köztudatban.
 
Mindig nagyon tetszett az a lendület és elhivatottság, ahogy ehhez a feladathoz láttál.

Ehhez nagyon kosnak kellett lenni! Vagyis nincs lehetetlen! Az első, általam megálmodott és létrehozott rendezvény a Tállyai BorBár volt, amivel egy állandó programot szerettem volna biztosítani. Adott volt egy régi, kissé romos kastély, amiben nincs fűtés és a villanyvezetékek sem éppen mai darabok. Viszont valaki, aki belsőépítészettel foglalkozik, nem ezt látja, hanem a benne rejlő csodát. Emlékszem, tél volt, nagyon hideg és benzines hőágyúkkal fűtöttünk már napok óta, olyannal, amikkel a nagy csarnokokat szokták. Csakhogy benzinszag lett, amit ki kellett szellőztetni, a nyitott ablakoktól megint kihűltek a terek, kezdhettük előről. Koncert közben meg lecsapódott az áram, pedig nem akárkit hívtunk el, éppen Big Daddy Wilson lépett fel nálunk. Büszke vagyok, hogy ezt is sikerült összehozni.
 
Márton-Kováts Kriszta: Átadtam a stafétabotot, jó kezekben van Tállya

Ahogy minden alkalommal jó érzés volt felhívni ismert énekest, színészt, és elhívni, hogy lépjen fel Magyarország egyik legszebb vidékén. Elég volt megemlíteni, hogy finom a borunk, és már el is indult a beszélgetés. Szinte mindenki örömmel érkezett és jó élményekkel távozott, és azzal, hogy ide még biztosan visszajön. Mindig is úgy voltam vele, hogy alig mertem elhinni, hogy mindez megtörténik, pedig rengeteg munkám volt benne, hogy tényleg valóság legyen. Hálás vagyok, mert édesapám emlékére megszervezhettem a Mád-Tállya futást – ő tesitanár volt és gyerekkoromban állandóan valamilyen sportrendezvényen rohangált, mikrofonnal a kezében. Nehéz szavakba önteni, milyen érzés volt, mikor én állhattam ott, ugyanúgy. Ráadásul Szepsy István megtisztelt azzal, hogy ellőtte a startpisztolyt! Azért ez nem semmi. És a történet megy tovább, mert a futás hagyománnyá vált és közben kiegészült egy félmaratoni távval is. Nyilván mindezt már profi sportszervezőkkel csináljuk, ehhez én már nem értek, de az alapötlet, az egésznek a megálmodása az enyém.

Tállya szerintem örül, hogy azon a nyáron arra kanyarodtál.

Én hálás vagyok a befogadásért, és a sorsnak a lehetőségért, hogy kipróbálhattam magam. Nem adott könnyű feladatot, de nem mindennapi lehetőség ez, amiből én nagyon sokat tanultam. Tudok gumicsizmában biciklizni, borral főzni, szépen ételt tálalni, hőágyúval fűteni, startpisztollyal lőni, friss hóban bukfencezni, ismerem egyre több tállyai étel receptjét, tudom, mitől úri az úrihímzés és mitől édes az aszú. Tudom, milyen illata van egy frissen kiégetett tölgyfahordónak, hogy mi lakik a tályai kőfaragó köveiben, de még azt is tudom, mi a ligallérozás - ami egy gyönyörű szó! Tállya megtanított alázatra, türelemre, emberismeretre.
 
Márton-Kováts Kriszta: Átadtam a stafétabotot, jó kezekben van Tállya
 
Kaptam új barátokat, akikhez végre lesz időm leülni beszélgetni, átmenni megnézni a pincéjét, megkóstolni a borát, vagy megsimogatni a kutyája fejét. Lesz időm megtanulni az egyik helyi asszony világbajnok almás pitéjét. Büszke vagyok, hogy sok helyi befogadott, sőt, úgy érzem, hogy vannak már, akik meg is kedveltek. A Gyöngyöm Presszóban mindenképp, ahová zárás után is becsengethetünk, mert kinyitnak és van zenegép. Sok kedves emlék megmarad: az az öröm, ahogy a lányom kiszállt a kocsiból, amikor megérkeztünk és már megy is befelé a konyhába, vagy amikor ovis korában borkóstolósat játszott a barátnőivel. Végre lesz időm bejárni a környéket, hiszen amikor Tállyán voltam, mindig volt valami elfoglaltságom, feladatom: beszélgettem vendégekkel, tányért hoztam, bort hoztam, reggelit pakoltam. Nem volt időm kimozdulni. Most jó lesz végre belefeledkezni abba a csodába, amit évek óta hirdetek. És kaptam Tállyától még valamit: önismeretet, ami többek között abban is segített, hogy újra visszataláljak a belsőépítészethez, és új inspirációkkal telve lássak munkához.
 
Tehát újra aktívan tervezel – Tállyán is.

Igen, rengeteg dolgom van még. Akik felénk jártak, azok közül sokan beleszerettek a faluba, találtunk házakat, amiket meg tudunk menteni a pusztulástól, ezeket szeretnék felújítani és én ebben segítek. Mellettünk most egy amerikai tulajdonos épít egy fantasztikus borászatot, láttam a terveket, az is nagyon jól fog kinézni. Ilyenkor azt érzem, hogy kicsit sikerült hozzátenni ahhoz, hogy ők is bízzanak Tállyában. Bitang izgalmas kis hely lesz még ebből a faluból és öröm ebben részt venni, jó látni a fejlődését. Négy éve elindítottunk valamit, ami megy tovább, mert Tállya megérdemli.